A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténet - Ulrich Attila: Török hódoltság Szabolcsban a XVII. században

UlrichAttila SZAKÁLY 1981.111 .).

2 Mindezek akadályozó tényezői voltak a török behatolásnak. A 15 éves háború nagy pusztítással járó háború volt, de nem eredményezett akkora rombolást, mint azt a források állítják. Veres Miklós tanulmánya (VERES 1960.) kimerítően tárgyalta ezen események hatását, és helyesen mutatott rá arra, hogy a nagyobb veszteséget a gazdasági teljesítőképesség szenvedte el, habár az emberáldozat sem volt jelentéktelen. Mint láthattuk 1602-ig több hódolt portát írtak össze a dicatorok, mint szabadot. Valószínűleg azonban a helyzet korántsem volt ilyen súlyos, sőt Fülek 1593-as visszafoglalása után újabb területek kerültek ki az állandó török hódolás alól. A 15 éves háború végére megmutatkozott, hogy az oszmán sereg katonai potenciálja gyengülőben van, ami esetünkben a hódolt falvak számának jelentős csökkenésében figyelhető meg. A háború végén és az azt követő időszakban pedig új tendencia váltotta fel az eddigi erőszakos oszmán terjeszkedést. A XVII. századi Szabolcs megyei viszonyokra jellemző, hogy a török nem törekedett a falvak, illetve területek Hódoltsághoz való csatolására, hanem megelégedett azzal, hogy rendszeresen behajtotta az általa megkívánt adót. Másik jellemzőként értékelhetjük, hogy kialakult a török végvárakban egy olyan katonai vállalkozó (általában javadalmas) réteg, amely a portyákra szakosodott, jövedelmének egy részét innen biztosította vagy egészítette ki. Ilyen nagyobb vállalkozó volt például a szentjóbi Husszein albég, a nagyváradi Jaffer szpáhi, a szintén váradi Husszein aga, a szolnoki Muharom Paskó nevű török.

3 Visszatérve a 15 éves háború pusztításaihoz, 1596ban mindössze 178,1/4 szabad portát írtak össze, a többi a török pusztítás következményeit heverte ki. Az 1600-ban keletkezett dicalis összeírás

4 deserta (feldúlt, pusztult) településként a következő szabolcsi falvakatjelölte meg: Szentmihály, Büd, Tedej, Nyíregyháza, Királytelek, Keresztút (ma Kótaj), Oros, Nagyfalu, Rakamaz, Tímár, Kállósemjén, Kajtháza?, Tajlap?, Piricse, Encsencs, Beitek, Lapos, Ábránfalva, Penészlek, Kenéz, Nagymihályfalva, Pajlit?, Bogát, Endes, Túra, Megyer. Ezen összeírás szerint azonban már a török 841 „házat" nem dúlt fel, az adózók száma ezzel szemben 95 porta volt. Nyugodtan kijelenthetjük tehát, hogy a török hódoltsági terület a 15 éves 2. „Pálca, Mándok éjjel-nappal őrzik magukat fegyveres kézzel. " 3. SzSzBMÖL Fasc: 94 No: 95-97, 1676. Általában a tendenciára lásd HEGYI 1983.76-80.! 4. SzSzBMÖL Filmtár 84. doboz. 5. Az összeállítás a SzSzBMÖL Filmtára 84. doboz, valamint a IV.A.l. Fasc. 40. No. 13 1622, és Fasc. 4L No. 25. 1623 alapján készült. háború végére jelentősen lecsökkent, sőt a háborút lezáró zsitvatoroki béke új jogi helyzetet eredményezett. A megállapodás egyik pontja ugyanis kimondta, hogy a Török Hódoltság határa Szabolcs megye határánál véget ér, és megtiltotta az oszmán területi foglalást, sőt a portyákat is. Tény, hogy a zsitvatoroki béke teremtette új helyzet sok vitára adott alkalmat, azonban „ a török a magyar és a török hódoltság megkülönböztetését elvben elismerte, de a magyar részről kijelölt határokat nem ismerte el." (ANGYAL 1898.464.) Hogy ez mennyire így volt, azt a korabeli források és összeírások teljesen alátámasztják. A 15 éves háború bebizonyította az európai hatalmaknak, hogy a török sereg nem verhetetlen. A hódoltság felszámolásáig viszont az önbizalomhiány, a töröktől való félelem árnyékolta be a század nagy részét. Nem vették észre, hogy a török sereg katonai potenciálja gyengül, belpolitikai, és később súlyos gazdasági válság terheli az Oszmán Birodalmat. A törökök hódítási politikája gazdasági teljesítőképessége csökkenésének megfelelően változott meg. Meghatározó volt ugyanis, hogy a török végvárak katonasága egyre jobban kötődött ehhez a területhez, ennek megfelelően kellő hely- és gazdasági ismeretekkel rendelkeztek. Egyszóval mindig pontosan tudták, hogy egy-egy térség vagy település mennyire terhelhető, eszközeik pedig igen félelmetesek voltak. A sarcoltatni kívánt területen először felégettek néhány falvat, (ritkán) embereket öltek meg, viszont ha tehették, tömegesen hajtották őket rabságba, majd fenyegető, később hódoló leveleikkel árasztották el a falvak lakosságát. Szabolcs megye bizonyos területei így állandó zaklatásnak voltak kitéve, sőt azt mondhatjuk, hogy némely része az állandóan hódolt (kettős adózású) területhez tartozott. Az 1608-1636 közötti dicajegyzékek szerint, a dúlt porták számát tekintve a következő helyzet alakult ki e térségben:

5 330