A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)
Helytörténet - Ulrich Attila: Török hódoltság Szabolcsban a XVII. században
Török hódoltság Szabolcsban a XVII. században Az újonnan szerveződő váradi beglerbégség három náhijét, a nagykállóit, a debrecenit és a nagyváradit foglalta magába, amelyeket a szolnoki szandzsáktól és egri vilajettől csatoltak el (SUGÁR 1987.11.) 16 Még 1660-ban, a török-tatár csapatok, megtorló akciójuk keretében, Szejdi Ahmed pasa vezetésével a gyűlölt hajdúvárosok ellen támadtak, ahol elrettentésül nagy pusztítást vittek véghez, mint azt a korabeli szemtanú írta: „...a környék eget verő füsté, tüze belátszott Debrecenbe..." (ACSÁDY 1898.93., POÓR 1973.306.). 17 Szejdi úgy tervezte, hogy ekkor lerohanják Szabolcs megyét is, de utóhadát Pocsajnál május 8-án megverték, mire katonáit visszarendelte és az egész falut levágta (ACSÁDY 1898.94.). A megyét azonban nem mentette meg ez az eset, mert még ebben az évben a török portyák a Tisza vonaláig jutottak. A magyar és német erők pedig Tokaj-Rakamaz térségben építettek ki erős védelmi állásokat, sáncokat, de nem mozdultak el a biztonságot jelentő helyről. A katonák idejük nagy részét a fegyvertelen lakosság zaklatásával „ütötték el", ami Rakamaz falu teljes pusztulását idézte elő. 18 Ez a hadjárat nyomatékosította a helyi török politika változását, amely később abban mutatkozott meg, hogy a hódolt falvakat jobban ellenőrizték, gyakran portyáztak, és ha tehették, akadályozták a magyar adószedést is. A XVI. század óta Szabolcs megye nem volt kitéve ilyen pusztításnak és a török fenyegető levelei előtt sorra meghódoltak. 1660-ban azonban csak a megye déli peremvidéke pusztult jelentősebben, ez főleg a hajdú városokat, és környéküket jelentette. Parlag, Ohat, Szoboszló, Tétetlen, Szentmiklós, Püspökladány, Nádudvar mind „el pusztult", de a török miatt rossz állapotban volt Gelse, Adony,Acsád, Beitek, Dob, Gáva, Bogdány, Buly is. 19 Annak ellenére, hogy a lakosok megszokhatták az oszmánok fenyegető és hódoltságra szólító leveleit, most az ellenség közvetlen közelsége és észrevehető agresszivitása meghatározta a falvak adózását. Ezen felül a török végvárak katonasága egymással szövetkezve 16. Szabolcs hódoltságára lásd SZALÁRDI 1980.676.! 17. Rápóti Papp Mihály 1663-70 között írt naplója megemlékezett a Szejdi-járásról is: „ ...az pogányság iszonyú dúlságot, prédálást tett..." 18. MOL U et C: 115/18 1685. Rakamaz nagyszámú népessége elbujdosott, az ott lévő, jól kiépített földesúri majorságok elpusztultak. A falu a XVIII. század elejéig puszta maradt. 19. SzSzBMÖL IV.A.l. Fasc. 79. No. 9. 1661. Portális összeírás. 20. SzSzBMÖL IV.A.l. Fasc. 120. No. 31. év nélkül „AzEgri, Szolnoki és Váradi törökök pusztítják, égetik e földet... " 21. SzSzBMÖL IV.A.l. Fasc. 77. No. 13. 1659. 22. SzSzBMÖL IV.A.l. Fasc. 94. No. 95. 1676. 23. SzSzBMÖL IV.A.l. Fasc. 99. No. 14. 1681. 24. SzSzBMÖL IV.A.l. Fasc. 81. No. 106. 1663. járta és pusztította a megyéket, mint 1668-ban is mikor a szemtanú szerint a Földesnél járó ellenség katonái között „ ...mind Budai, Egri s Szolnoki, Tömösvári, Gyulai, Váradi, Lippai... " várakból voltak (NYAKAS 1987.48.). 20 Portyáikat seregük létszámától függően vagy a jól bevált megfélemlítés vagy csak egyszerűen a haszonszerzés motiválta. Mivel jól ismerték Szabolcs megye helyzetét, a legelő csordák állapotát, ezért az elsődleges cél a hajdúvárosok, majd később a nemesi udvarházak lettek, vállalkozásaikat sokszor a hajdúkkal, majd a kurucokkal közösen hajtották végre. 1658-ban a hajdúvárosok határában lévő csordák ellen intéztek nagyobb támadást. Szoboszlóról „ marhát mindegy fótig", Böszörményről 900, anánási és polgári csordát,, azon szerént" elhajtották. 21 Az 1676os nagy összeíráskor a nemesi károkat külön is megjegyezték. Gróf Forgách Ádám szentmártoni jószága 12 000 Ft, gr. Zichy István 8016 Ft, Nyáry Zsigmondné 797 Ft, Lővey Miklós 5000 Ft kárt szenvedett; itt - a kisvárdai járásban - az összes nemesi kár 39 837 Ft volt, de nem számítódott bele a helyi udvarházakon tett kártétel. 22 Sőt Vay Ábrahámnak vajai birtokát a török leválasztotta a falusi adóról, neki először 40, majd 50 Ft adót kellett fizetnie. 23 A nemesek elleni támadások, amelyek gyökeresen sértették a nemesi szabadságot, alapvető panasszá váltak az 1660as évektől. Egy, a helyi politikai helyzettel foglalkozó levél külön kitért arra, hogy a török „ majdnem minden holnapban ki adott holduló hit levelei" elárasztják a megyét, „felly ebb vervén adójokat sarcoltatja, s kegyetlen adózásra annyira erőlteti" a szegény népet „ minden Zsírját ki szopván belőle ", hogy a földbirtokosoknak és a királynak nem marad semmi sem. Később a levél írója a „ lakhatik e be holdult Nemes ember bátran falujában" kérdésre adott válaszában leszögezi: „ csak addig, míg a Török reá nem akadván... vagy levágja, vagy el viszi, mindeneken Zsákmányt... " 24 remélve. A török készpénzszerzési célja egyértelmű: mivel a végvári katonaság és az ott szolgáló javadalmas birtokosság zsoldját akcséban kapta, amelynek elenyésző értéke még tovább romlott a Török Birodalom egyre mélyülő válsága miatt „kénytelenek" voltak megélhetésüket más módon biztosítani, vagyonukat rablással gyarapítani. Másrészt viszont a kor értékálló fizetőeszközei az aranyak és tallérok sarcoltatás, adóztatás útján voltak a legkönnyebben beszerezhetők. A török adóemelés okát is a fenti válságban kereshetjük. Emellett persze természetben is megkövetelték járandóságukat, sőt elterjedt török szokás volt a rabszedés, aminek árából esetenként több hasznot húztak, mint egy település évtizedes adóztatásából. Képesek voltak arra, hogy az Egerben, Váradon, Szol333
