A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 42. (Nyíregyháza, 2000)
Történelem - Kiss András: Két középkori oklevélszöveg Szatmár vármegye levéltárából
Kiss András és némely külső Szirmay jusson álló Egri-i birtokosokat a' használásban háborgatni nem mervén, a' többi néhány Egrii szegény birtokosokat és adózókat ezen télbe üldözőbe vette, a' versengés megújult és mivel az alperesi nagy erőt [a Perényiekét] visszaverni nem bírták, 1794-be szükséges leveleiket a venerabilis captalanokból kihozták, 1805-től kezdve pedig több ízekbe bírót kértek, de a háborúk és idő viszontagságai miatt csak 1819-dik esztendőbe nyerhettek azt meg legelőször."* Az idézett nyomtatott összefoglalás „bírónyerés és perfolyam summás kiírása" című fejezete a következőkben így ismerteti az eseményeket: Az egri birtokosok 1818. szeptember 1-én Szatmár vármegyéhez intézett folyamodványukban „előterjesztik határbeli versengéseknek régiségét és elviselhetetlenségét Túr-Terebessel, kivánnyák ezen bíróságot ezen tárgyra megnyerni, melly már Kis-Gértze és Kányaháza helységek versengések elítélése fenséges nádorispány úrtól rendeltetni kéretett". A nádorispáni bíróságot a nádor 1819. március 7-én Firenzében kelt parancsolatával ki is rendelte. Hosszabb huzavona után az első terminust 1820. május 29-re tűzték ki. A per folyamán Szatmár vármegye beavatkozóként csatlakozik a felperes egriek keresetéhez ,,'s fentebb előadott felperesi levelek nyomán a' tért a' Túrig ezen megye jurisdictiójához tartozóknak kimutattya? ...mint akinek határát is egyszersmind illeti. '* Következésképpen a birtokhatár kiigazítása iránti kereset kiszélesedik vármegyei határ kiigazítása iránti perré. A peres felek igényeik bizonyítására nagyszámú iratot: tanúvallatásokat és okleveleket mutattak be. Ezek közül való az a két oklevél, amelynek szövegét lentebb közöljük. A felperes egri birtokosok 1823. január 13-án 10 darab A-tól K-ig jelzett bizonyító iratot mutattak be, ezek között a B. és K. alattiakkal azt kívánták bizonyítani, hogy a vitás tért „Szirmay mint Egri-i birtokos használja", viszont „a C, D, E, F. G H, J. alatti convent leveleivel kívánják a felperesek próbálni, hogy ezen tér a Túrig még 1366-k esztendőben, azon időben Terebes-i földesúr megismerése szerint is Egri-i békességes határ volt; a' Túr az Egri határba folyt 's az Egri-eknek malma volt rajta a' C. szerint." 7 A bemutatott hiteles átírásokat az idéző-vallató parancs címzettjének, a leleszi konventnek a levéltárából az egri káptalan nevében Miklósi Ferenc prépost adta ki 1794. február 26-án, az 1366-beli oklevél esetén az erről az átírásról készült vármegyei másolat maradt meg Szatmár vármegye levéltárában. A szöveget ez utóbbi alapján közöltük. Lehetséges viszont, hogy a CD lemezen feltüntetett 1800—1825 közötti másolat a Perényi levéltárból azonos a kirendelt nádori bíróságon készült másolattal, így az alább közölttel is. Figyelemre méltó, hogy az átírt oklevél szövege az eredetinek csak a dispositioig terjedő első részét tartalmazza, maga a dispositio már hiányzik, illetve a következő szövegrészt etc. etc. rövidítésekkel jelzi, a keltezés viszont teljes szövegű, akárcsak a címzés. Valószínű tehát, hogy a peres iratokhoz csatolt vármegyei másolatban az oklevél testéből csak azt a részt tartották fontosnak, ami az egrieknek a Túr folyóra és a malomra vonatkozó állítását bizonyítja. Az idéző-vallató parancs regesztáját Szirmay közölte elsőnek (SZIRMAY 1810. 294.), ezt vette át Fejér (FEJÉR 1829/1844. K/3. 690-691.), majd napjainkban a Documenta Romániáé Historica is (DOCROMHIST. XIII. 1.). Ezek szerint magának a parancsolatnak a szövege — még ha a dispositio nélkül is — itt jelenik meg először. Zsigmond király 1425. november 16-án kelt oklevelét az alperes Perényiek mutatták be a bíróságnak a 17-től 105-ig számozott bizonyító iratokkal. Ezek közül „a 97-k, 100-k s több számú okleveleikkel a régi usust és just kívánnák bizonyítani" Meghatározónak tartják az ügyben „a' 100-k szám alatt ezen peres tért praetensive Ugotsa vármegyéhez csatoló privilégiumot 1425-dik esztendőről." 8 Az oklevelet illetően a felperes egri birtokosok álláspontja szöges ellentétben áll az alpe-reseknek az oklevéllel bizonyítottnak vélt igazával: )r A' 100-dik számú 1425-dik esztendőben költ levél még tisztábban megbizonyíttya, hogy ezen tér Szathmár vármegyébe van; mert tulajdon kitételek szerént a' Szathmár vármegyei fő- és viceispányok a' Perényiekét gyakran eránta citálják s' convincálják, ( s azért kéri Perényi János Ugotsa vármegyéhez leendő csatolással királyi hatalommal eszközöltetni; azonba éppen a' 97-dik levél szerint is akkor levén a' nádor előtt revisio alatt, az alperesek ellen ezen tér eránt a' per, 100-dik számú ezen levél maga a' tért Egrihez és nemes Szathmár vármegyéhez tartozónak lenni elismeri." 9 A nádori kiküldött bíróságon 1823. június 17-én Túrterebesen az oklevél eredetijét mutatták be azzal a másolattal együtt, amelynek hitelességét Szőllőssy István jegyző igazolta. Erről a másolatról készítették 1836. március 7-én Szatmár vármegye esküdtjei azt a másolatot, amit a vármegyei levéltár őriz és amelynek szövegét itt közöljük (SzvmLt. Polg. egyv. t. 1836. évi fasc. 53, 52.sz. irat.). Kiss András R-3400, Cluj-Napoca Ion Popescu-Voitejjti 1-3. Bl. D. 11/48. 4 SzvmLt. Polg. egyv. t. 1836. évi fasc. 53, 52.sz. irat. 26. 5 SzvmLt. Polg. egyv. t. 1836. évi fasc. 53, 52.sz. irat. 26—27. 6 SzvmLt. Polg. egyv. t. 1836. évi fasc. 53, 52.sz. irat. 44 v . 7 SzvmLt. Polg. egyv. t. 1836. évi fasc. 53, 52.sz. irat. 27. 8 SzvmLt. Polg. egyv. t. 1836. évi fasc. 53, 52.sz. irat. 27. 9 SzvmLt. Polg. egyv. t. 1836. évi fasc. 53, 52.sz. irat. 27 v . 134
