A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)

Régészet - Dani János: A Gáva-kultúra urnatemetője Vencsellő–Kastélykert lelőhelyről

A Gáva-kultúra urnatemetője Vencsellő-Kastélykert lelőhelyről valamiféle vallásos elképzelésben, hiedelemben keresendő. Az urnasírok időrendi helyzetének megállapításához elsősorban a kultúra jól datálható temetőit, illetve temetőrészleteit (Taktabáj, Sanisläu-Livada, Szentes-Szentlászló) használhatjuk kronológiai kiindulópontként, mivel az eddig publikált telepek időrendi helyzete jóval bizonytalanabb (SZABÓ 1996.SÓST.,42.). Az elsődleges támpontként használt urnatemetők mindegyikét a Ha A2-B1 időszakra keltezték (KEMENCZEI 1982.91.,95., KEMENCZEI 1984.73.,96., GENITO-KEMENCZEI 1991.120-121., NÉMETI 1982.57., SZABÓ 1996.42.). Jó támpontot nyújtanak még a Kyjatice kultúra Szajlán és Ózd-Kőalján feltárt temetői, melyek közül a szajlait a Ha Al-re (Kyjatice kultúra I. periódusa), az Ózd-kőaljait pedig a HaA2Bl-re (Kyjatice-kultúra II. periódusa) datálta Kemenczei T. (KEMENCZEI 1984.47.,57.). A legtöbb párhuzammal szolgáló települések Baks-Temetőpart, Somotor, Prügy, Köröm, Poroszló-Aponhát - keltezése a Ha A2-B1 időszakra esik (SZABÓ 1996.38.,43., DEMETEROVÁ 1986.114., KEMENCZEI 1982.91.,95., KEMENCZEI 1984.73.). Kiszombor és Nagykálló-Telekoldal leletanyaga kissé idősebbnek (SZABÓ 1996.3 8., KEMENCZEI 1982.90., 92.,95., KEMENCZEI 1984.73.), míg Hódmezővásárhely-Solt Palé-Égető tanya fiatalabbnak tűnik (SZABÓ 1996.38.) az előzőekhez viszonyítva. A kerámiaanyagból az 1913/8. sz. füles csésze, az 1913/10. sz. fültöredék, az 1913/20. sz. és az 1926/8. sz. csonka kúpos, mély tálak nem alkalmasak pontos datálásra, ugyanis ezeket a típusokat igen hosszú ideig használták. A bronzkarika - mivel a Ha Al-Bl időszakban viszonylag hosszú ideig gyártott és általánosan elterjedt típus - szintén alkalmatlan pontosabb datálásra (SZABÓ 1996.42.). Az 1913/17. sz. kétfulű fazék a Kyjatice kultúra egyik jellemző formája, ezért ez egyértelműen a Kyjatice kultúrával való kapcsolatra enged következtetni. Hasonló megállapítást tehetünk az 1926/1 c. sz. kétfülü mély tállal kapcsolatban is. Az 1913/8. sz. kis füles csésze formája már a Piliny kultúrában is elterjedt volt; valószínűleg innen vette át a Kyjatice kultúra, ahol gyakorivá vált. Ezek az edények tehát a Gáva kultúra egy Tisza mentén élő helyi közösségének és az ENy-felől szomszédos Kyjatice kultúra csoportjainak egyidejűségére és szoros kapcsolatára utalnak, így tudjuk ugyanis a Gáva urnasírokban a Kyjatice edényformák megjelenését legkézenfekvőbben magyarázni. Az 1913/5. sz. kis füles csésze legjobb analógiáit a Lausitzi kultúra típusai között találtuk meg. Ez utalhat a helyi Gáva népesség és a Lausitzi kultúra között fennálló kapcsolatra annál is inkább, hiszen a HaA2B1 időszak az, amikor a két kultúra között megélénkülnek a kapcsolatok (KEMENCZEI 1982.91., KEMENCZEI 1984.56-57.,86.). A késő bronzkor végi csizma alakú edények KaliczSchreiber R. és Kalicz N. által elkészített elterjedési térképéből (KALICZ-SCHREIBER-KALICZ 1997.Abb.10

.) kitűnik, hogy leginkább az Urnamezős és a Lausitzi kultúrákban terjedtek el és csak egy-két darab fordul elő szórványosan a Dunától K-re. A jelenlegi adatok ismeretében tehát arra a következtetésre juthatunk, hogy a csizma alakú edények Ny-, ENy-felől terjedtek el az Alföld irányába, így ennek a speciális edénytípusnak a megléte a vencsellői leletanyagban nagy valószínűséggel az Urnamezős és/vagy a Lausitzi kultúra hatásának tulajdonítható. Az 1913/11. számú, csúcsos aljú, kis füles csésze jó párhuzamát nem ismerem. Kidolgozása alapján a Gáva kultúra eddig ismeretlen, új edénytípusának tartom. Az 1913/l-4.,6.,9.,14-16.,l8-20. sz. valamint az 1926/2b.,8. sz. edények - párhuzamaik alapján - a Gáva kultúra jellemző formái közé sorolhatók. A vencsellőiekkel rokon példányok datálása és elsősorban a késői vonásnak tartott tölcséres peremek (GENITO-KEMENCZEI 1991.121.) megjelenése alapján a Vencsellő-Kastélykertben talált urnasírokat a Ha A2-B1 időszakra datálhatjuk. Ezt a keltezést erősíti az is, hogy a leletanyagban olyan kerámiaformák is megtalálhatóak, melyeket a Kyjatice kultúrától vehetett át a Gáva kultúra helyi közössége. Erre utal továbbá, hogy az 1913/5. sz. füles csészével analóg példányok ismertek a Lausitzi és Kyjatice kultúrából is. A három kultúra közötti kapcsolatok a késő bronzkor 3. periódusában, vagyis a HaA2-B 1 időszakban váltak intenzívvé (KEMENCZEI 1984.56-57.,86.). Késő neolitikum A 1913/21. sz. négyfulű amfora mind kidolgozását, mind párhuzamait tekintve a késő neolitikus Tisza-Herpály kultúrkörbe sorolható csakúgy, mint a valószínűleg 1913-ban a nyíregyházi múzeumnak ajándékozott 56.16.1. (1-2001) és 64.321.1. (1-2002) leltári számú edénytöredékek. Ezek a leletek a Kiss Lajos által megfigyelt őskori településből kerülhettek felszínre (ALISP.JEL. 1926.164-165.). Rézkor A JAM 57.80.1. (1-2003) leltári számú áttört csőtalp nagy valószínűséggel a Tiszapolgári kultúra hagyatékánaktekinthető. Nem dönthető el egyértelműen, hogy sírmelléklet volt-e vagy településről származott. 117