A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)

Néprajz - Fábián László: Tisztálkodási szokások és alkalmak Csenger környékén a századfordulón

Tisztálkodási szokások és alkalmak Csenger környékén a századfordulón lyen zsiradék végleg használhatatlanná vált, azt mondták, jó lesz szappannak. Az összegyűjtött zsiradéknál nagyon ügyeltek, hogy meg ne avasodjon, mert azt a szagot nemhogy a szappan, de még az azzal mosott ruha is átvette. Igyekeztek egyszerre annyi szappant főzni, hogy az egész évben elég legyen. A szappanfőzés technológiájára nem térek ki. A kész szappant szögletes, szétszedhető deszkaformákba öntötték. Itt hagyták kihűlni, majd dróttal feldarabolták, s szellős helyen - általában a mestergerendán - tárolták. A szappanfőzéskor visszamaradt lúgot vászonfazekakban, később befőttesüvegben a pincében tárolták. Volt, aki elásta, mert „méregnek" tartotta. A szegényebbek, de ha a szükség úgy hozta, a módosabbak is (pl. háborús időkben) ún. szagosszappant is készítettek a mosószappanból. A szappanfőzés közben, a még képlékeny masszából vettek ki kis edénybe, s a zsidónál vett „illatosvízzel" elkeverték, majd a szokásos módon megszárították. A háziszappant a népi gyógyászában is felhasználták. A szappannal megsíkosították a kezüket és ezzel kenegették, masszírozták a beteg testrészt. A kisgyerekeknek szoruláskor szappanból vágott kis kúpocskát dugtak fel a végbelébe. Áttekintettük tehát a népi tisztálkodás alapfeltételeit: a vizet szolgáltató folyót, a Szamost, a felszín alatti vizeket, az ezeket megcsapoló kutakat és a tisztálkodást megkönnyítő szappant. Ezek után vizsgálat alá vesszük a tisztálkodás eszköztárát. Ezek az eszközök megvoltak majd mindegyik paraszti háztartásban, legfeljebb mennyiségi és minőségi különbségeket lehet találni - vagyoni és igénybéli tényezőktől függően. A tisztálkodás tárgyi eszköztára A tisztálkodás tárgyi eszköztárát döntő részben a víztároló alkalmatosságok alkotják. Ezen eszközök egy része csak alkalmilag szolgál erre a célra, ilyen a „tekenő" vagy a dézsa, de funkciójuk szigorúan a tisztálkodáshoz kötődik. Parasztember csak igen-igen ritkán használt más funkciójú egyéb tárolóeszközt tisztálkodási célra, de ez megfordítva is igaz. A víztároló eszközök másik része kimondottan az ivóvíz tárolására szolgál. Ilyenek a cserép- és bádogkorsók, csobolyók, vödrök, fazekak, üstök. Természetesen ezekkel az eszközökkel hordták a tisztálkodáshoz szükséges vizet, illetve tárolták benne felhasználásig. Az ivóvíz tárolását szolgáló edények tisztaságára különösen ügyeltek. 12. Molnár Lászlóné Bélteky Anna adatközlő. 13. Kondor Sándor adatközlő. 14. Molnár Lászlóné Bélteky Anna adatközlő. 15. Molnár Zsigmond adatközlő. Kézenfekvő, hogy ezeket a legkönnyebben hozzáférhető és legkönnyebben megmunkálható anyagból - fából - készítették korábban. Később már a bádogedények terjedtek el, igaz, lassan szorítva ki a hagyományos anyagot. Mindezen tárgyakat célszerűbb és szemléletesebb azonban használat közben, funkciójukban bemutatni részletesen - a tisztálkodás módozataiban. Tisztálkodási szokások és alkalmak A tisztálkodási szokások gyakoriságát, milyenségét és módját az évszak és a végzett munka milyensége, jellege határozza meg. Ugyanakkor természetesen figyelembe kell vennünk számos egyedi sajátosságot is. Meghatározóak a lakáskörülmények, a vagyoni állapot. Nem kevésbé fontos a személyiségtől függő öröklött vagy tanult igényesség, a családi tradíciók. Egy-egy városon vagy „úri" helyen szolgáló cselédlány „forradalmi" változásokat tudott bevezetni környezetében a higiéniás szokások terén. Azt is számításba kell vennünk, hogy a paraszti munkának nincs vége, azt csak abba lehet hagyni objektív avagy szubjektív - okok miatt. Még alig pirkadt s már kezdték a munkát - még éppen lehetett látni, amikor befejezték. „Még a hármas vonat nem ment ki, mi már fel kő ttunk, én is, meg a férjem is. Mig ü étette a jószágot, ökör, mindent, én megfőztem, hogy mire hazajövünk el leszek fáradva. "

n Kezdjük mi is a nyári reggellel, a friss nyári reggeli mosdással. „Hol mosdottunk, hun nem mosdottunk. Megmosott bennünket a harmat. Nyáron sokszor a harmatos fűben meghúzgáltam a kezem, oszt megnedvesítettem az arcom, oszt a vászonsurcba, a kötőbe megtörültem, oszt kész. "

u A nyári reggeli tisztálkodásnak ezek szerint nem tulajdonítottak nagy jelentőséget, sürgetett a munka, no meg talán értelmét sem nagyon látták, hiszen rövid időn belül a melegben úgyis megizzadtak, izzadtak-porosak lettek. „Nem vöt ideje a parasztnak. Hát mán mire kivirradt kimentünk arra ni, a mezőre, hát ki mosdott? Vöt víz az árokba, osztánhát megmosdottam. "

14 Azért voltak olyanok is, akik legalább a felfrissülés végett is, csak megmosták az arcukat-szemüket. „Nyáron felkőtt az ember, csipás vót, álmos vót, oszt kint az udvaron egy kis hideg vízzel megmosta az arcát, szemét, oszt ki a mezőre!"^ Ez a hevenyészett kis mosdás legtöbbször az itatóvályúnál történt, ám magába a vályúba soha bele nem mosdottak, hanem csak kicsapták magukra a vizet. Egyes helyeken, külön erre a célra, hengeres, füllel ellátott, korábban cserép-, később bádogedényt használtak, amit hosszabb madzaggal a vályútartó 319