A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)

Régészet - Dani János: A Gáva-kultúra urnatemetője Vencsellő–Kastélykert lelőhelyről

Dani János találhatjuk a seprűzéssel díszített példányokat is, melyek közül az itt közölt amforák legjobb párhuzamait a következő lelőhelyekről ismerjük: Vatta-Testhalom, Tamaméra-Strandfürdő, Örvény-Temetődomb, Szelevény-Menyasszonypart, Jászdózsa-Kápolnahalom, Bökény-Mindszent, Aszód-Manyikdomb, Salka/ Ipolyszalka (KALICZ 1968.Taf.LXVI.l 1., Taf.LXXXV.9., Taf.CIV.l., Taf.CVIII.12., Taf.CX. 1., 8., 10., Taf.XCIX.9., Taf.CXI.10

., TÁRNOKI 1988. Pl. 12., NESPOROVÁ 1969.Tab.XI.5.). A viszonylag ritka, szabálytalan seprüzés is jellemző a Hatvan kultúra edényművességére (pl. KALICZ 1968.Taf. CV.6., Taf.CXI.12

., Taf.CX.9.). Le: A harmadik egy világosbarna, matt, simított felületű, ívelten csonka kúpos aljú, öblös testű, egyenesen levágott peremű, az oldalán két szalagfüllel ellátott mély tál vagy fazék (XIII. tábla 1.). Ltsz.: JAM 57.207.5. Hasonló formájú tálakat a Kyjatice kultúra szajlai urnatemetőjének 69. és 76. sírjából és Ózd-Kőalja 1969/1. és 1969/5. sírjából ismerünk (KEMENCZEI 1984.133-134.,137.,141-142., Taf.LXXIV.14

., Taf.LXXXVI.l., Taf.XCII.3., Taf.XCII.15

.). 2.Két urna (KALICZ 1968.Taf.XV.4.,8.). 2.a: Az egyik egy világosbarna, ívelten csonka kúpos aljú, függőleges seprűzéssel díszített, hiányzó felső részű urna, talán az 1926/1 a. és lb. sz. kétfülű amforával azonos típusú (XIV. tábla 3.). Ltsz.: JAM 57.207.4. 2.b: A másik vörös, durva felületű - a pereme alatt négy szimmetrikusan elhelyezett, rövid, benyomkodással tagolt bütyökkel ellátott - töredékes^azék, melynek hiányzik a pereme (XIII. tábla 2.). Ltsz.: JAM 57.207.1. Az urnában lévő hamvak vizsgálata során Szathmáry L. megállapította, hogy egy 30-50 év közötti egyén (nemi jellege nehezen meghatározható, inkább nőies) közepesen kiégetett maradványairól van szó. Feltűnő, hogy a koponya igen sérülékeny részei megtalálhatók a hamvak között, viszont egyetlen fog sem került elő. Ebben az esetben is egyértelműen a hamvak szelektív összegyűjtéséről lehet szó (SZATHMÁRY 1997.73.). 14. JAM Régészeti Adattár 90.18. 15. A következők lehettek egy-egy sír urnái: 1913/1.,3-4., 1913/ 14-19., az 1913/5-7. szám alatti leletek biztosan egy sírhoz tartoztak. Az 1913/2.,8-l 1,12b., 13.,20. sz. leletek sírmellékletek lehettek. 16. Mivel az 1926/3-7. sz. alatt felsorolt edények nem ismertek, ezért nem tudhatjuk, hogy van-e közöttük a Gáva kultúrába sorolható edény. Az 1926/1 c.,2b. sz. edények funkcionálhattak urnaként, míg az 1926/8. sz. tál melléklet lehetett. Hasonló nagyméretű fazekat ismerünk Hódmezővásárhely-Solt-Palé-Kása Szabó-tanyáról (SZABÓ 1996.45. kép 3.). Nem tagolt bordával díszített, de hasonlójellegű edények töredékei kerültek elő Hódmezővásárhely-Solt-Palé-Égető-tanyáról, Hódmezővásárhely-Kopáncs XI.dűlőről, Hódmezővásárhely-Rárósról, Baks-Temetőpartról (SZABÓ 1996. 37. kép 6., 30. kép 8.,12., 25. kép 2., 20. kép 1-8.). Egyik legjobb analógiája egy Lapusról/Oláhlápos származó hasonló formájú, 4 tagolt fogóbütyökkel ellátott, de seprűzéssel díszített felületű példány, melynek kapcsán Kacsó K. kitér a fazékforma archaikus eredetének kérdésére (KACSÓ 1975.57. Fig.13.1.). 3. Egy kisebb oldalfüles, díszített oldalú edény. 4. Két díszített külső részű tál (az egyikből csak 3 nagyobb darab). 5. Két karcolt díszű kis csupor. 6. Füles tál. 7.Dísz nélküli kisebb edény. 8. Dísz nélküli nagyobb edény. Érthette ezalatt azt a vörös, simított, fényezett felületű nagyméretű tálat, amely azonos típusú a Jósa A. által beleltározott fordított csonka kúp alakú, befelé duzzadt peremű tállal, a különbség csupán annyi, hogy ez nagyobb méretű. Azonos a Kalicznál látható tállal (KALICZ 1968.Taf.XVII.7.) (XIII. tábla 3.). Ltsz.:JAM 57.207.6. 9. Agyag orsógomb. A tárgyak többsége rajzok és részletesebb leírás hiányában nem azonosítható. A leletanyag értékelése kulturális és kronológiai szempontból A leletegyüttes több időszak tárgyait tartalmazza, ennek megfelelően a különböző korszakok hagyatékát elkülönítve tárgyalom. Késő bronzkor A leletanyag zömét a késő bronzkor végi Gáva kultúra hamvasztásos urnasírjaihoz köthetjük. Ha Dessewffy gróf állítását vesszük alapul, miszerint az 1913ban bekerült edények mindegyike földdel és hamvakkal volt tele,

H akkor mintegy 8-10 urnasírra következtethetünk. I5 Ehhez hozzáadva az 1926-ban talált két(?) Gáva urnasírt,

16 körülbelül egy 10-12 sírból álló Gáva urnatemetőt vagy temetőrészietet rekonstruálhatunk. Az 1926/2b. sz. urnában talált csontmaradványok elemzése kimutatta, hogy a hamvak - a kora bronzkorban meglévő - szelektív összegyűjtése a késő bronzkorban is megfigyelhető. Bár pontos magyarázatot nem tudunk adni a jelenségre, azonban elképzelhető, hogy a szokás értelme 116