A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)
Helytörténet - Ulrich Attila: Török hódoltság Szabolcsban a XVII. században
Ulrich Attila nokon, Szentjóbon lévő magyar rabokat évekig ott tartsák várva azok megváltását. Igen sok és szép példát találunk erre az 1676-os felmérés lapjain, ahol a kuruc és a török kártételeket is rögzítették. Kitérőként csak annyit, hogy még ha természetesnek is vesszük a kurucok gyakoribb betörését, dúlásait, jelenlétét Szabolcsban, prédálásuk és gyilkosságaik meghaladják a félelmetes török katonaság által okozottakat. Hozzátennénk, hogy az 1670-es években a kuruc mozgalom, mint fegyveres felkelés kiszorult Szabolcsból, és a magyar hadak Erdély területén élték mindennapjaikat, és csak fosztogatni jártak át az ellenséges Szabolcs megyei területekre. Jellemzésükre talán elég legyen annyi, amit a kor embere rögzített: „ ...annyira prédálják az szegénységet, hogy a Törököknek való hódolást...sokkal meg haladja. " 25 A korabeli felfogás, politikai levelezés kegyetlenebbnek, és fékezhetetlenebbnek írta le a kuruc katonaságot, pedig az igazi ellenséget és az alapvető problémát a meglévő török hódoltatásban látták. A körülbelül azonos számú betörés alkalmával a keresztények több kárt tettek, mivel az ilyen vállalkozások általában a népesség kirablásán alapultak. A törökök ellenben szervezettebben, szpáhik, vagy magasabb rangú katonai vezetők irányításával vontak területeket adózás alá, a végső cél legtöbbször a javadalmas nemesség (szpáhik, a végvárak vezető rétege) részére való hódoltatás volt. Természetesen a portyákban részt vevő katonaság is megkapta a maga jutalmát a feladatok végrehajtásáért. A török akkor vitt véghez kegyetlen fosztogatást, mikor csak időlegesen szervezett csapatokkal, összeverődve, alacsony katonai rangú személyek vezetésével indult zsákmányszerzésre. Természetesen a törökök kisebb kártételei adódhattak abból is, hogy (adó beszedő) portyáikat rövid idő 25. SzSzBMÖL IV.A.l. Fasc. 119. No. 138. év nélkül. 26. Vö. SzSzBMÖL IV.A.l. Fasc. 87. No. 113. 1669. A törökök arra akarták kényszeríteni Szoboszló lakosságát, hogy azok Bihar megyébe valónak mondják a helységet, hogy könnyebb legyen annak hódoltatása. Annak ellenére, hogy a hajdúváros Szabolcsban volt, hosszú ideig fizetett hódoló pénzt a töröknek. Vö. SzSzBMÖL IV.A.l. Fasc. 99. No. 14. 1681.! A felmérésen résztvevő szolgabíró (Bán Ferenc) és a vele lévő megyei küldött (Nyárády Zsigmond) a felmérés alatt megjegyezte: „nem Processusban immár egy néhány faluk elis pusztultak az Török elviselhetetlen igája miatt. Sőtt ninczenis töb Immúnis falu immár az Török igájától. Hanem a Szamos folyó vizén túli Panyola és Semjén csak az töb faluk mind egészlen hodolas alatt vannak ". 27. SzSzBMÖL IV.A.l. Fasc. 119. No. 37. év nélkül. 28. SzSzBMÖL IV.A.l. Fasc 94. No. 97. 1676 és Fasc. 99. No. 14. 1681. Az 168l-es összeírásban is megemlékeztek még a régebbi rablásokról is, de változás nem történt az eltelt évek alatt. 29. Ezzel szemben a rebelliseknek nevezett kurucok 31 224 Ft kárt tettek, nyolc embert megöltek és volt, akit megkínoztak. 334 alatt kellett véghez vinniük Szabolcsban, hiszen a vármegyét a vasvári béke Szatmárral együtt a Magyar Királysághoz csatolta, tiltva ott a török hódoltatást. 26 Azonban 1664 után az oszmán csapatok rendszeresen fenyegető portyákra indultak megerősítve ezzel a hódolt terület határát, de a haradzs beszedésén túl a környező végvárakban élő szpáhik saját maguknak is szedtek adót, kiterjesztve hatalmukat a megye nagy részére. A többletjövedelem kisarcolása- ami ezeket a javadalombirtokosokat vezette - legegyszerűbben rabok visszaváltásából származott. Az emberek ára természetesen függött a nemtől, a kortól és a társadalmi állapottól is, de elmondható, hogy egy ember visszaváltása a helyi adó többszörösére rúghatott. Addig is, amíg ki nem váltották őket, bizonyára hasznot hajtottak török rabtartóiknak. A források elhalmoznak bennünket ilyen példákkal. Zoltány Mihály nemes Szálkai István nevű jobbágyát török rabságból 600 kősón váltotta ki. 27 1676ban Őr községből 7 embert vittek el a váradi törökök. Közülük egyet 250 Ft-on sikerült kiváltani. Az 1681 -es összeírás szerint Jákóról 14 rabot vittek el 1669 körül, ebből 9 még mindig rabságban volt Váradon. A falusiak egy embert 150 Ft-on váltottak ki. Ezek az összegek a falvak két-három, esetleg több éves adózásának feleltek meg. Ramocsaházáról 19 lakost vittek el hat éve (1675-ben), s eddig csak 5 főt tudtak hazahozni 1400 Ft-on. Kércsen 15 volt az elvittek száma, közülük viszont 14-et megváltottak a falusiak 1017 Ft-on. 28 1676-ban a törökök 23.884 Ft kárt tettek, 4 embert megöltek, és még 91 rab volt fogságban Eger, Várad, Szolnok, Szentjób végváraiban. 29 Fontos kérdés, hogy Szabolcs megye területének egy része 1664-1687 között hódoltsági terület volt-e vagy nem. Ha figyelembe vesszük is, hogy a váradi elajéthez a nagykállói náhije is hozzátartozott, és ha alapvető kritériumnak tekintjük is a török közigazgatás meglétét a területen, akkor sem lehet pontos választ adni a kérdésre. Mivel a török közigazgatás legfeljebb az adószedésre terjedt ki, nem hasonlítható össze a régóta hódoltatott területekkel. Annak ellenére, hogy a magyar közigazgatás végig döntő volt Szabolcsban, a vasvári béke a Magyar Királyság területének ismerte el, mégis azt kell mondanunk, hogy a megye jó része hódoltatott (adóztatott) volt. A falvak túlnyomó többsége fizette a „császár adaját", ami török szemszögből nézve - a behódolást jelentette. A török szpáhik, akik portyákat vezettek a területre saját maguknak is beszedték a földesúri adót, sőt adtákvették egymás között a meghódoltatott falvakat. A források ismeretében úgy gondoljuk, hogy a megyében meglévő hódoltsági forma kettős adózású területet feltételez, bár a sok egyedi sajátosság miatt inkább átmeneti formát fedezhetünk fel a tényleges hódoltság és a kettős adózás rendszere között.
