A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténet - Szilágyi László. Tisztel Honatyák! Szabolcs vármegye parlamenti képviselőinek politikai tevékenysége a dualizmus időszakában (1869–1910)

Szilágyi László tosan nyolcan) voltak tagjai valamely vasúti részvénytársaságnak (Czóbel Albert, Mandel Pál, Kállay Zoltán, gr. Dessewffy Aurél, Ónody Géza, Vadász Lipót, Liptay Béla. gr. Vay Ádám pedig az Országos Magyar Vasutas Takarékpénztár Rt. társelnöke volt).

3 Tevékenységük összességében elősegítette a keleti régió infrastrukturális fejlődését, de az ország nyugati feléhez képest megmutatkozó hátrányt a vasúthálózat sűrűsége tekintetében nem sikerült lefaragni. Somossy Ignác és Vidliczkay József 1871-ben a nyíregyházi-ungvári vasút állami garanciával történő építését pártolták, nem is sikertelenül (KN 1869/ 72.

VIII. 167-170.). A vasúti közlekedés irányítására, a tarifagondok megoldására Ivánka Imre már 1874ben javasolta francia mintára az ország zónákra való felosztását és az egymással konkuráló kis vasúti társaságok egyesítését (KN 1872/75.VIII.306-307.). Ivánka Imre a Magyar Északkeleti Vasút vezérigazgatójaként, Czóbel igazgató-tanácsosként a Nyíregyháza-Ungvár vasútvonal létrejöttében (MARGÓCSY 1988.68.), Dessewffy a térség legnagyobb birtokosaként a Debrecen-Hajdúnánás-Büdszentmihályi H. É. V., Mandel Pál pedig - a nyírbátori kerület képviselőjeként, Tisza Isvánnal és hg. Odescalchi Gyulával karöltve - a Nyíregyháza-Mátészalka vasút kiépülésében játszott jelentős, kezdeményező szerepet (SZABOLCS 1900.313.). 1912. szeptember 28-án a Kisvárda-Nyírbakta vasútvonal megnyitásával Liptay Béla egyik választási ígérete vált valóra. 1937-ben ezért a Jéke felé menő utat Liptayról nevezték el (NÉZŐ 1998.529.), a vasútvonal létrejöttéért Kisvárdán Hrabovszky Guidót illette a dicséret.

4 Több képviselő a parlamenti mandátumtól függetlenül is jelentősen hozzájárult a régió kereskedelmének, iparának, mezőgazdaságának fellendítéséhez (Pilisy Lajos, Vadász Lipót és Ferlicska Kálmán). A Tisza szabályozásához, Szögyény Emil - a Felső Szabolcsi Tisza-szabályozó Társulat pénztárnoka, majd elnöke - képviselőként is hozzájárult (KN 1881/ 84.XVI.44.,49.). Ha összességében akarjuk megítélni a képviselők gazdaságpolitikai elképzeléseit, akkor többségüknél a kisipar védelmét, a hatékonyabb mezőgazdasági érdekképviselet követelését, (a mezőgazdasági védővámok alkalmazásának javaslatát) és - a századfordu3. Mandelről: TISZTI CÍMTÁR 1884.241..242..243.,244., TISZTI CÍMTÁR 1896.318.,320.,321.,322., TISZTI CÍMTÁR 1908. 252., 253., Kállay Zoltánról: TISZTI CÍMTÁR 1910.277..314., Dessewffyről: TISZTI CÍMTÁR 1884.242., TISZTI CÍMTÁR 1896.320., Ónodyról: TISZTI CÍMTÁR 1908.253., TISZTI CÍMTÁR 1910.279., Vadászról: TISZTI CÍMTÁR 1908.286., Liptayról: TISZTI CÍMTÁR 1910.277., gr. Vay Ádámról: TISZTI CÍMTÁR 1910.631. 4. Kisvárdai Lapok 1909/49.2. lót követően - a szabad kereskedelem fokozottabb állami ellenőrzésének és befolyásolásának törekvéseit kell kiemelnünk. A szabolcsi képviselők nagyobb része a korszak végén, a Függetlenségi Párton belül felerősödő konzervatív, agrárius irányzathoz tartozott. A szabolcsi képviselők közül a legjelentősebb gazdaságpolitikai szerepet - országos fórumokon is - az agráriusok egyik vezetője, gr. Dessewffy Aurél, a tiszalöki kerület képviselője játszotta. A parlamentben nem tartozott az aktív szónokok közé, de a közigazgatási bizottság tagja volt és gazdasági szakemberként elmondott beszédeit már ekkor nagy érdeklődés kísérte: 1879-ben a magyar gazdák II. országos értekezletének kérvényét tárta a Ház elé, szorgalmazva pl. egy közgazdasági minisztérium, egy központi gazdasági államtanács megszervezését, egy, a talajjavítást, birtokfejlesztést, marhatenyésztést szolgáló 5 millió Ft-os országos közgazdasági alap létrehozását. 1880-ban jelentős, 150.000 Ft értékű állami támogatást kért a marhatenyésztés fejlesztésére - sikerrel. 1882-ben pedig a magyar agrártermékek piacának biztosítása érdekében határozottabb protekcionista vámpolitikát javasolt. A „laissez faire" politika bírálata a századfordulót követően felerősödött (KN 1892/ 96.XXXII.63-65., KN 1892/96.IX:333., XXI.434., KN 1896/1901. VIII.200-202., KN 1896/1901. XXI. 198.,200., KN 1905/1906.1.409.), és sikereket is elkönyvelhetett: a koalíciós kormányzat az agrárkörök elképzeléseit - a védővámok életbeléptetésével - a gyakorlatban érvényesítette (KN 1878/81. XVIII. 211.,XI.387.,392., KN 1881/84.111.355., V.180.). Állampolgári szabadságjogok, politikai jogok A korszak elején még a liberális szabadságjogok kiterjesztésének és törvényi szabályozásának politikai szándéka határozta meg a szabolcsi képviselők parlamenti tevékenységét (is), főképp ellenzéki oldalról. A megye ellenzéki képviselői az 1869/72-es ciklusban többször felszólaltak a virilis intézmény ellen. Álláspontjuk szerint a választási rendszer korlátozása éppúgy sértette a 48-as örökséget, mint általában a polgári jogegyenlőség elvét (KN 1869/72.XV.208209.). Ugyanebből a szempontból bírálták a kormány 1872-es és 1874-es jogszűkítő, választójogi törvényjavaslatait is. Az általános választójogot azonban Magyarország adott gazdasági, és kulturális viszonyai között - nem tartották indokoltnak (KN 1869/72.XXI11.65-66.,250-251.), s a 48-as törvény változatlan fenntartását kívánták (KN 1869/72.XXIII.181., KN 1872/75.XII.228., KN 1872/75.XVI.240-241., KN 1875/78.11.54., KN 1872/75.XII.21.,364., KN 1878/ 358