A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)

Régészet - Olekszandr Dzembasz: Előzetes jelentés a nevickei vár feltárásáról

Olekszandr Vasziljovics Dzembasz dul elő a korábbi középkori kerámia, amelynek analógiái a XI-XII. századi lelőhelyeken gyakoriak (XVIII. tábla 1., 3., 9., 11.). Ezt a kerámiát sajátos díszítése különbözteti meg: a hullámos, helyenként összefonódó vonalak, továbbá az, hogy kevésbé keményre égették ki, mint a későbbi edényeket. 5. kép R-III. szelvény. Az ÉNy-i fal talapzata. Mélyedés a vár külső falánál Abb. 5 Quadrant R-III. Sockel der NW-Mauer. Vertiefung an der äußeren Burgmauer Külön ki kell emelnünk az altalaj nem természetes domborzatát, ami jól követhető a metszeteken (V. és IX. tábla, a metszetek irányát a II. tábla jelzi; 5. kép). A domborzat hirtelen bukik a várfalak külső oldala felé és nyilvánvalóan nem kedvezett az építésüknek, hanem inkább zavarta azt. Mindjárt a vár külső fala után meredek lejtő következik (II. tábla). Úgy tűnik, hogy a harmadik építési periódus építői valamilyen a Hallstatt korban és a vár építését megelőzően a középkorban létező - védművekbe botlottak. Az R-III. szelvényben viszonylag gazdag leletegyüttes került elő (XIV. tábla 35-55.). Ki kell emelnünk a tarajos sarkantyút (55.), az ásópapucsot (35.), a nyílhegyeket (36-45.), a zablát (46.), egy páncél töredékeit (53., 54.), a csatokat (51.) és egy sor nem meghatározható tárgyat, amelyek közül az egyik teljesen ép (52.), reteszre emlékeztet, de nem sikerült hozzá analógiát találnunk. A feltárás fő eredménye a nevickei vár három feltételes építési periódusának megállapítása. Az első: a donjon típusú kerek kőtorony építése és használata. Ennek a periódusnak az abszolút kora még nem meghatározható. A második periódus: a nyitott négyzetes torony és a vele kapcsolatos objektumok építése és létezése. Csak annyit állapíthatunk meg, hogy ezeket valamikor a XV. század közepén rombolták le. A harmadik építési periódus: a vár életének utolsó fázisa, a XV. század közepétől keltezhető 1644ig, amikor Rákóczi György fejedelem az erődítményt leromboltatta. A következő fontos eredmény az elhagyott kút előkerülése (1. gödör), ami stratigráfiai helyzete alapján lehetőséget nyújt több tárgy keltezésére. Kétségtelennek tartjuk, hogy a műemlék területén még a vár építése előtt földvár létezett. Ez utóbbi pontosabb kronológiájának meghatározása a jövő feladata. Egy még korábbi földvár a Hallstatt korban létezett e helyen. A továbbiakban rövid tipológiai-kronológia leírást adunk a leletekről. Fegyverek A nevickei vár fémleleteinek nagy része fegyver. A középkori fegyverzet fejlődésének bőséges szakirodalma van. A munkák részletes elemzésével a fegyvertípusok és a katonai felszerelés fajtáinak és típusainak vizsgálatakor foglalkozunk. A középkorban a magyar állam a Nyugat- és Kelet-Európa közötti érintkezési zónában helyezkedett el, s ez tükröződik a királyságban elterjedt fegyverek fajtáiban és típusaiban is. Előreszaladva szeretnénk megjegyezni, hogy a nyugati hatás erősebb. Ez a mind Kelet-Szlovákiában, mind a Kárpátalján lezajlott -jelentős német betelepüléssel kapcsolható össze (PAVLENKO 1998.5.). A betelepülés már a XII. században elkezdődött. A telepesek között nagy számban voltak kézművesek, akik magukkal hozták a nyugat-európai fegyverzet és hadfelszerelés készítésének ismereteit. A kelet-európai hatást magyar földön a Halics/Volhiniai Fejedelemséggel való kapcsolatok és a kunok határvédelemre fogása határozta meg. Az Oroszországban elterjedt fegyverzet és hadfelszerelés jelentősen különbözött a nyugati típusoktól. Ez nyomon követhető a Halicsi krónikából is, amelyben az 1252. év eseményeiről van szó. Ekkor történt, hogy IV. Béla (1235-1270) Danyiil Romanovics fejedelemhez fordult segítségért az osztrák herceg örökségéért folytatott harcban. A fejedelem hallgatva a hívó szóra egy ezreddel a szlavóniai Pozsega városába érkezett, ahol találkozott a német IV. Konrád király követeivel. A sereg gazdagsága és a fegyverzet szokatlansága meglepte a követeket, akik a hadfelszerelést „tatárnak" nevezték. „És csodálkoztak a németek a tatár fegyverzeten: hiszen a lovakat takaró és bőr fedte, az emberek pedig páncélt viseltek, és az egész sereget ragyogás töltötte be a csillogó fegyverektől". A továbbiakban arról van szó, hogy magának a fejedelemnek a „méltó" lován „tűzarany színű nyerge volt, nyilait és szablyáját arany díszítette" (KRÓNIKA 221-222.). A nevickei várban előkerült fémleletek közül hiányoznak a nagyméretű kardok, harci balták, lándzsák, ami teljesen érthető. A központi várudvarnak csak a felét tekinthetjük régészetileg kutatottnak. Itt kevés272