A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)

Régészet - Olekszandr Dzembasz: Előzetes jelentés a nevickei vár feltárásáról

Olekszandr Vasziljovics Dzembasz készítettek el. A pontos másolás pedig lehetetlen és nem is szükséges. Gyakorlatilag minden fazékon találunk fedőhornyot. Több fedőt sikerült rekonstruálnunk (XIX. tábla 1-22.; XXI. tábla 30-31.). Gyakorlatilag valamennyi darab a gödöregyüttesből származik. A fedők változatosak, vannak magasak és alacsonyak, fogójuk átmérője és megvastagodási foka különböző lehet, de mindegyik lefelé vastagodik és úgy van kiképezve, hogy belehelyezkedjék a fazekak fedőhornyába. Egyes fedők fogóján jól láthatók a korongról levágás nyomai. Figyelmet érdemel egy rendkívül eredeti, szintén agyagból készült fedő-dugó (XVII. tábla 14.). A kifejezetten asztali edényekhez sorolhatjuk a tálakat, korsókat, vázákat és kupákat. Legtöbbjük (XX. tábla) a gödöregyüttesből származik. Gyakorlatilag valamennyi ide sorolt edény - két sima téglaszínű (XX. tábla 30-31.) és egy sima szürke (XX. tábla 37.) kivételével - jól elsimított fehér agyagból készült. Az edényeket csengő hangúra égették. Anyagukban a samotton kívül kizárólag apró szemű homok volt. Az előkerült korsók rendkívül változatosak. Van közöttük szűk, széles és tölcséres nyakú. Nagy részük díszített. Ez lehet hullámos, befésült díszítés és bekarcolt egyenes vonalak együttese. B. Polla szerint a korsók a XIV. században jelentek meg Szlovákiában (POLLA 1962.114.). Figyelemre méltó az a tény, hogy a nevickei várban nem került elő egyetlen tölcséres gótikus pohár sem, amelyek más lelőhelyeken - mint pl. Zaluzany-ban (POLLA 1962.96.) - meglehetősen gyakran előfordulnak. Az összes helyi pohár (legalábbis azok, amelyeket meg lehet határozni) jól megrajzolt és enyhén kihajló peremmel rendelkezik, középen enyhén profilált testtel. A XX. táblán bemutatott edények némelyike egyaránt szolgálhatott vázaként, tálként és pohárként. Az edények általános tömegéből kiemelhetők egyedi darabok: felfelé némileg szűkülő, megvastagodó peremmel és bordázott, mángorlószerű testtel rendelkeznek (XVI. tábla 24.; XVIII. tábla 14.). Érdes anyagból készültek apró szemű homok hozzáadásával, közepesen égetettek, felületük érdes, világosszürke. Formája szokatlanságával hívja fel magára a figyelmet egy érdes felületű, élénkvörös váza vagy merítőedény (XXVI. tábla 1.) és egy kisebb edény, amely mind sótartóként, mind orvosi célokra, mozsárként szolgálhatott (XXVI. tábla 5.). „ Technikai" kerámia Az ún. „technikai" kerámiához kell sorolnunk a mécseseket, amelyek közül néhánynak kiöntős pereme van (XXVI. tábla 2-4.). Az ilyen mécsesek széles körben elterjedtek a XIII-XV. században és számos analógiájukat ismerjük (pl. Zaluzany-ból -POLLA 1962.97. és Bártfáról/Bardejov-ból - CAPLOVIC-SLIVKA 1980.83.). Ugyancsak idetartoznak a kályhaszemek (XIX. tábla 23., 25-26.). Analógiájuk Bártfáról ismert (CAPLOVIC-SLIVKA 1980.96.). Igen jól iszapolt, kizárólag apró szemű homokkal és samottal soványított agyagból készültek, égetésük lágy, színük szürke. Úgy gondoljuk, hogy ezek a tárgyak esetleg az épületfalba beépített rezonátorként is szolgálhattak. Érdekes és megmagyarázhatatlan tény, hogy a nevickei várból származó negyedik példányon hosszúkás és gondosan kivágott nyílás van (XIX. tábla 24.). Hasonló agyagból készült és hasonlóan puhára égetett, ugyancsak szürke egy kád alakú tárgy két háromszögre emlékeztető nyílással a fenekén. Technikai célú kerámiakészítményeknek kell tartanunk még az orsógombokat (XVI. tábla 25-26., XXVI. tábla 17.), bár egyikük csontból készült. Nehéz meghatároznunk néhány bonyolult alakú tárgyat (XXVI. tábla 7-14.). Kitűnően égetettek, felületük érdes, világosbarna. Ujj- és körömbenyomásokkal díszítették őket, valamint háromszög alakú nyílásokkal. A legérdekesebb tárgyak közé tartoznak a sárga, sárgászöld, barna és zöld mázas csempék. Ötöt sikerült teljesen rekonstruálnunk (XII. tábla), a többi esetében negyven díszítési változatot tudtunk összeszámolni (XI. tábla). Általános vélemény szerint a legkorábbi máz a sárga és a barna, a zöld valamivel később tűnik fel. Magyarországon a mázas csempét a XIVXV. század fordulójától ismerik. Ki kell emelnünk, hogy a nevickei várban még a XV. század közepére datált 1. gödörben is előkerült néhány zöldmázas csempe és egy sárgászöld töredék (XI. tábla 8.). Azon kívül - annak ellenére, hogy a csempéken a máz sokkal vastagabb - itt is előfordul egy-egy lemosódott felületű példány (XI. tábla 15.). Érdekes, hogy a mázas csempék és a mázas edények színe, érdessége és anyaga gyakorlatilag azonos. Egészében figyelembe véve az anyag bőségét, a különböző csempéken feltűnő díszítési elemek ismétlődését, az egyszínű, élénkzöld mázat a különböző tárgyakon, valamint a mázas kerámia sokaságát, arra következtetünk, hogy a XV. század végétől itt helyi mázas csempe gyártás folyt. Akárhogy is volt, ma a nevickei várból előkerült mázas csempe anyag az egyik legjelentősebb és legművészibb szintű gyűjtemény a Kárpát-medencében. Következtetések A nevickei vár kétségtelenül a Kárpátalja egyik legérdekesebb történeti-építészeti és régészeti emléke. A lelőhely régészeti feltárása éppen csak meg280