A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténet - Szilágyi László. Tisztel Honatyák! Szabolcs vármegye parlamenti képviselőinek politikai tevékenysége a dualizmus időszakában (1869–1910)

Szabolcs vármegye parlamenti képviselőinek politikai tevékenysége a dualizmusban tatkozott. 1903 novemberében, a választójogi re fönn kérdésének felvetésekor a nemzetiségek nagyobb parlamenti jelenlétének lehetőségét a minden akadályt elsöprő magyar szupremácia szempontjából értékelte: „...én szívesen látom őket, legalább vége lesz ennek a kérdésnek és leszámolhatunk velük " (KN 1901/ 1905. XIX.290.). A nemzetiségi választók az ő szemében csupán a Szabadelvű Párt eszközei voltak. Külpolitika Az 1869-től 1910-ig tartó korszak nemzetközi eseményeivel kapcsolatban a szabolcsi parlamenti képviselők álláspontja megfelelt pártjuk hivatalos politikai irányának. Legtöbbször Vidliczkay figyelme terjedt ki a külpolitikai kérdésekre. Vidliczkay, Kállay János, Mandel Pál és Lipthay Károly is bírálta a parlamentben Bosznia-Hercegovina okkupációját: „Nem hódításra van itt szükség, Ausztria és Magyarország boldogítására, hanem belső állapotok konszolidálására, a jólétnek emelésére, a műveltség terjesztésére. " - mondta Vidliczkay 1879ben. A három császár szövetségében újabb dinasztikus és kabinet-politikai célokért kirobbantott háborúk veszélyét látta s fontosabbnak tartotta volna Oroszország balkáni hódító terveinek megakadályozását (KN 1875/78.IX. 165-166.). A balkáni népek önrendelkezésijogát sértő rendezés ellen szólalt fel 1882ben is. „Bűne az occupációnak abban rejlik, hogy a bosnyák nép dolognak tekintetik, melyet úgy lehet elfoglalni, mint valami gazdátlan dolgot. "Vidliczkay ugyanakkor még hitt abban, hogy a kor, amelyben él nem a nagyhatalmak és nem a nacionalizmusok kora, hanem egy új politikai evangéliumé, a szabadság és a béke evangéliumáé (KN 1881 /84.

VI.27-29.). Az okkupációt ellenezte Mandel Pál és Lipthay Károly is (KN 1878/81.VIII.125-126.,KN 1887/92.VIII.116.). A századforduló után ezzel szemben a hadsereg-fejlesztési tervek kerültek előtérbe, s ezeket a szabolcsi képviselők sem ab ovo utasították el, hanem a hadsereg nemzeti szempontokat érvényesítő reformjához kívánták kötni - sikertelenül. A keleti kérdésben e fiatalabb generáció szakított elődei politikájával s a szláv nacionalizmus visszaszorítása érdekében általában támogatták a Bosznia-Hercegovina annexiójára vonatkozó terveket. Gazdasági kérdések Sem a mezőgazdasággal, sem pedig az iparral, kereskedelemmel kapcsolatban nem mutatható ki összefogott, speciálisan „Szabolcs megyei" politika. A föl-fölbukkanó javaslatok inkább részterületeket érintettek vagy a képviselő, (az egykori szabolcsi képviselő) parlamenten kívüli szerepével voltak összefüggésben. A megye gazdasági adottságai - döntően mezőgazdasági jellege, a kisipar jelentősége, a fejlett nagyüzemek szinte teljes hiánya - elmaradottsága ugyanakkor tükröződtek a képviselők gazdaságpolitikai elképzeléseiben, s részterületeket érintő reformjavaslatokhoz vezettek. Az éppen aktuális költségvetést, az adókkal és közterhekkel kapcsolatos törvényjavaslatokat legtöbbször az ellenzéki szabolcsi képviselők - az adóterhek növekedése miatt - nem szavazták meg (KN 1872/ 75.XIV.307., KN 1872/75.VI.99.,102.). A szabolcsi lakosság elszegényedésével indokolta pl. 1875 decemberében Vidovich Ferenc, hogy a jövedelmi adó felemelésére vonatkozó törvényjavaslatot elutasította. Az adózó polgárok érdekeinek határozottabb védelmét kérte „az adókivetők netaláni zaklatásaitól". A központi, pénzügyminiszteri irányítású adórendszerrel szemben a helyi hatóságok (pl. a szolgabíróságok) jogkörét kívánta növelni, de erre vonatkozó javaslatait a Ház leszavazta (KN 1875/78.111.57-58., V.2830.). Az 1877. évi költségvetési vitában pedig azzal a „merész" és Irányi Dániel által is pártolt javaslattal állt elő, hogy az ország pénzügyi helyzetének rendeződéséig a miniszterelnök, a miniszterek s az államhivatalnokok fizetését csökkentsék (KN 1875/78. VIII. 285.). Több képviselő az uzsorakölcsönök visszaszorításával kívánt hozzájárulni a gazdaság biztos pénzügyi hátterének megteremtéséhez (KN 1872/ 75.

IX.392., KN 1875/78.

IX.363., KN 1878/ 81.XVII.49.). A századfordulón pedig - a szabadelvűeknél éppúgy, mint függetlenségieknél - megjelenik a progresszív adórendszer bevezetésének határozott követelése. Mezőssy Béla már arra tesz javaslatot, hogy az állam által a budapesti bankokban elhelyezett és tisztázatlan rendeltetésű összegek 50%-át fordítsák a vidék fejlesztésére (KN 1896/190 l.XXVI.203-204.). Úgy látta, hogy a progresszív adórendszer a szegénység és ezzel a kivándorlás gondján is enyhítene (KN 1901/1905.XXVIII.290.). A régió kapitalizációja szempontjából stratégiai fontosságú vasútépítést is párthovatartozástól függetlenül próbálták a képviselők elősegíteni, illetve befolyásolni. A közutak fejlesztésének kérdése - Szabolcsban is - mindeközben háttérbe szorult, de az akkori politikusok számára döntő szempont a gazdaságosság volt: Somossy Ignác képviselő szerint minden mérföldnyi töltés építése kétszer annyiba került, mint egy első rendű vasúté. A képviselők számszerűen kevés alkalommal exponálták álláspontjukat a vasútépítési törvényekkel kapcsolatban s csak néhányan (pon357