A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)

Képző- és iparművészet - Patay Pál: Beregi harangok

Beregi harangok nak egyházi-néprajzi Szekciója által 1995-1998-ban végzett adatgyűjtésből, amit ugyancsak kivonatosan a 2. függelékben ismertetünk.

40 Mindezeket kiértékelve - még mielőtt részletekbe bocsátkoznánk - megállapíthatjuk, hogy területünk harangállományának alakulása nagyjából azonos képet nyújt, mint a szomszédos - a Tisza által elválasztott szatmárié (PATAY 1998.383-388.). A vizsgált terület hazánk azon részeinek egyike, amely viszonylag kevesebb háborús zaklatásnak volt kitéve az évszázadok folyamán. Tatár ugyan dúlta, de a török hadak és portyák már eléggé elkerülték. A XVI-XVII. században a Felvidék, azaz a királyi Magyarország és Erdély között ugyan átvonulási területet képezett, de a kuruc időktől eltekintve jelentősebb hadiesemények itt nem zajlottak. Ebből kifolyólag lehetősége volt annak, hogy itt régi harangok - akár napjainkig is - fennmaradhattak. E kedvező helyzet ellenére biztosan középkorinak (de akkor is csak késő középkorinak) tekinthető harangról csak 6-ról van tudomásunk. Ezek közül is csak három maradt fenn napjainkig, de épen csak kettő. Az egyik a ma már Beregszászhoz csatolt Kígyóson.

41 Évszám ugyan nem datálja, de a „SANCTUS PAULUS ORA PRO NOBIS" felirat

42 kétségtelenné teszi, hogy a reformáció elterjedése előtti időből származik. A másik - a ma már ugyancsak Beregszászhoz tartozó - Beregardón van. Ennek felirata, „MISERERE MEI DOMINE",

43 szintén még a reformáció térhódítását megelőző idők gondolkodására vall. Nem ismerjük a két harang feliratának betűtípusát, de mivel a Conscriptio nem emlékezik meg arról, hogy az majuscula vagy minuscula lenne, lehetséges, hogy a XVI. század első feléből valók. A harmadik középkori harang, amely Barabáson volt, 1964-ben megrepedt. Ez sincs évszámmal ellátva, de majusculás betűi alapján legkésőbb XV. századi lehet. Benkő Elek szerint a betűi igen hasonlatosak az 1491 -ben Emericus 40. Az adatokat a Szekció vezetőjének, dr. Molnár Ambrusnak, valamint a Szekció munkatársának és az adatgyűjtésről készülő kiadvány szerkesztőjének, Küllős Imrének engedélyével közöljük. Ezen nagyfokú szívességükért, amely elősegítette jelen tanulmányom teljesebbé tételét, fogadják hálás köszönetemet. 41. A továbbiakban, ahol a község név után nincs említve a felekezet, református értendő. 42. „Szent Pál imádkozzál értünk." 43. „Könyörülj rajtam Uram." 44. „Egyedül Istené a dicsőség." 45. A Conscriptio „hat emberfő"-t említ. Ez feltehetőleg téves szám, mert nem valószínű, hogy a protestáns templom számára készített harangot Wierd más személyek - szentek képével díszítette volna. Talán aki a harangot megtekintette, valami más díszt - esetleg címert - nem ismert fel. 46. Wierd tevékenységéről bővebben PATAY 1989.101-106. de Varadino (azaz Váradi Imre) által öntött érmihályfalvai/Valea lui Mihai harangon lévőkhöz (különösen az S betűk azonosak), így azt is az ő munkájának tekinti (BENKŐ 1994.139-141). Évszámmal (1517) volt keltezve Tarpán egy harang, amely 1881. június 23-án villámcsapás okozta tűzben megsérült, ezért „átöntötték", valamint egy másik 1524. évi Beregsurányban. Utóbbi az 1860-as években még megvolt; Rómer Flóris még látta. Volt Barabáson egy másik, mégpedig minusculás betűkből álló feliratos harang is, amely ennek alapján akár XIV-XV. századi, vagyis a fentieknél idősebb is lehetett. Tudjuk azonban, hogy Északkelet-Magyarországon még az 1580-as, 90-es években is használtak harangok feliratához minusculákat (PATAY 1998.383.), így tehát akár a XVI. század végéről is származhatott. A közel kétszáz éve megejtett Conscriptio azonban megemlít még felirat nélküli harangokat, többet közülük „régi"-nek (Badaló), „igen régi"-nek (Beregdaróc, Dercén) is nevez, amelyekről „nem is tudatik, mikor öntetett" (Csetfalva), illetve „a régisége mia nem tudatik miből, ki által és mikor szereztetett" (Macsola), „senki sem tudja mikor szereztetett" (Szernye). Ezek tehát akár az előbbieknél még idősebbek is lehettek, de természetesen lehettek fiatalabbak is, esetleg még a XVIII. század elejéről valók. Ugyanígy nem tudunk datálni még két további harangot (Mátyfalva, Szernye). „SOLI DEO GLORIA" felirattal

44 van ellátva egy kis harang a beregsurányi katolikus templom tornyában. Amikor öntötték - 1609-ben - itt még nem volt katolikus egyház (a templom csak 1893-ban épült), tehát máshonnan került ide; lehet, hogy nem is a megyéből. Ugyanakkor tudunk még három másik, közel egykorú harangról (Mezőkaszony 1613, Jánd, Tákos 1615). Lehet, hogy a mezőkaszonyi sem ide készült; a besztercebányai Philippus Piscatoris öntötte. A tákosin ugyancsak „SOLI DEO GLORIA" volt olvasható, de ezen az öntető, Budai János neve is szerepelt. A jándiról közelebbi adataink nincsenek. A XVII. század derekán, akárcsak a szatmári falvak (PATAY 1998.384.), a beregiek legtöbbje is Eperjesről szerzett be harangot. A kiváló mesternek, Georg (Georgius) Wierdnek nem kevesebb, mint kilenc harangjáról van tudomásunk (Marok 1637, Izsnyéte 2 db, Makkosjánosi, Nagymuzsaj 1638, Tiszaszalka 1641, Gulács 1645, Tiszaújhely 1648, Nagybereg 1657). Közülük a tiszaújhelyi a földesúr megrendelésére készült és mint ilyent - Wierd szokásának megfelelően - a négy evangélista mellképe díszítette.

45 A kilenc harang közül ma már csak a gulácsi van meg (PATAY 1989.32., 27. tábla 2., 69. tábla 2.).

46 Wierd utóda, Mathias Ulrich is öntött Bereg számára harangot (Nagylónya 1666, Munkács rk. 1677), 427