A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)

Régészet - Olekszandr Dzembasz: Előzetes jelentés a nevickei vár feltárásáról

Előzetes jelentés a nevickei vár feltárásáról (XVIII. tábla 18-21.). Az asztali edényekhez tartoznak a tálak és a korsók. A tálak általában behúzott peremüek. Néha figurális, hullámos minták díszítik a peremet és az edény felső részét. A tálakat szépen simították és ugyanolyan anyagból készítették, mint a fazekakat, azonban itt az apró szemű homok dominál (XVIII. tábla 23., 25-27.). Ennek az edényfajtának számos analógiája van mind Kelet-Magyarországon, Szlovákiában és a Kárpátalján, mind a KeletiKárpátokban. A Kárpátoktól nyugatra a Gáva kultúrával, míg a hágóktól keletre a Holihrad csoporttal azonosítható (SZMIRNOVA 1976.). E kultúrára jellemzőek a jól megerősített földvárak, amelyek általában a Kárpátok hegyközeli uralkodó magaslatain helyezkednek el és nyilvánvalóan a kisebb folyóvölgyek jól kihasználható kereskedelmi útjaihoz kapcsolódtak. A Gáva kultúra lakossága helyenként hatalmas erődítményeket hozott létre (pl. Sztremtura földvár sáncmagassága eléri a 3,5 métert), ezzel megváltoztatva a domborzatot. Az antropogén változtatás lényege, hogy a domborzat védő elemeit erősíti meg, építi tovább. Éppen ezért van az, hogy a Gáva kultúra földvárainak helyszíne vonzza a későbbi korok lakosságát (DZEMBASZ 1990.). A középkori kerámiáról szólva meg kell jegyeznünk, hogy egészében korongon készült, méghozzá gyorskorongon. A külföldi kutatóknak köszönhetően az utóbbi években a középkori kerámiáról alkotott meglehetősen szegényes ismereteink jelentős új anyaggal bővültek, amelyek alapján biztosabban keltezhetünk. Az általunk ismert munkák és más ásatások anyaga alapján - amelyek sajnos nagyon korlátozott számban állnak rendelkezésünkre - megpróbáljuk kiválasztani a legkorábbi kerámiaformákat. A korai töredékek csak kis számban fordulnak elő és gyakorlatilag mindenhol: egyetlen „tiszta" objektumot sem találtunk. Egyik fazekunk (XXI. tábla 13.) az egyik legjellemzőbb korai szláv formát képviseli, az erre a periódusra jellemző enyhén kihajló, megvastagodó peremmel és hullámos befésült díszítéssel rendelkezik. Felülete enyhén érdes, puhára égetett. Hasonló edények széles körben ismertek a IX-X. századi kárpátaljai lelőhelyeken, valamint a szomszédos Szepességben (POLLA 1962.106.). A részletesen elemzett, osztályozott és keltezett detvai/Gyetva (Szlovákia) kerámiaanyagban a publikáló Salkovsky a IX-X. századra keltezte az ilyen kerámiát (SALKOVSKY 1994. 164.). Az előzőhöz hasonló égetésüek és anyagúak a körömbenyomásos vagy szabálytalanul bekarcolt vonalakkal díszített fazekak (XVII. tábla 1-2., XVIII. tábla 1., 3., 9., 11., XXI. tábla 29.). E fazekak közös jellemzője az is, hogy lassú kézikorongon készültek. A perem bonyolultabb profilírozása és a szinte tökéletes díszítés figyelembevételével Salkovsky a X-XI. századra keltezte ezeket az edényeket (SALKOVSKY 1994.180.). Más edények (XXIII. tábla 12., 27.) már nehezebben datálhatok. Anyaguk és égetésük azonos az előzőekkel, de a fal itt vastagabb, a perem kevésbé profilált, a perem alatti részt a későbbi példányokon uralkodó bevágott egyenes vonalak díszítik. A teljesen rekonstruált edény talpán fenékbélyeg látható, közepén kereszt alakkal, amely kitölti a felületet. A kutatók még ma sem tudtak megegyezni az ilyen fenékbélyegek megjelenési idejét illetően, s datálásuk a IX-től a XV. századig terjed. Ugyancsak tisztázatlan a funkciójuk. Annyit megállapíthatunk, hogy az edények alján található fenékbélyegek már a Nagy Morva Birodalom ideje óta ismertek (EISNER 1952. obr. 57.6.a.) és valamikor a XIII., esetleg a XIV. században tűntek el, ami valószínűleg az edénykészítési technológia változásával függ össze, a lábbal hajtott gyorskorong megjelenése és elterjedése idején. Anyagában és puhább égetettségében is kiemelkedik néhány darab (XVI. tábla 13., 17.; XXIII. tábla 9.), amelyet valószínűleg korábbra kell datálnunk, mint a többi kerámiát. A hasonló vonalas benyomott díszítéssel ellátott edények már a X-XI. században ismertek például Detván is (SALKOVSKY 1994.180.). A konyhai kerámiát ezen túl főként a különféle módon profilált peremű fazekak képviselik. Hasonló az anyaguk és hangjuk csengő. Kivételt képeznek a mázas darabok. Bár a mázas fazekak inkább asztali kerámia jellegűek, mivel gyakran rosszul meghatározhatóak (több töredéken a máz lemosódott), a konyhai kerámia általános csoportjában kell őket vizsgálnunk. Az érdes fehér mázas kerámiát általában annak masszívabb pereme különbözteti meg (pl. XVI. tábla 5-6., XVII. tábla 3., 6., 8., 9., 16.; XVIII. tábla 2.), megítélésünk helyességére pedig a részben rekonstruált fazekak töredékei utalnak, melyeken látható a máz nyoma. Néha a mázas kerámiát az alsó részén vagy a peremen előzőleg ujj benyomásokkal egészítették ki (XVI. tábla 1., XVII. tábla 4., 12.). Az egyik edényt polikróm, sárgásbarna máz díszítette (XVI. tábla 15.). A fazekak között az uralkodó szín a barna - általában a főzés nyomaival -, a téglaszínű és nagyon ritkán a sötétszürke (pl. XVII. tábla 13., XXI. tábla 8., XXV. tábla 20., 23.). Az 1. gödörben a véletlenül bekerült és a fent jelzett példányok kivételével a fazekak gyakorlatilag azonosak (XXI-XXV. tábla). Kizárólag az átmérő, a perem kifelé hajlásának foka és az edények testét díszítő bekarcolt vonalak száma változik. A peremek profilírozásában megfigyelhető különbség véleményünk szerint azzal magyarázható, hogy minden egyes edényt egyénileg 279