A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)

Néprajz - Fábián László: Tisztálkodási szokások és alkalmak Csenger környékén a századfordulón

Tisztálkodási szokások és alkalmak Csenger környékén a századfordulón mintha egy kis láda lett vóna. Nemcsak hogy úgy letegyük! "

35 Kezdetben falavórt használtak mosakodás céljára. Ennek az alakja a ma is használatos lavórokra hasonlított, kör - ritkábban ovális - alakú volt. Oldalfalát vastagabbra hagyták, mélysége is nagyobbra volt kiképezve, ám ugyanakkor oldalfalai a függőlegeshez álltak közelebb. Teknő vájó cigányok (7. kép) készítették „ficcfából" azaz fűzfából vagy nyárfából. A 20-as-30-as évektől előbb a horganyzott bádoglemezből készített, majd a zománcozott lavór szorította ki a falavórokat, könnyebb kezelhetősége miatt. A lavórt alacsony „gyalogszék"-re tették, mellé egy másik kisszékre szappant egy kis, teknőcskéhez hasonlító tartóba helyezve. Jobbmódúaknái később cigányok által fonott mosdóállványt használtak. Ez magasabb felépítésű, fűzfavesszőből fonott alkalmatosság volt, vízszintes lapján kör alakú nyílás hagyva a lavór számára és oldalt egy kis deszkalapocska a szappannak. A 40-es évektől már kezdett elterjedni - természetesen a módosabbaknál - a gyárilag készített, csőből hajlított mosdóállvány. A mosdóállvány helye, s egyáltalán a mosdás helyszíne az ajtó benyílója felőli falrész volt a szobában, de ugyanitt kapott helyet a már említett vizes pad is a rajta sorakozó korsókkal, vödrökkel. Mosakodás után házilag szőtt vászontörülközőbe törölték meg arcukat-kezüket. Lábmosás után szigorúan külön kendőt használtak, általában a már elkopott, elhasználódott arctörlőt fogták be erre a célra. A háziszőttes törülközőt még ma is jobbnak tartják az idősebbek a „botinál", mert jobban és gyorsabban szívja fel a nedvességet. A mi bőrünk már túl durvának érzi a szövését, pedig a bőrfelületet ez erősebben ledörzsöli, jobban megtisztítja, kisebb masszírozásnak is felfogható egy erősebb megtörölközés a bőr vérellátását serkentve. A törülköző használatának kialakult szokásai voltak. A kendő alsó részébe a kezet törölték, felső részébe pedig az arcot. Külön kendője nem volt senkinek sem kivéve a konyhai munkát végző háziasszonyt, mivel ő a főzést és az ezzel kapcsolatos előkészítő munkálatokat végezte. Ennélfogva neki többször és alaposabban kellett kezet mosnia. Ezen a téren igen nagy egyéni eltérések voltak. „... anyámnak külön kendője vót, oda vót felakasztva az ajtóra, oszt vót, hogy két törülköző is vót. Mer oszt tésztát vagy egyebet gyúrt ügyi. Oszt a körmét is jobban ápolta, mán amennyire tudta, kipiszkálta alula. "

36 35. Nagy László adatközlő. 36. Kondor Sándor adatközlő. 37. Molnár Zsigmond adatközlő. 38. Barkász Ignácz adatközlő. 39. Barkász Ignácz adatközlő. A törülköző helye az ajtó belső felén volt. Egyszerűbb helyeken csak beütöttek egy vagy két szeget, de többnyire megadták a módját. Elterjedt volt a cigánykovácsok által készített, két végén kicifrázott vaslemezbe illesztett akasztókkal ellátott fogas. Ezeken függtek a törülközőkendők. A díszesen szövött, monogrammal is ellátott kendők azonban ide soha sem kerültek. Ezek a leány hozományaként a tisztaszobában, a szekrényben voltak összehajtogatva. Ha igen ritkán megszálló vagyis ottalvó vendég volt, akkor az ő részére a törülközőt egy szék karfájára készítették ki a lavór mellé. Ilyenkor a vendéget megelőzve nem mosakodtak. A mindennapi - mondhatni átlag - mosakodástól feltétlenül el kell különítenünk, meg kell különböztetnünk a bizonyos nehéz munkák utáni vagy egyéb különleges alkalomból történő mosakodásokat. Ezen mosakodásoknak egyértelműen alaposabbaknak kellett lenniük. „Ezt úgyi a test megkívánta, télen nem izzadt meg az ember, de viszont az ólban jár, oszt ott a trágyaszag, meg oszt mikor trágyát hordott, hidlást meg disznósólat takarított. "

37 Ezek bizony elég „szagos" munkák voltak, úgy, hogy utánuk hathatósan meg kellett tisztálkodni, mert ezek az átható szagok beleivódtak a bőrbe, a hajba, a ruházatba. Ennek közömbösítésére lúgos oldatot használtak, ezt vegyítették a mosdóvízbe. De ugyanígy jó volt az erős szagot elvenni a szapulásból megmaradt, szintén lúgos oldat is. „Beletettük a vízbe, oszt mosakodtunk derékig, hogy a szagot elvegye, ne érezzék, mert bizony messziről érződött, ha az ember trágyával foglalatoskodott. "

n Ilyenkor még a ritka és drága „szagosszappan"-t sem sajnálták, sőt még a mentafőzet is bekerült a vízbe. Különleges, a köznapitól eltérő alkalomnak minősült a temetésre készülődés. Amikor temetésre kellett menni a fehér ing volt a „tisztesség" egyik kinyilvánításának jele. A ritkán hordott fehér inget óvandó volt az alaposabb mosakodás. „A temetés tisztességére, tiszteletére megmosdottunk" - mondta az egyik közlő, s ezt úgy magyarázta, hogy a halottnak adták meg ezzel a végtisztességet. Úgyszintén különleges, alkalomszerű mosakodás történt mielőtt a borbélyhoz mentek a férfiak. „ Csak mán ha mentünk a borbélynál, akkor megmostuk az arcunkat, meg úgyi derékig. Mert akkor mingyán másképp habzik a szappan. Meg úgyi a borbélyhoz sokan járnak, az meg viszi a hírt, oszt ezer nagy szégyen lett vóna, ha a borotvahab szennyes lett vóna. "

39 Úgyszintén különleges, alkalomszerű mosdás volt mindkét nem részéről a templomba menetel előtt is, ilyenkor is elkelt az alaposabb mosakodás. Istentisztelet alatt a padsorokban az emberek szorosan egy323