A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 41. - 1999 (Nyíregyháza, 1999)
Régészet - Dani János: A Gáva-kultúra urnatemetője Vencsellő–Kastélykert lelőhelyről
A Gáva-kultúra urnatemetője Vencsellő-Kastélykert lelőhelyről bár az nem csúcsos aljkiképzésü (KEMENCZEI 1984. Taf.CXLV.3.). 12.4+1 db barna agyagpecsétlő. Ltsz.:III-1326-1329 12. a: Egy vörös, nem túl jó kidolgozású, durva darált kerámiával soványított, kissé töredékes, szabálytalanul beszurkált pontokból álló mintázatú pecsétlő. Ezt a pecsétlőt Kalicz N. közölte 1968ban (KALICZ 1968.127., 184.Taf.CXVI.8.) (V. tábla la-c). Ltsz.: JAM 57.374.1. (III-1291) A Hatvan kultúra leletanyagából azonos típusú pecsétlőket közölt Kalicz N. Tibolddaróc-Bércútról, Vatta-Testhalomról, Tiszafüred-Asotthalomról és Nyíregyháza-Morgóból (KALICZ 1968.159-160.Taf. LXIV.20., Taf.LXV.6., Taf.LXX.2-4., Taf.CIII.4., Taf.CXVI.7.), valamint T. Nesporová Rimavská Sobotáról/Rimaszombat (NESPOROVÁ 1969.Tab. VIII.7). 12. b: Barnásszürke-vöröses színű, finom kidolgozású, homokkal és finom kerámiazúzalékkal soványított, ritkán bekarcolt vonalakból álló mintájú darab (V. tábla 2a-d.). Ltsz.: JAM 57.412.1 A Hatvan kultúra hasonló mintázatú pecsétlői Ároktö-Dongóhalom és Tiszafured-Ásotthalom lelőhelyekről ismertek (KALICZ 1968.Taf.LXX.2. Taf. CIII.8.). Ismerünk agyagpecsétlőre emlékeztető tárgyakat a Gáva kultúra taktabáji urnatemetőjének 3. és 14. számú sírjából is. Ezek a rajz alapján sima felületűek, ezért inkább kerámiasimítók lehettek (KEMENCZEI 1984.72., 164-165.Taf.CLVIII.6-7 ., Taf. CLXI.4.). 12.c,d: A másik két pecsétlő is beszurkált pontokból álló mintájú lehet. Kalicz N. az 57.374.1 leltári számú darabbal (1913/12.a) együtt közöl hasonló, de ismeretlen lelőhelyű, Szabolcs megyei pecsétlőket is (KALICZ 1968.Taf.CXVI.5.,9-l 1.). A nem azonosítható 2 pecsétlő valószínűleg ezek között keresendő; rajzok, leírások hiányában azonban ez nem dönthető el biztosan. 13. Barnásvörös-fekete, csizma alakú edény, a lábfej közepén él fut végig, a bokát mindkét oldalon, kidudorodással jelezték. A csizma szára tölcsér alakú, orra át van fúrva, ezen a lyukon keresztül szívhatták, vagy csorgathatták ki a csizma szárába töltött folyadékot (IV. tábla 5a-b.). Ltsz.: JAM 64.1059.1. (III-1330) Az Urnamezős kultúra Budapest-Békásmegyeren feltárt temetőjéből 22 db csizma alakú edényt ismerünk. Szinte valamennyi felső része kis edénykékben végződik (KALICZ-SCHREIBER-KALICZ 1997.Abb.2-9 ). Kalicz N. és Kalicz-Schreiber R. részletes elemzése kimutatta, hogy ez a speciális edénytípus a neolitikumtól kezdve használatban volt, legnagyobb számban mégis a késő bronzkor végén terjedt el - elsősorban sírmellékletként - az Urnamezős, a Kyjatice, a Lausitzi és a Gáva kultúrákban (KALICZ-SCHRE^ERKALICZ 1997.365-368.Abb . 10). Minden valószínűség szerint fontos szakrális funkciója és szimbolikus jelentése lehetett, ezért csak a közösség kivételes tagjai kaphatták meg sírmellékletként. Az átfúrt orrú példányokat libációs szertartásoknál használhatták (KALICZSCHREIBER-KALICZ 1997.365.,368.). A Gáva kultúra másik hasonló típusú, de az itt közölttel nem teljesen azonos edénye Sarkadról ismert (KEMENCZEI 1984.Taf.CXXV.22 .). 14.Barnásvörös, csonka kúpos aljú, domború hasú, tölcséres, kihajló peremű edény (VI. tábla 1-2.). Ltsz.: JAM 57.240.1. (III-1331) Egyik legjobb analógiája Somotorból/Szomotor ismert, bár ez sötét, fényezett felületű (PÁSTOR 1958. tab.III.5., DEMETEROVÁ 1986. Tab. II.6.). A tölcséres peremkiképzésű edények a Gáva kultúra késői időszakában jellemzőek, amint azt a taktabáji urnasírok számos edénye és a Gyomán feltárt kerámialelet edényei bizonyítják (KEMENCZEI 1984.Taf.CL VIII.89.,11., 17., Taf.CLIX.6.,8.,18., Taf.CLX.1.,9.,16., Taf. CLXI.1.,9., GENITO-KEMENCZEI 1991.120-121. Fig.4.1-4., Fig.5.1^.). 75. Narancsvörös, enyhén ívelődő, hullámos peremű, tölcséres nyakú, csonka kúpos aljú, ívelt hasú fazék, a vállán négy lapos, kerek bütyökkel, a hasán ívelten bekarcolt, egymást metsző vonalkötegekkel díszített. Azonos a Kemenczei T. által Szabolcs megye-ismeretlen lelőhelyről közölt edénnyel (KEMENCZEI 1984.156.Nr.39f.Taf. CXXXII.14.) (VII. tábla la-b.). Ltsz.: JAM 63.61.6. (III-1332) Legközelebbi párhuzamát Nyíregyháza-Ér alatti szőlő lelőhelyről ismerjük (KEMENCZEI 1984.Taf. CXXXI.l.). Ugyanezt a típust képviseli két edény Szentes-Szentlászló (SZABÓ 1996.7. kép l.,3.) és egy edény Somotor (PÁSTOR 1958. tab.1.2., DEMETEROVÁ 1986. Tab. V.5.) lelőhelyről. Hasonló edény darabja lehetett egy Nagykálló-Telekoldalról származó töredék is (KEMENCZEI 1982.Abb.4.4.). A hullámos peremű edények- bár a Gáva kultúrából ismertektől kissé eltérő formájúak - a Gränicesti csoport leletanyagában is általánosak (LÁSZLÓ 1994. fig.33/3,4). 16. Vörös, élesen ívelt, négy karéjos peremű, tölcséres nyakú, csonka kúpos aljú, ívelt hasú/azék; vállán 4 hegyes bütyökkel, hasán vízszintes bekarcolásokkal díszített. Azonos a Kemenczei T. által Gávavencsellő (közelebbi helymegjelölés nélküli) lelőhelyről publikált edénnyel (KEMENCZEI 1984.156. Nr.39f. Taf.CXXXII.4) (VII. tábla 2a-b.). Ltsz.: JAM 62.204.1. (III-1333) 113
