A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)

Helytörténet - Ulrich Attila: Török hódoltság Szabolcsban a XVII. században

Török hódoltság Szabolcsban a XVII. században Ulrich Attila A török hódoltság területi kiterjedése, a kettős adózású területek felmérése, a korabeli török-magyar kapcsolatok kutatása fontos szerepet kapott a XVI-XVII. századi történelemmel foglalkozók munkáiban. Többek tárgyalták a török berendezkedésének folyamatát, végvári katonaságuk hódítási szokásait. A vizsgálódás jelentős része a Hódoltság területére, illetve a kettős adózású területek feltárására terjedt ki, és viszonylag érintetlenül hagyta Szabolcs megye viszonyát a török hódítással. A Magyar Királyságban Szabolcs vármegye volt az egyetlen olyan terület, amely három érdekszféra Magyar Királyság, Erdély, Török Hódoltság - határán feküdt. A történelem váltakozó eseményei igazolták a megye, illetve e megyék (például Szatmár) fontosságát, hiszen a XVII. század folyamán több esetben is gazdát cseréltek. Szabolcs megye fontosságát növelte az is, hogy területén több nemzetközi kereskedelmi út haladt, melyek közül a legfontosabb a Tokaji vámon át a Szepesség, onnan pedig Danzig, majd haj ón Amszterdam felé tartott. Ezenkívül alföldi terület lévén, a megyében virágzott a szarvasmarha és juhtenyésztés is, amelyből az előbbi a kor egyik meghatározó magyar kereskedelmi terméke volt. A alapkérdés tehát az, hogy a XVII. század folyamán milyen viszony alakult ki a vármegye és a Török Birodalom között. Igaz ugyan, hogy a Felső-Tisza vidéke nem volt nagyobb hadmozdulatok színtere, és jelentősebb török hadjárat a 15 éves háború és 1660 után nem volt e területen, azonban a török fenyegető jelenléte, az emberek félelme a portyáktól még a legnyugodtabb, legbékésebb időkben is érzékelhető jelenség volt. Az első jelentősebb török betörés az 1552-es hadjárat idején volt, ekkor 237 elpusztult portát jegyeztek fel a dicatorok. Valójában a hódolt települések első, tényleges megjelenése az 1555-ös felmérés alapján állapítható meg, akkor ugyanis már 353 volt a hódolt porták száma (SZABOLCS 1900.439.). Ettől jelentősebbnek bizonyult a török azon törekvése, amely a hódoltsági terület növelésére irányult. így 1566 és 1570 között alaposan megváltozott a szabad és a hódolt por1. SZABOLCS 1900.439.: 1566-ban 1334 szabad 196 hódolt; 1567-ben 872 szabad 921 hódolt; 1570-ben pedig 6471/2 szabad és 1580 hódolt portát jegyeztek le! ták viszonya, ami azt jelenti, hogy a megye jelentős része török uralom alá került.' Az 15 80-as évek elejéig ez az arány megmaradt, ugyanakkor a század történetének másik fontos elemeként a megye elnéptelenedésének lehetünk tanúi. A török hódoltság kiterjedése csak a 15 éves háború idején változott meg. 1601-ben ugyan még 966 hódolt portát írtak össze a 644 szabad mellett, de 1602ben a megye egy részén ez az arány már csak 55 hódolt és 525 szabad porta volt. A szabolcsi falvak pusztulása azonban korántsem lehetett olyan nagy, mint azt a források feltárták, ugyanakkor kétségtelen, hogy az állandó törökjelenlét demoralizálóan hatott a térség lakosságára. A török behatolást több esemény is szűkítette a XVI. század végén. Megépült a kallói palánkvár, Ibrány kis erőssége, így már összefüggő végvárrendszer biztosította a terület védelmét. A Tokajból „induló" erősségek- Ibrány, Kalló, Kisvárda, Ecsed, Pocsaj, Szatmár, Nagyvárad vonalban - védték a területre betörni igyekvő ellenséggel szemben Szabolcs megyét. Igaz ugyan, hogy a végvárak előtti - egyébként nem elhanyagolható - terület egybeolvadva a szomszédos hódoltsági országrésszel védelem nélkül maradt. Török jelenlét a 15 éves háborútól 1660-ig A kallói vár építése kitöltötte azt a védelmi űrt, amely a Tokaj és Kisvárda közötti részen tátongott. A vár építése után ugyanis jelentős területről visszaszorult a török, megszűntek az állandó zaklatások, csökkent a portyák száma is. A török hódítások egyik jellemző vonása volt, hogy csak ritkán merészkedtek az ellenséges várak mögé, inkább a védtelenebb, könnyebben kizsákmányolható területeken portyáztak. Ez nem jelenti azt, hogy egy-egy nagyobb oszmán egység nem hatolt be mélyen a megye területére, de ez ritka alkalom volt, hiszen nemcsak nagyobb katonai erőt, hanem szervezettséget, jó hírösszeköttetést is kívánt. Szabolcs megyében pedig a XVII. században a hajdútelepülések hírláncán kívül - amely képes volt arra, hogy rövid időn belül Kassára is eljuttassa a híreket a megye déli részéről - a parasztvármegyére jellemző önvédelmi rendszer is kialakult (SZAKÁLY 1969.13., A Jósa András Múzeum Évkönyve XLI. 1999. 329-341. 329