A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténet - Margócsy József: Kállai András (1839–1919). Pályaképvázlat

Kállay András (1839-1919). Pályaképvázlat alapjában véve a negyvennyolcas-függetlenségi eszmék híve, és intranzigens meggyőződéssel igényli a megyerendszer megtartását és abban is a történelmi nemesség elhivatott vezető szerepét. Pontosabban: „Ama nevezetes patentális korszakban, 1861-ben ismerkedtem meg Tisza Kálmánnal Debrecenben, ahol egy közismert egyházpolitikai hatalmi csíny ellen lángoló hazafias beszédekben szállt síkra, s akihez ettől fogva mindvégig a legmélyebb tisztelettel párosult barátság fűzött. Ez volt a személyi indoka liberálispártiságomnak. Tárgyi indoka pedig az, hogy az 1867es kiegyezésből, mint közjogi alapból kiindulva és azon továbbépítve, hazám politikai függetlenségét és anyagi jólétet biztosíthatónak véltem. Sajnos, hogy a magyar nemzetnek a 67-es kiegyezéshez fűzött reménye nem mindenben teljesült..." (KÁLLAY 1911.183 .).

4 Tisza Kálmán vonzódása Kállay Andráshoz, a megyéjében hatalmas tekintélynek örvendő családhoz tartozás mellett minden bizonnyal azzal magyarázható, hogy András nem a család magasabb igények iránt érzéketlen, befelé forduló életmódját folytatja. Ellenkezőleg: jellemzője a családjában szinte ismeretlen iskolázottság, utazásai során szerzett európai kitekintése, nyelvtudása. Az is érdeme, hogy előzőleg soha nem volt a régi megye tisztségviselője, egyházpolitikai kérdésekben sem a hagyományokat kívánja őrizni. Kineveztetése után azonban hamarosan kiderül, hogy ezek mellett a jónak tartott tulajdonságok mellett és azokkal együtt Kállay önálló, szuverén gondolkodású politikus. Már az 1889. június 30-i beiktatási beszédében világossá, közérthetővé teszi egyéni felfogását. Első helyen említi az akkor időszerű közigazgatás-politikai kérdést: megmarad-e a megyei autonómia, avagy államosítása következik? Nagyon reméli, hogy „az állami érdekek feltétlen biztosítása mellett nem fog csorbát szenvedni sem a helyi adminisztráció, sem az azzal szoros kapcsolatban levő po4. A patentális korszak, azaz az említett egyházpolitikai hatalmi csíny: utalás arra az uralkodói pátensre (1859), amely a protestáns egyházak autonóm szervezeti-kormányzati jogainak felfüggesztését célozta. Az egyházi ügy hamarosan a nemzeti ellenállás színtere. 1860-67 között mind több visszavonás-módosítás folytán Bécs eredeti szándéka kudarcba fulladt. 5. Székfoglalója KÁLLAY 1911.5-8. 6. Tisza Kálmán 1890. március 9-én nyújtja be lemondását. 1890. március 13-tól 1892. november 6-ig gr. Szapáry Gyula a miniszterelnök; utódja 1892. november 17-étől 1895. január \4-igWekerle

Sándor,majd 1895.január l5-tő\Bánffy Dezső báró 1899. február 26-ig. Vagyis Kállay - főispánsága idején mindvégig - a képviselőházi többséggel rendelkező szabadelvű párt kormányainak szabolcsi főispánja. 7. SzSzBMÖL IV: B. 401. 2. doboz 1890. pallium. litikai szabadságok biztosítása." - Másodikként a közigazgatás napi feladatairól beszél. Ennek lényegét abban látja, hogy „kevés politika, annál több közigazgatás" legyen a jelszó, és a „status quo szolgáljon zsinórmértékül". Ezt biztosítani is kívánja minden vonalon. Ami pedig a jövőt illeti: megígéri, hogy „sem anyagi előnyök ígéretével, sem adásával a képviselőválasztásokat befolyásolni nem fogom. És ha jönne kormány, mely tőlem ennek ellenkezőjét követelné, nem ez ígéretemet hagynám cserben, de állásomról mondanék le. Viszont kérem a bizottság minden tagját a politikai türelem gyakorlására, a tisztviselőktől pedig elvárom, hogy politikai nézetüknek tűntető kifejezést ne adjanak, politikai tüntetéseken részt ne vegyenek. " - Végül sajnálattal tapasztalja, hogy „a társadalom még mindig bizonyos elkülönített kasztokra és kategóriákra van megoszolva, és a társadalom egyes rétegei között nincs meg a kellő érintkezés... Pedig nem elég az egyenlőség és a testvériség jelszavait zászlókra írni, törvénybe iktatni, dekretáltatni. Le kell rombolni az elavult ősi társadalmi válaszfalakat és meg kell nyitni a társadalom sorompóit, felekezet és vagyonkülönbség nélkül, minden tisztességes elemnek."

5 Következzék most e három fontos programpont vizsgálata - a nyolc éves főispáni gyakorlatban. 4. Közismert, hogy Tisza Kálmán (1830-1902) megteremtvén a szabadelvű pártot, 1875-től miniszterelnök, kezdettől harcot indít a megyék autonóm törvényhatósági szervezete ellen, hogy ti. a kormány alárendeltségében, centralizált megyei közigazgatást, erre épülő és ettől függő állami apparátust építsen ki. Ahol a kormány normatívái alapján központilag kinevezett tisztviselők a megyék körében is megbízható végrehajtói a kormány akaratának. Hogy e program meghirdetésének annak idején azonnal milyen visszhangja kerekedett Szabolcsban, mutatja az, hogy az akkori megyénkbeli főispán, gróf VayÁdám e tervvel dacolva már 1876 novemberében visszaadta a királyi kegy megnyilvánulását, a főispáni kinevezést. Kállay főispánságának első évében, 1890 márciusában szűnt meg Tisza miniszterelnöksége.

6 A következő Szapáry-kormány mindjárt az első napjaiban határozottabb lépéseket helyez kilátásba a közigazgatási hatalom centralizálása érdekében. Levéltárunkban, a bizalmas főispáni iratok között olvasható Kállay saját kézzel írt feljegyzése e tárgyban. A miniszterelnök programjának ismeretében úgy látja, hogy „mint a régi rendszer híve" ezt nem vállalhatja, meg is írja lemondását.

7 Szapáry ezt nem fogadja el, ebből viszont azt a következtetést vonja le Kállay, hogy akkor neki joga van a szabad vélemény-nyilvánításra. Ennek eredménye még abban az évben az a késő ősszel a saját kézírásával fennmaradt memorandum, amelyet 345