A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)
Természettudomány - Csüllög Gábor: A középkori Tiszántúl mint földrajzi régió
Csüllög Gábor - A domborzat: a tengerszint feletti magasság és a relatív szintkülönbség által kialakított domborzati és felszínformák különböző méretű egységei. - A vízhálózat: a folyók száma, sűrűsége, hierarchiája, futás iránya és az időszakosan vagy állandóan vízzel borított területek aránya. - A tagoltsági jelleg szempontjából kiegészítő összetevők: a geológiai felépítés, a talajtípusok és a növényzet (jellege, területi sűrűsége). Ezek összefüggésében az elsődleges térosztási tényező a domborzat és a vízhálózat kapcsolatát kifejező völgysűrűségi tagoltság. Ez a magasra kiemelt szinteknél a legkarakteresebb megjelenésű, itt a szintmagasságtól és a felépítő kőzet típusától függően alakulnak ki laposabb, tagolatlan, völgyhálózat nélküli tetőfelszínek és jelentős relatív szintkülönbségű, erősen tagolt felszínek. Ez utóbbiak esetében a kiemeltség és az erőteljes lejtés miatt a kiegészítő tényezők (gyenge és erőteljesen pusztuló talajok, homogén növényzeti borítottság) sem ellensúlyozzák a túl erőteljes és szélsőséges méretű völgysűrűségi tagoltság megtelepedés számára nem kedvező mértékét. Ezzel ellentétesen az alacsony szintmagasságú térszíneknél a szintkülönbségek kis mértéke miatt az elsődleges térosztás háttérbe szorul, a vízhálózati tényezők túlsúlya miatt magas a medersűrűség és jelentősek a medreken kívüli, változó kiterjedésű vízfelszínek. Ezért másodlagos térosztási tényezőként a vízrajzi állapot és a hozzá igazodó talaj és növényzeti eloszlás, mint borítottsági tagolódás jelenik meg. A völgysűrűségi és borítottsági tagoltság egymással összefüggő változó térszíni megjelenése adja a természeti térosztás sajátos dinamikáját. Az alacsony elsődleges tagoltsági értékű felszínek szerepe csak kedvező másodlagos tényezők (megfelelő csapadékmennyiség és -eloszlás, növényzet és talaj típusok) jelenléte esetében válik hasznosíthatóvá. A domb- és hegyvidékek területén az erdősültség domborzati térosztást módosító, homogén borítottsági tagoltságot kialakító tényezőként jelentkezik. A társadalom térhasznosítása számára a köztes, kiegyenlítő, de változatos természeti térosztást kialakító értékek a kedvezőek, ahol a térosztási karakter bizonyos irányokba fókuszálja és differenciálja a térhasznosítást, ugyanakkor nem zárja el a térbeli érintkezések kiépítését. Tagoltági felszín típusok és földrajzi tájaik A tagoltsági jellemzők alapján a Tiszántúl földrajzi tájai több, a települések térbeli elrendeződésével összefüggő csoportra különíthetők el (1. kép): 1. kép A Tiszántúl térosztási felszínei. 1: Térosztáson kívüli, állandóan vízzel borított felszínek. 2: Erős borítottsági térosztású, időszakosan vízzel borított felszínek. 3: Gyenge domborzati és közepes borítottsági térosztású, 100 m alatti felszínek. 4: Kiegyenlített térosztású, 100 és 200 m közötti felszínek. 5: Kiegyenlített térosztású 200 és 500 m közötti felszínek. 6: Erős domborzati térosztású közép- és magashegyi felszínek. Abb. 1 Die raumteilende Flächen im Gebiet jenseits der Theiß. 1: ständig wasserbedeckte Flächen außerhalb der Raumteilung, 2: zeitweilig wasserbedeckte Flächen mit starker Bedeckungsraumteilung, 3: Flächen unterhalb 100 m mit schwacher orographischer und mittlerer Bedeckungsraumteilung, 4: Flächen zwischen 100 und 200 m mit ausgeglichener Raumteilung, 5: Flächen zwischen 200 und 500 m mit ausgeglichener Raumteilung, 6: Mittel- und Hochgebirgsflächen mit starker orographischer Raumteilung 488