A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)

Természettudomány - Csüllög Gábor: A középkori Tiszántúl mint földrajzi régió

A középkori Tiszántúl mint földrajzi régió helyek hosszú évszázadokon keresztül kimaradnak a településrendszeri szerveződésekből és csak igen kevés szálon kapcsolódnak környezetük térszervező folyamataihoz. Térosztási irányok A településhelyek sűrűségéből, a térhely határok jellegéből és a térbeli érintkezés lehetőségeiből adódó elrendeződés alapján - a gyengén tagolt térszíneket kivéve (pl. vízzel borított felszínek) - három fő előjelzett osztási irány jelenik meg: 1. A völgyvonalra merőleges az aktív térhasznosítási területről a passzív természeti határok (pl. völgyhát, erdő stb.) felé irányuló lejtő irány. 2. A völgyvonallal párhuzamos, a vízhálózati hierarchiához igazodó völgyi irány. 3. Az elkülönülő térosztási egységek érintkezésénél jelentkező, egymás felé tartó peremi irány. Aktivitási térszínek A tér- és településhely csoportok térosztás szerinti területi elrendeződése a térhasznosítás mértékében és jellegében négy eltérő aktivitású térszínt alakít ki (2. kép). A. A település-térszín A 100 és 300 méteres tengerszint feletti magasság közötti terület három fő táji csoportjának (vízmentes hordalékkúp felszínek, hegyvidéki előterek-félmedencék és a hegységközi belső medencék) természeti térosztási tényezői a legkedvezőbbek. Ezeken a kiegyenlített térosztású felszíneken a társadalom környezethasznosítási törekvése és képessége következtében egyre szaporodó kötési helyek, a korszaknak megfelelő, relatíve sűrű társadalmi megjelenést hoznak létre. Az árvízmentes felszínek domborzati, talaj és növényzeti jellemzői (SOMOGYI 1996.) a meghatározó és erőteljesen rögzülő földhasznosítási formának, a földművelő tevékenységnek sokkal jobb feltételeket nyújtanak, mint a vízjárta vagy szélsőségesebb tagoltságú felszínek. Itt a víz és völgyhálózat által kialakított tagolás nem elhatároló és aktivitást fékező, hanem elosztó és az érintkezéseket felerősítő jellegű. A térszín legjellemzőbb vonása ezért a megtelepedés differenciált folyamata, amelyben a legmeghatározóbb településhely formák a halmazok és a fürtszerű elrendeződés, valamint a vízjárta felszínek pereméhez kötődő szigetszerű megjelenés. A sűrű térhasználat következtében fontossá válik a tevékenységek hatótereitől és annak érvényesítési lehetőségeitől függő (természeti és társadalmi) elhatárolódások kinyilvánítása és a jogi rögzítés érvényesítése. A természeti térosztásban megnyilvánuló határok a társadalom céljai és lehetőségei szerint érvényesíthetőek vagy feloldhatóak, mivel ezen a térszínen nem gátként, hanem főleg a hasznosítás számára kevésbé kihasználható vagy később bevonható, tartalék területként jelennek meg (folyómedrek, völgyhátak, erdők, puszták stb.). Ez a kettős határállapot kedvező lehetőséget ad az előjelzett természeti érintkezési irányok települési/társadalmi térérintkezések kiépítésére. így az elhatárolódások rögzítése mellett megjelenik a társadalmi működtetéshez szükséges térbeli 2. kép A Tiszántúl aktivitási térszínei, térirányai, centrumai és téráramlási vonalai. 1: Települési-térszín. 2: Vár-térszín. 3: Folyó-térszín. 4: Erdő-térszín. 5: Peremi irány. 6: Völgyi irány. 7: Régió. I: Tiszántúl. IT: KeletTiszáninnen. III: Nyugat-Tiszáninnen. IV: Erdély. 8: Térpálya. 9: Közvetítő vonal. 10: Centrumhely. Abb. 2 Die Aktivitätsterrains, Raumrichtungen, Zentral- und Raumströmungslinien im Gebiet jenseits der Theiß. 1: Siedlungsterrain, 2:Burgterrain, 3: Flußterrain, 4: Waldterrain, 5: periphere Richtung, 6: Talrichtung, 7: Region, I: Gebiet jenseits der Theiß, II: östlicher Teil des Gebiets diesseits der Theiß, III: westlicher Teil des Gebiets diesseits der Theiß, IV: Transsilvanien. 8: Raumbahn, 9: Vermittlungslinie, 10: Zentralraum 491