A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)
Helytörténet - Ulrich Attila: Török hódoltság Szabolcsban a XVII. században
UlrichAttila dítása után szintén jelentős területek szabadultak fel. I0 Voltak olyan helységek is, ahol a megkérdezett öregek azt vallották, hogy sohasem hódoltak: Pályi, Ibrony, Ramocsaháza, Levelek, Besenyőd, Laskod, Bakta, Jákó, Buly és Keresztút. Az utóbbi két faluban azonban még emlékeztek arra, hogy a török hadak „megrabolták őket". A korabeli közállapotok, a terület gazdasági kirablását is jelentősen megkönnyítették. Úgy tűnik ugyanis, hogy kialakultak a hajdúság (vagy annak nevezett) rétegein belül olyan csoportok, amelyek szervezetten hajtották át a (lopott) marhákat török területre, ott megszabadulva terhes áruiktól. „ Ugyan azon varosokon lakozó Hajduságh most ezt is tselekzy (sic!), hogy Buzat, Barmot, Tulkot, Lovakot el orozván szekereket szereznek.. .feleségestül az Török közzé viszik, és ugy kereskednek afféle dúlt és orzot marhákkal ugy taplalljak az mi elleseginket. " Ugyanezen vármegyei instrukció tartalmazza azt is, hogy bizonyos hajdú települések nem a Magyar Király, hanem az Erdélyi Fejedelem részére szolgáltatják be adójukat, holott azok területileg királyi fennhatóság alá esnének.'' A zsitvatoroki béke utáni „békeidők" nem hoztak megnyugvást a terület életében, habár mind a vármegye mind pedig az országos vezetés a megkötött „frigy" pontos betartására szólított fel. Tették ezt annak ellenére, hogy a török zaklatások állandóak voltak az ország területén. n A vármegye szintén ezt az elvet követ10. Mihályfalva, Lúgos, Kisléta, Kenéz, Fülöp, Beitek - az utolsó három a szolnoki szandzsákhoz adózott. Régen szintén hódolt volt Királytelek, Parlag, Napkor, Balsa, Kemecse is. Sőt Sima falu határperében (1614) szintén azt vallották, hogy „az pénzt a falu Egészlőben (sic!) fizette az török adajában" avagy császár adajában és amikor a falu elpusztult a lakosok Kálióba menekültek. SzSzBMÖL IV.A.l. Fasc. 32. No. 2. 1614. 11. SzSzBMÖL IV.A.l. Fasc. 31. No. 3. 1613. Ezek a helységek Nádudvar, Újváros, Hort, Polgárdi, Szentmargita, Csege, Ohat, Egyek, Zám, Püspökladány, Kába, Sáp, Földes, Tétetlen, Szoboszló és Hegyes voltak. 12. SzSzBMÖL IV.A.l. Fasc. 31. No. 21. 1613. Thurzó György nádor levelében tudósította a vármegyét az országos politikai helyzetről és döntésekről. „ ...Annak fölötte, minthogy az Török szintén itt hazánkban is a frigy ellen naponkint... " nem cselekszik. 13. SzSzBMÖL IV.A.l. Fasc. 31. No. 22. 1613. 14. így eshetett az meg, hogy az egri török többször feldúlta Tarcalt (közelében Tokaj, Szerencs vára) - sőt 1678-ban szinte az egész várost felégette. A katonai tehetetlenség jellegzetes példája 1660-ban, a Szejdi járás idején figyelhető meg, mikor a királyi hadak Rakamaznál tétlenül nézték a török fosztogatását. 15. SzSzBMÖL IV.A.l. Fasc. 78. No. 58. 1660. „...holott az meg nevezet és megfizethetetlen öt száz ezer tallér adó is nemhogy apadot volna, sőt már annyira duplásodott, hogy mostan egyszers mind csak nem hét száz ezer tallér kívántaték... " te végig a XVII. század folyamán, egészen a felszabadító harcokig. Jellemző mondata volt a hivatalos és a magán leveleknek, ami talán jól szemlélteti a kialakult korabeli gondolkodást, és annak kettősségét is, „ ... hogy az Szent békesség minden feleken meg tartassék... "; de ugyanakkor azt is írták: a török „ nemcsak Magyar Országnak de az egész Kereszténységnek is romlására igyekezik". I3 Az ebből a létbizonytalanságból adódó félelem sokszor kirívó tehetetlenséget szült, és egyik oka volt annak, hogy a török olyan régióban is adót szedhetett, amelynek környékén magyar végvárak voltak, és jelentős katona népesség élt. 14 A XVII. század első évtizedei után beállt a hivatalos rend a két fél között, megszokták egymás közelségét és kisebb összecsapásokon és természetesen a 30 éves háború csatározásain kívül fontosabb esemény nem történt. Erdély aranykorának hatása és ragyogása hosszú évtizedekre visszavetette a török-magyar ellentétet, és kérdést a politikai közéletből, a vármegye tisztviselői és nemessége más problémák megoldásával próbálkozott. Ezek a békeidők egészen 1660ig tartottak. A törökök és a megye kapcsolata 1660-tól a török kiűzéséig Az 1650-es években megújuló és felbátorodó török külpolitika - a súlyosbodó gazdasági válság ellenére - alapvetően új helyzetet teremtett a két terület kapcsolatában. 1658—60-ig az Oszmán Birodalom saját belpolitikai válságával (janicsárlázadások), illetve keleti területeinek megtartásával és újabb hódításokkal foglalkozott. II. Rákóczi György politikája - amelyben apja politikai végrendeletének megvalósítását kereshetjük - végzetes következménnyel járt az eddig fénykorát élő Erdélyre. Az erdélyi sereg körülzárása után nem volt elég a belpolitikai válság (Barcsay Ákos fellépése), lengyel hadak törtek be a fejedelemség északi részébe, dúlva és fosztogatva Máramaros megyében. A török politikai aktivitása Rákóczi engedetlensége miatt jelentősen megerősödött, sőt a padisah haragjában rászabadította a tatárokat Erdélyre, sőt 1664-ben Várad vára is elesett. A vár eleste pedig súlyos következményekkel járt. Erdély elvesztette területének negyedét, az itt keresztülmenő nemzetközi kereskedelmi utak forgalma lecsökkent, és átterelődött a Kárpátok nehezebben járható, ám békésebb oldalára. A török bosszúja félelmetes volt: a fejedelemséget először 500, majd a források tanúsága szerint 700 tallér váltságdíj megfizetésére kötelezték. Ez hihetetlenül nagy összeg volt, hiszen az eddigi 40 000 arany (80 000 tallér) évi adót sem tudták mindig kifizetni. I5 332
