A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)
Helytörténet - Margócsy József: Kállai András (1839–1919). Pályaképvázlat
Margócsy József személyiségéről. Hogy ti. Kállay gyakorlati értékrendjében hogyan férnek össze a törzsökös, előkelő arisztokraták az érdemes, hasznos polgárokkal, azokkal is akik éppenséggel zsidók. 12 Jellemzőnek mondható az a belső konfliktus Kállay állásfoglalásában, amely Nyíregyháza önállósulási vágyának elismerése és a megyei egység elvesztése miatti aggodalom között feszül.A város ugyanis újra és újra kísérletet tesz arra, hogy törvényhatósági jogot nyerhessen. Gyakran foglalkozik ezzel a kényes helyzettel. Ezúttal: „Nyíregyháza városnak csak dicséretére válik az önállóságra való törekvés. Ámde megfontolandó, hogy vájjon a város polgárainak nagyobb mérvű megterhelése nélkül eszközölhető-e ezen átalakulás... vájjon a város képes lesz-e saját erejéből a közegészségi és közúti követelményeknek eleget tenni... Vájjon nem kapcsolja-e egybe a várost a megyével sok oly tekintet, melynek megbolygatása veszéllyel járna; vájjon a megye és a városnak egymásra való kölcsönhatása a köz- és társadalmi élet terén és annak fennmaradása nem üdvös és kívánatos-e? Másrészt pedig megfordítva: nélkülözheti-e Szabolcs vármegye közönsége a közélet terén és tanácskozási terméből a város intelligenciáját, vájjon rendkívüli közgyűlések, szak- és mindenféle albizottsági és küldöttségi ülések megtarthatók lesznek-e Nyíregyháza nélkül; a megye háztartása nem fog-e megzavartatni, ha Nyíregyháza városa ahhoz hozzájárulni nem fog. Vájjon elég erősnek bizonyul-e már a városnak intelligens magyarsága, hogy magára hagyatva... sikerrel fogja folytatni a küzdelmet?..."(KÁLLAY 1911.16-17.)' 3 7. Ahogyan Kossuthot tisztelő, függetlenségi lelkületű emberként vállal szabadelvű kormányok idején főispánságot az egyébként is ellenzéki hagyományáról híres (hírhedt?) megyében, de szuverén egyéniségként tilt minden politikai erőszakot, gyakorol pártállásra tekintet nélküli kormányzást a megyében, ugyanilyen kettősség jelentkezik közéleti, publicista, egyéni magatartásában is. Erre is néhány példa. Büszkén rátarti magyarságára, családjának bizonyíthatóan sokévszázados szabolcsi, törzsökös szár12. SzSzBMÖL IV. B. 401/2. dob. 1896. április 3. Az már más kérdés, hogy Kállay lemondása után, Bánffy miniszterelnök útján csak a két arisztokrata kapott kitüntetést: Vay valóságos belső titkos tanácsosi címet, Pongrácz pedig Lipót rendet. SzSzBMÖL IV.B. 402/27. köt. 72. bgy. 1897. május 1. 13. 1895. február. Lásd még több oldalról: KÁLLAY 1912. 240244. 14. Például Károly Lajos főherceg 1895-beni látogatásakor. Lásd KÁLLAY 1907.112-113. -A néptanítók alapítványát az 1890. június 7-i megyei közgyűlésen ajánlja fel. - A tőkeemelésről: Nyírvidék 1917. március 1. A megye kezeli, így minden évben fejezete az alispán évi jelentésének. - A Királyhimnusz bemutatásáról: Nyírvidék 1916. január 6. mázasára. Alkalmilag a Habsburg-család vezető tagjainak is „orra alá dörgöli" ezt a tényt. Ugyanakkor kész és képes erősen aulikus gesztusok megtételére is. írásaiban édesapját teljesen aulikusnak ítéli, ez ellen nincs is megjegyzése, de felrója, hogy apja csak nagyon hiányosan tud németül. Őmaga 1890-ben, amikor az uralkodó házaspár leánya, Mária Valéria főhercegi esküvőt köt, „ebből az alkalomból" 1000 forintos alapítványt tesz a megye legjobb néptanítóinak évenkénti jutalmazására. Majd negyedszázaddal később, IV. Károly „királlyá koronázása alkalmából" kétszeresére emeli az alapítvány alaptőkéjét. 1916 elején, még Ferenc József életébenKirályhimnusz címen dicsőítő verset ír, amelyet a hadirokkantak tiszteletére adott, segélyezésére rendezett városi ünnepségen Vietórisz József felolvasásában mutattak be a Korona nagytermében. Ehhez maga Kállay szerezte a zenét, amelyet Jakab JozsefkimtorkarndLgy hangszerelt énekkarra: a városi dalárda, amelynek Kállay évtizedeken át elnöke, mutatta be. 14 Örömmel üdvözli Kállay az első népiskolai törvényt. Azzal azonban egyáltalán nem tud egyetérteni, hogy mindenkinek joga van saját anyanyelvén tanulni az elemi írás-olvasást. S csak akkor nyugszik meg, amikor a törvény módosítása szerint már minden magyar iskolában magyar nyelvű írás-olvasást kell tanítani. Bár sokszor hangsúlyozza a jogegyenlőséget, e téren nincsenek engedményei; nem megértő, s olykor a nyíregyházi idevágó tapasztalatai miatt is elégedetlenkedik (KÁLLAY 1912.227-232.). Nincs jó véleménnyel a katonákról, a katonai karrierről. Fiatalkori emlékei között el-elemlegeti, hogy teljesen természetesen keresték az összetűzéseket a bálokon megjelent, kakaskodó tisztekkel és nagy gaudiummal ünnepelték a civilek párbajsikereit. Viszont tiszteli az igazi hősiességet és helytállást, például nagyapjának, Kállay Imrének esetében. Dédapjáról, a híres alispánról azonban eléggé tiszteletlenül jegyzi meg, hogy „az öregurat az insurgens ezredesi rangra való kinevezésre - minden előző szolgálat nélkül - a vármegye ajánlotta", s hogy az „ezredes úr feléje sem volt a csatának s puskaport sohasem szagolt" (KÁLLAY 1907.12-13.). Föltétlenül recepciót követel a zsidóság számára: gyakorlatban is elítéli a megkülönböztetést, a gyűlöletet, ezek megnyilatkozását saját családjában is. Ugyanakkor elítéli az orthodox zsidók feltűnő, a szokásostól eltérő viseletét, magatartását - idekapcsolva a nemzetköziség rákfenéjét terjesztő szabadkőművesek titokzatoskodását. Azt is tudja, hogy a zsidók birtokszerzése nem oka, hanem eredménye a dzsentrik gondatlan, a viszonyokkal számot nem vető fényűzésének, könnyelmű urizálásának. Elmond egy ese348