A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténet - Margócsy József: Kállai András (1839–1919). Pályaképvázlat

Kállay András (1839-1919). Pályaképvázlat tet a Biri határában levő ezer holdas birtokról, amelynek gazdája az ő nagybátyja, Kállay Emánuel. Az esetnél Kállay András is jelen volt: egy vasárnap délutáni kávézás közben történt. Az inas jelenti, hogy a vályogvetést felvállaló zsidó bebocsáttatást kér. „S bejön egy nagy, alázatos, sovány, magas alak, tetőtől-talpig feketébe öltözve. - Mivel szolgálhatok? Kérem, a vályog ki van vetve, kérem annak átvételét és kifizetését. - Hát nem mondtam meg kendnek, hogy tegnap jöjjön számolni? - Instállom alássan, tegnap nekem ünnepem volt, nem jöhettem. - Hát ma meg nekem van sábeszem, mehet dolgára." A párbeszéd után Kállay András megjegyzése: „A vén zsidó elment dolgára és 10 év múlva megvette Emánuel bátyámnak ezerholdas birtokát Biriben. Hiába, a vályogvetés jó üzlet."

15 Közismerten hallatlanul büszke a Kállay névre, törzsökös magyarságára, ez azonban nem akadályozza meg abban, hogy fullánkosan kritikus és csípős megjegyzéseket ne tegyen ősei, saját családtagjai, rokonai műveletlenségét, szellemi igénytelenségét, felelőtlen pazarlását illetőn. így kerül szóba szépapjának famíliája. „Amilyen nagyeszű ember volt Kállay Miklós, a megyének híres alispánja, épp oly korlátolt volt testvére József. Ha pedig befogatta mind az öt lovát, a kezébe vette a gyeplőt és a suhogót, akkor már nem ismert sem istent, sem embert: különben szavajárása is az volt: „Egy Isten, egy Kállay Józsi!" (KÁLLAY 1907.40., 46-47.) 8. Az 1911. év jelentős fordulat életének utolsó évtizedében. Afféle visszavonulót fúj és a „termés" betakarítására gondol. A törvényhatóság tavaszi közgyűlésénjelentik be, hogy lemondott központi választmányi tagságáról. Ennek „sima" tudomásulvétele után, azonnal gondoskodnak a megüresedett hely betöltéséről.

16 Ebben az évben - mint írja - családjának, rokonságának tájékoztatására, szórakoztatására kötetbe gyűjti az elmúlt évtizedekben összegyűlt beszédeit, vitáit, felszólalásait, nyílt leveleit; afféle vándorlási keretbe foglalt visszaemlékezéseit. Ez utóbbiaknak rovatcíme: „Utazás Nyíregyháza körül, hol szekéren, 15. A szabadkőművességről többször, különösen KÁLLAY 1912.290-293. - Emánuel anekdotája KÁLLAY 1907.56-57. 16. SzSzBMÖL IV. B. 402/57. köt. 201. bgy. 1911. május 9. 17. Nyíregyházán többször is járt Szabolcsi Hírlap című újság. Itt arról van szó, amelyik kéthetenkénti szándékkal, 1912. december 18-án jelent meg először, főszerkesztőként Kállay Andrást említve a címfejben. Felelős szerkesztője Inczédy Lajos: mindketten exponáltán szabadkőműves ellenes felfogásúak. A lap 1915-től már hetenként jelenik meg. 1919ben, az az évi 12. szám március 23-án az utolsó, a Tanácsköztársaság uralomra jutásakor betiltották. Az utolsó években más a főszerkesztő, Kállay már egyre ritkábban szerepelt. hol gyalog." A három kötetből az első: politikai újságcikkei és beszédei, a második köz- és mezőgazdasági véleményeit tartalmazza; megnyilatkozásait olyan súlyos kérdésekben, mint a kivándorlás. A harmadik „vegyes közlemények" címmel került kiadásra, immár 1912 elején. Mint írja: azon cikkek és hasonlók kerültek ide, amelyek az előző kettőbe nem illettek bele. Ez utóbbinak mintegy 100 oldalnyi szövegét majd külön kötetben is kiadja, két kiadásban: KÁLLAY 1907., valamint az eredeti megjelenést követő évben. 1912-ben kapcsolódik egy másik újsághoz, eleinte főszerkesztőként is: ez a Szabolcsi Hírlap.

1? Ezeket a változatlanul keményen érvelő, vitázó írásait még nem gyűjtötték kötetbe, egyébként sem igen tanulmányozták. Itt jelent meg 1916. december 23-a és 1917. október 13-a között folyamatosan „elbeszélése" Az öregségről összefoglaló címmel, nem tagadva, hogy Cicero hasonló című írása ihlette meg. Elegáns kiadásban külön is megjelent, album alakban 1917-ben, 62 oldalon. Két nagyobb részben, kb. egyforma terjedelemben olvashatunk előbb egy ifjúságnevelési tervet javaslatot a mai unokák életre készítéséhez. A második rész folytatásaiban afféle összefoglalását adja mindannak, amit már régebben is hangoztatott: a vidéki úri birtokos társadalom, a dzsentri gyors tönkrejutásáról. Mintha ezzel indokolná az első rész szükségességét: hogy a most nevelendő ifjúság majd képes legyen a jobb életre. Lényege: rövidre fogva, de keményebbre sűrítve kell az elméletet megtanítani, hogy majd az élet hosszabb folyamán vegye mindennek hasznát. Párhuzamosan pedig szemlélni, megismerni kell a létező világot, a népek múltjának történelmével együtt. Mert csak így lehet korának ismerője, építője, ha tudj a, hogy máshol hogyan élnek, kormányoznak, mit lehet abból felhasználni stb. Megvalósítási eszménye az iskolahajó, amely az elitképzés ideális lehetősége. „Az utolsó gimnáziumi osztálybeli legjobb tanulók részére kell berendezni: ezen, egy tanéven át utazva, nemcsak az idő egyrészében; a másikban megismerhetné a földgömb nevezetesebb helyeit." Ebben az iskolában „jól dotált, s így anyagilag szükséget nem szenvedő tanári és tanítói kar kell" a megfelelő felkészítéshez és a hajón való foglalkozáshoz. Induláskor 200 diák van a hajón, természetesen kizárólag fiúk, akik kellő számú oktatóval, hajószemélyzettel utaznak együtt. Napi foglalkozási rendjük 9 és 21 óra között folyik. Kötelező a magyar és a német nyelv biztos tudása, fakultatíve tananyag a görög, latin, francia, angol, horvát nyelv, és zeneoktatásban is van részük. Terve szerint főleg a Földközi-tenger partvidékein járnak: ki-kiszállnak, hogy a múlt emlékeit tanulmányozva, az ottani jelent megismerve okulhassanak. 349