A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)
Helytörténet - Margócsy József: Kállai András (1839–1919). Pályaképvázlat
Kállay András (1839-1919). Pályaképvázlat badelvű képviselők ún. lifer ál ás át." (KÁLLAY 1911.28.) 6. Beiktatáskori terve - a társadalom belső kapcsolatainak szerencsésebb változását illetően - nyolc év múlva nem tud eredményeket, kedvező jeleket felmutatni. Kállay pontosan látja, megírja a megyei vidéki úrilakokban élő dzsentri gyors elszegényedésének okait; exkluzív életmódját illetően nem talál elismerő szavakat. A Borovszky-monográfiához írt, a megyeházán is elhangzott előszavában kifejti, hogy a szabadságharc utáni időszak miképpen végződött teljesjövedelmi deficittel a birtokos osztályra nézve. Ezek a családok nem tudtak (lényegében nem is akartak) a való helyzettel szembenézni, számolni - cselekvésre mutató szándékkal. A körülmények azon időben felettébb drága hitelek felvételére kényszerítették őket, ezzel párosult - talán post hoc, ergo propter hoc gyanánt is? - az idősebb és fiatalabb családtagoknak meglehetősen könnyelmű, léha életmódja. „Elég volt két évtized arra, hogy az ősi birtokost birtokától és anyagi függetlenségétől megfossza, a közügyekben addig gyakorolt döntő befolyását megsemmisítette, a társadalmi rendet megváltoztassa és alapjában felforgassa." (SZABOLCS 1900.XIII.) Az a baj, hogy a hagyományos és szép vidéki magyar társadalmi élet feltételei változván meg, minden vonalon ^polgárság tör előre. És itt sarkallik Kállay dilemmája hiszen ő - minden jel szerint - Széchenyinek a Hitelben kívánt, körülírt „társadalmi koncentráció" eszméjének híve. Csakhogy ez a koncentráció nem a vidéki nemesi életformát célozza meg, hanem inkább a városi polgárság a mozgatója. Sőt: magával ragadja a nemesi családok fiatalabbjait is. Közbeszúrandó, hogy Kállay apolgár szót gyakran használja, olykor magára vonatkoztatva is: városi lakos, azurbshoz tartozó cívis értelmében. Viszont a saját társaságát, a birtokos nemeseket mindig ellátja „vidéki" - tehát nem-városi - lakost jelentő jelzővel. Azt kell látnia, hogy a szeme előtt folyó polgárosodás során a sokasodó városi-fővárosi értelmiségi, előretörő kereskedelmi foglalkozásúak hamarosan kiszorítják a törzsökös vidéki nemesség fiataljait nemcsak a városokban, hanem - ha így megy tovább - a megyei törvényhatóságban, apparátusban is: és hovatovább az uralkodó szabadelvű kormányok által megcélzott, a vármegyéket államosító politikájának végrehajtói és haszonélvezői lesznek. Ezt azonban Kállay már nem szenvedheti. Nem mondható ugyanakkor, hogy nem veszi észre a polgárosodás társadalomfejlesztő hatását, éppen10. SzSzBMÖL IV B. 402/22. köt. 268-269. bgy. 1894. október 9. 11. SzSzBMÖL IV. B. 402/25. köt. 77. bgy. 1896. április 18. seggel nyíregyházi tapasztalatai alapján (is). Nyomon követhető, hogy valamilyen hasznos polgár kategóriát szeretne felismerni, megpróbál elfogadni. Olyan személyt, aki tevékenységét, felfelé törekvését össze tudja egyeztetni - talán éppen a millenniumi ünnepségek idején, annak hatására - a nemzeti eszmények újraébredése reményében (SZABOLCS 1900. XIII.), és ebből a bizonyos hasznos-polgár-ideálképből nem zárja ki a zsidóságot sem. Emlékező írásaiban sűrűn szolgáltat példát néven nevezett családtagjai közül, akikről látja, tudja, hogy nem „fejlődhetnek" a hasznos polgárok soraiba, s így előbb-utóbb minden vonatkozásban csődbejut az életük. Következzék a szép elv gyakorlatának néhány példája! Még 1894-ben - elhalálozás miatt - az egyik állandó választmányi tag helyének rutinszerű betöltése kapcsán egyetlen jelölt került bejelentésre: Heumann Ignác, megyebizottsági tag, tekintélyes ügyvéd személyében. Mire az eszlári perben elhíresült Onody Géza - hirtelen 20 tag által aláírt nyilatkozattal - ajánlotta egyik dzsentritársát és a titkos szavazás elrendelését is kérte. A szavazás eredményét, Heumann háttérbekerülését, az elnöklő Kállay törvényszerűen kihirdette. A következő mondatával azonban már „tudomására hozza a közgyűlésnek, hogy a törvényben biztosított jogánál fogva Heumannt tiszteletbeli főügyésszé a mai napon kinevezte"™ Hasonlóan elismerő tanulságtétel a hasznos polgárról az elhalálozás elnöki bejelentése, amelyik a legtöbb esetben stereotip szavakkal, röviden szokott végbemenni. Heumann esetében a jegyzőkönyv nem ilyet rögzített. Kállay véleménye: „kiváló képessége, nagy műveltsége és a legbonyolultabb jogi kérdésekben is helyes megoldást kétkedés nélkül megtaláló szakismeret által, kiváló pozíciót vívott ki közéletünkben, s tagjává lön választmányunknak is, tiszteletbeni főügyésszé kineveztetvén, ezen minőségben közügyeinkben mindenkor legtevékenyebb szerepet játszott." 1 ' És még egy. A millennium közeledvén, a miniszterelnök bizalmas jelentést kért olyan megyebeli személyekre, akik a királyi kegyet kitüntetés formájában méltóak élvezni. Feliratában összesen hat név szerepel: Vay Ádám gróf, Kállay egyik elődje a főispáni székben, Pongrácz Jenő gróf nagybirtokos, aktív megyebizottsági tag, Bencs László, Nyíregyháza polgármestere, később függetlenségi párti országgyűlési képviselő, Bodnár István, nyíregyházi ügyvéd, a nehéz időkben polgármester-helyettes, a kiegyezés után Deák lelkes híve, Bleuer Miklós, nagykállói ügyvéd, bankember, a helybeli középiskola létrehozója és Mandel Eduárd, nagybirtokos, a nyírbátori Boni gyárak alapítója. Érdemes elgondolkozni e kiválasztottak 347
