A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)

Néprajz - Fábián László: Tisztálkodási szokások és alkalmak Csenger környékén a századfordulón

Tisztálkodási szokások és alkalmak Csenger környékén a századfordulón A fürdés sorrendje családonként változott. „... nálunk például a jány ok fürödtek meg először. Addig a fiuk félrevonultak, kerestek maguknak elfoglaltságot. Este vót. "

47 Másutt más szokások alakultak ki. Először általában a legkisebbek kerültek a vízbe, míg elfértek, akár kettesével rakták őket a teknőbe, nemtől függetlenül. A hajukat is megmosták nagy sírások közepette, mivel az erős háziszappan rendszerint a szemükbe ment. A kislányok haját vizesen befonták. Fürdéskor szigorú nembéli elkülönüléssel éltek, de még az azonos neműek is szégyelltek egymás előtt mezítelenül fürödni. A különböző nemű gyerekek körülbelül 9-10 éves korig fürödtek együtt. „Az enyém az egyik fiú vót, a másik jány vót. Míg kisebb vót ez a fiú, addig én fürdettem, mosdattam, meg a jányom, mert kilenc év van közöttük. Osztán meg mán külön fürödtek. "

48 A házastársak esetenként segítettek egymásnak a nehezebben elérhető testrészeket is alaposan megmosni. Ilyennek számított a hát, a lapockák körüli bőrfelület. „Hát hogyne segítettem vóna, én megmostam az én uramat, az én uram meg engemet, én meg a gyerekeket. "

49 Az anya ritkán fürdött a gyerekkel együtt, a gyerek előtt. Voltak családok, ahol mindenki külön vízben fürdött, ám voltak olyanok is - adataim szerint többségben -, ahol mindenki egy vízben, azaz egymás vizében fürdött. Azért az ilyen esetekben a vízből mindig kimertek, s újat töltöttek hozzá, így a víz mindig frissült. Ez nem is minden esetben vagyoni állapottól függött, inkább az egyéni igényességtől, de legfőképpen az adott lehetőségektől. „Egy vízben fürödtünk, nem vót az kiöntve. Vót hogy beteg vót valaki, az nem abban a vízben fürdött, az külön fürdött. Hogyha kihűlt a víz, tőtöttünk hozzá meleg vizet. Vót büvön. "

so Volt, ahol szagosították a fürdővizet, de ezt is családja válogatta. Az igényesebbeknél vagy ahol eladó lányok voltak, ott volt ez szokásban. A legtöbben nem is hallottak erről a szokásról. „... a fürdővízbe egy fenyőágat tett anyám, mikor melegítette a vizet, oszt egy különleges illat vót benn a konyhában, meg kellemes vót a víznek az illata is. "

5] Megjegyzem, hogy fenyőgallyat a szatmári falvak parasztkörnyezetében nem volt egyszerű beszerezni, tehát az eset egyedinek is minősíthető, valószínű, hogy városi hatásról 47. Molnár Zsigmond adatközlő. 48. Molnár Lászlóné Bélteky Anna adatközlő. 49. Molnár Lászlóné Bélteky Anna adatközlő. 50. Barkász Ignácz adatközlő. 51. Kondor Sándor adatközlő. 52. Molnár Zsigmond adatközlő. 53. Molnár Lászlóné Bélteky Anna adatközlő. 54. Kondor Sándor adatközlő. 55. Molnár Lászlóné Bélteky Anna adatközlő. 56. Molnár Lászlóné Bélteky Anna adatközlő. van szó. A legtöbben csak egyszerűen szappannal fürödtek. „Szappannal fürödni csak, Szarvas-szappannal, oszt nem is tettünk a vízbe semmit. "

52 A vizet teknőbe öntötték. Két típusú teknőt említenek, amiben fürödtek: a régebbi típusú volt az oláh cigányok által vájt „mosótekenő". Ennek az alja szélesebb, laposabb volt a dagasztóteknőnél. A másik típusú teknő, amit fürdéshez használtak az úgy nevezett „asztalostekenő" volt. „Fürdéshez vót egy külön tekenő, amit asztalos csinált, úgyhogy abba belefértünk ülve. Vót négy fogója, mikor megfürödtünk, megfogtuk és kiöntöttük. ""Az említett asztalosteknő négyzet alakú volt, deszkákból összeeresztve, mindegyik oldalfala kissé befelé dőlt. Sőt az egyik visszaemlékező szerint kétféle asztalosteknőt is megkülönböztethettek. „A mosó, az rövidebb vót, a fürdőtekenő, az hosszabb vót, mert vót külön mosótekenő és vót külön fürdőtekenő. A tekenőnek olyan aljának kellett legyen, hogy csomó ne legyen benne. "

54 Tudvalevő, hogy abban az időben a földes padló volt a meghatározó. Tehát fürdéskor ügyelni kellett, hogy a kiloccsanó víz miatt sár ne keletkezzen a helyiségben. „ Fődön vót a tekenő. Pokrócot szőttünk csepübűl, sodortuk a csepüt, osztán befestettük pirosra, sárgára ilyenre-olyanra, oszt szőttünk belüle pokrócot, oszt akkor a tekenő alá tettük, arra léptünk. Vót egy vászonlepedő, oszt a vót a törülköző. "

55 A tehetősebbek természetszerűen külön vászontörülközőt használtak a fürdés után. A fürdéstől elválaszthatatlan volt a haj megmosása, vagy ahogy mondják a „fejmosás". Bár egyéb alkalmakkor is mostak hajat (leginkább a nők), de a fürdéskor ez szinte kötelező volt mindkét nem számára. Ehhez azonban csak a lágy víz volt alkalmas, a kemény víztől a haj összegubancolódott, fésülhetetlenné vált. Mint láttuk, a lágy víz beszerzése a legkülönfélébb módon történt (Szamos-víz, esővíz, hólé). Egyfajta megoldás a kemény kútvíz lággyá tételére akadt, mégpedig: „... amikor fejet mostunk, akkor csináltunk lúgot hamuból, áztat beleöntöttük a vízbe, elegyítettük, oszt abba mostuk a hajunkat. "

56 A haj mosóvíz illatosítására a vízhez kevés ecetet öntöttek, ez még a haj fényessé tételét is elősegítette. A fürdés tárgykörébe vehetjük a csecsemő fürösztését is, bár ez esetben a csecsemő inkább csak tárgya a fürdésnek. A fürösztésre a bábák vagy az anyós, esetleg már kisbabás barátnő tanította a fiatal anyát. A kis fakádba, teknőbe meleg vizet tettek, melynek hőmérsékletét a könyökük belenyomásával állapították meg, ha állta, lehetett füröszteni bátran. A vízbe, illetve a teknő aljára pelenkát, kisinget vagy réklit tettek, utána óvatosan arccal felfelé az anya karjára véve a kicsit, beleengedte a vízbe. Egy kis ruhada325