A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)

Néprajz - Fábián László: Tisztálkodási szokások és alkalmak Csenger környékén a századfordulón

Fábián László más mellett voltak, s a tisztátalanság a kellemetlen szagokból hamar kitudódott. Miután a templomjárás fő ideje vasárnap volt, így az ezt megelőző nap, szombaton még meg is fürödtek. Orvosi vizsgálat előtt is alaposan megtisztálkodtak a várható vizsgálattól függően akár tetőtől talpig. Legényeknél a sor alá menés - azaz a sorozás - volt a nagy, rendkívüli mosdás-tisztálkodás alkalma. Ilyenkor nagyon-nagyon és gondosan megmosdottak, mert a sorozóorvos előszeretettel szégyenítette meg a tisztátalan legényt, aminek aztán gyorsan híre ment. Olyannyira, hogy egy-egy ilyen esetből életre szóló csúfnév is válhatott. „ Vót egy ember... oszt úgy hívták, hogy csimbókos seggű, mert a sorozáson meglátta az orvos, hogy milyen csatakos a seggi, oszt elzavarta megmosni. Hát úgyi ezért kell ügyelni. "

40 Mosakodás után mindenki maga öntötte ki a mosdóvizét - természetesen a gyerekeket kivéve. „... félpucéron kinéztünk a tornácon, oszt ha nem jött senki kiöntöttük az utcára a vizet. "

4I Persze ezt csak a legények tehették meg. A mosdóvíz kiöntésének helye nem volt megszabva, praktikus okokból általában az udvar porosabb, homokosabb - de mindenképpen félreeső - részét locsolták, már csak a sározás elkerülése végett is. Az erősen szappanos vagy lúgos víznél ügyeltek, hogy virágot, veteményt ne érjen. A víz kiöntésének helyével kapcsolatos semmiféle hiedelmet nem ismertek adatközlőim. Csenger erősen református vallású, s ahogy mondják „nincs itt semmi babonaság". Akár téli, akár nyári esti mosdásnál feltétlenül érintenünk kell, hogy a különböző neműek hogyan, milyen módon oldották meg a teljes, azaz alulról-felülről való intim mosdást. Az egyik emlékező elmondta, hogy a lányok bevitték a lavórt a vécébe vagy bementek az istállóba ilyen esetekben. „ Úgy mondom meg, ahogy vót, hogy mi fiúk vótunk ügyi, hogy anyánk mikor mosakodott, nem tudtuk, mikor mi mán lefeküdtünk, vagy mikor elmentünk otthonrul, nem tudom. Mikor húgom hazakerült - a nagynéném nevelte - ő külön elvonult, vót nyárikonyha, télikonyha, ő elrendezte magát. "

42 „Kimentek a férfiak, amikor ajány mosdott, én mint anya nem mentem ki, a férfiak kimentek, elbeszélgettek, míg mi mosakodtunk. Mondtuk, menjetek ki, mosakodni akarunk. Szóval ez egy olyan megszokott vót. "

43 40. Molnár Zsigmond adatközlő. 41. Kondor Sándor adatközlő. 42. Molnár Zsigmond adatközlő. 43. Molnár Lászlóné Bélteky Anna adatközlő. 44. Molnár Zsigmond adatközlő. 45. Barkász Ignácz adatközlő. 46. Kondor Sándor adatközlő. Az alsótest lemosására szapulókádat is használtak, beleültek vagy beleguggoltak. „Ha mosdott a jány, a nagyobb, akkor függöny vót az ablakon, félhomály csinálva, a lámpa levéve, hogy a leselkedők ne tudjanak belátni. Vótak kíváncsiak, főleg mán a serdülő jányok esetibe, a legények kukucskáltak vóna be az ablakon, de így csak árnyékot láttak. "

44 A tisztálkodás legalaposabb, legteljesebb formája, módozata a fürdés. Fürdéskor a testet a hajtól, azaz a fejtől kezdve tetőtől talpig teljesen mezítelenül lemossák igen gondosan. Ez a paraszti életben a hét legfontosabb eseményének számított. Általában - a már említett kivételes alkalmaktól eltekintve - a fürdés a hét végén, szombat este történt. „... szombaton vót a fürdés, ha későig vótunk kint a mezőn és nem vót mán idő arra, hogy még akkor fürödjünk, akkor megfürödtünk vasárnap ".

45 A vasárnapi fürdés igen ritka volt, mert eleve úgy osztották be a szombati nap munkáit, hogy a fürdést még aznap elvégezhessék. Tudvalévő, hogy az idő tájt népes családok éltek egy fedél alatt, így bizony komoly előkészületek kellettek egy-egy fürdéshez. Az egész családot megmozgató eseménynek számított ez az alkalom. A legfontosabb feladat - talán a legnehezebb is - a tetemes mennyiségű víz összehordása volt. Ebben a család majd valamennyi tagja részt vett, de elsősorban -mint legjobban ráérők - a gyerekek voltak erre a célra kiszemelve, az ő számukra ez kötelességszámba ment. „ Hordtuk a vizet korsókba-vedrekbe, osztán megmelegítettük a spóron a ruhafőző fazékban. Vót olyan tíz, meg olyan tizenöt literes is. Ebbe hoztunk vizet a kútrul, vót hogy talyigára tettük, hogy minél többet hozhassunk egy fuvarral. Tettünk a vízre egy kereszt alakú fát, hogy ne lötyögjön ki a víz. "

46 Külön szerencsének számított, ha az előző napokban esett az eső, mert akkor volt bővében a jó lágy vízből. Akik a Szamoshoz közel laktak, azok onnan hoztak vizet. A fürdés estéjén nagy volt a sürgés-forgás. A csikóspórt izzásig felfűtötték jó száraz akácgallyal, mert az tartja jól a meleget. Télen a kukoricakórót vagy a napraforgókórót is felvagdosták 20-30 cm-es darabokra, s ezekkel is előszeretettel fűtöttek. Ez a jó parázs lángot adott. A szobában a gőztől párás lett a levegő, „még az ablakról is folyt", be sem kellett „firhangolni". Kellett is ám a fűtés, hiszen az elhasznált vizet folyamatosan forróval kellett pótolni. Forraltak még a már említett mosófazekakon kívül nagy öntöttvas fazekakban is vizet. A tűz folyamatos táplálását általában a család legöregebb tagja - legtöbbször a családdal együtt élő nagyapa - végezte. Nagy kegyként néha megengedték, hogy a kisebb gyerekek is besegítsenek ebbe. 324