A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténet - Ulrich Attila: Török hódoltság Szabolcsban a XVII. században

Török hódoltság Szabolcsban a XVII. században Jól tükrözi ezt a felemás helyzetet Pályi falu vallomása: „Falujok az császáré volna ugyan, de minden esztendőnként az Emingek veszik meg őket az mostani az Váradi Szalontay nevű Emingh török. " Kércs község az első rabláskor a Tatár csauz nevű töröknek 200 Ft-ot fizetett, de mostanra (1681) Murtuzan Jani és megbízója, a váradi basa „az ki veszekedik rajtok és az ki az mostani (váradi) Basának író Deákja, és az Basa számára akarják őket el foglalni". Nagyon jellemző az ófehértóiak vallomása is, ami talán rávilágít arra a kérdésre, hogy a török a birodalma részének tekintette e térséget. A falut a szentjóbi „Olay bék" (alajbég) hódította meg és két évig adóztatta őket, aki viszont „ annak utána atta őket az maga Iszpajanak ".

30 Elgondolkodtató az a tény is, hogy 1660-ban, mikor a Török Birodalomban végbement gazdasági problémák miatt az aranyak ára 4, a talléroké 2 Ft-ra emelkedett, akkor ez igen súlyosan érintette Szabolcs megyét is, szinte rögtön érezhető volt a jelenség negatív hatása (ULRICH 1995.21-28.).

31 Ezzel szemben a szintén határos nyugat-magyarországi terület nem reagált az értékpénzek árának emelkedésére. Nem emelkedtek az árak Zemplénben sem, amelynek hegyaljai részét a török adóztatta ugyan, de jelenlétük az ittlévő sok erősség (Tokaj, Szerencs, Ónod) miatt nem volt állandó. Szatmár megyében, amelynek egy része szintén erős török portyáknak volt kitéve, a fentebb említett áremelkedés szintén kimutatható volt. Az, hogy Szabolcs megye pénzárfolyamai igazodtak a török terület - és Erdély - pénzárfolyamaihoz, azt jelenti, hogy a szomszédos területekkel szoros gazdasági kapcsolat alakult ki, egyben azok hatása alatt is állt. A török katonaság pedig az adózáskor az Oszmán Birodalomban elfogadott pénzárfolyamot köve30. Valamennyi idézetet lásd SzSzBMÖL IV.A. 1. Fasc. 99. No. 14. 1681.! 31. SzSzBMÖL IV.A.l. Fasc. 84. No. 109. 1666. 32. Természetesen egyszerre többféle számolási rendszer és pénzárfolyam is létezhetett egyazon időben. Esetünkben azonban a pénzárfolyamok káros arányának változása megyei probléma volt, ami egyértelműen erős török (esetleg erdélyi) gazdasági hatást tár elénk. 33. SzSzBMÖL IV.A.l. Fasc. 120. No. 1. év nélkül. 34. SzSzBMÖL IV.A.l. Fasc. 119. No. 109. év nélkül (1676 körül). 35. SzSzBMÖL IV.A.l. Fasc. 103. No. 79. 1685. 36. Pedig a források szerint mind az országos méltóságok, mind a Szepesi Kamara, mind pedig a vármegye sorozatban szólította fel a várak kapitányait, hogy ne engedjék a falvakat hódolni. Ők azonban - habár sokszor megfenyegették a falvakat azzal, hogy ha hódolnának, számon kérik rajtuk - még a várak közvetlen közelét sem tudták megvédeni a török adóztatástól. 37. SzSzBMÖL IV.A.l. Fasc. 94. No. 94. 1676. 38. SzSzBMÖL IV.A.l. Fasc. 94. No. 94. 1676. telte meg, amely erős befolyásuk miatt az egész megyében elterjedt.

32 A Szabolcs megyei hódoltságon, mint tudjuk, négy török végvár osztozott, a váradi, a szentjóbi, a szolnoki és az egri helyőrségek. Támadásaik - amelyeket az adó könnyebb beszedése vagy új falvak igába kényszerítése vezetett - mindig egy meghatározott terület falvai ellen irányultak. így a lehető leggyorsabban tudták az adót behajtani és mire a magyar-német végvári katonaság kivonult ellenük, már rég visszatértek török területre. Az 1670-es években egyszer Rozsály, Veresmart, Kékese, Kanyar, Ontelek, Dombrád vonalban

33 rohanták le a megyét, egy másik alakulat a Varsány, Ramocsaháza, Jákó, Dobos, Gelse, Pócs, Gyulaj, Apagy, Lórántháza, Ófehértó területen tevékenykedett.

34 A Hódoltság felszámolásakörüli időben utoljára újra megélénkült a török adószedő kedve, ekkor Bogdány, Nagyhalász, Bercell, Besenyő, Penészlek területéről szedték be újra a „császár adaját".

35 Az 1660 utáni negyed században a török végvári katonaság szabadon járt és adóztatott a megyében annak ellenére, hogy az itt állomásozó viszonylag nagyszámú katonaság, a többszöri nemesi felkelés, valamint az itt lévő királyi várak - Tokaj, Ibrány, Kisvárda, Kalló, Ecsed vagy éppen a távolabb lévő Szatmár várának - őrsége tehetetlenül szemlélte az eseményeket.

36 A hivatalos magyar szervek, mint például a kamara, vagy a felső-magyarországi főkapitány is gyakran küldtek levelet a végvárakat irányító basáknak szemükre hányva és próbálva ígéretet kicsikarni arra nézve, hogy „ a felül meg írt vármegyéket (ti. Szabolcs és Szatmár megyéket) holdultságra nem kényszeríttetnek mint hogy tulajdon békességrül több végzés elén van a dolog"?

1 A török válaszok sem késtek, szokásos stílusban elutasították az őket érő vádakat. Érdekes és tanulságos Ahmed váradi pasa levele, amelyet Szabolcs megye rendjeihez intézett, válaszul azok elkeseredett panaszaira. „ ...Kegyelmeteknek mint jó akaró Szomszéd Barátunknak Levele érkezvén...hogy némelly kóborlók azon Részen járván Károkat tesznek. Édes jó akaró Barátunk miolta mi ide jüttünk...arra a Részre nem küldettünk, meg ugy ítéljük az Váradi Passák közül egyik is mind mi a szent békességet nem tartotta és semmi oly alkalmatlan dolgok történtek is hírünkkel nincsen, holott mi minden nap alattunk lévőket zabolázván erőssen a féle dologiul tiltjuk, és hogy valami Tolvajok és Kóborlók miatt...mi nekünk egy szép akaratunkbul nem cselekettek, hogy ha valakinek gonosz Cselekedett, és meg halhattyuk, meg hallja kegyelmetek, hogy miképpen bűntetődik meg, mert mi afféle dologra senkinek szabadságot nem adtunk, ez után sem adunk... ",

38 A levél ellenére 1676-ban sok szabolcsi 335