A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Régészet - Almássy Katalin: Kelta temető Tiszavasvári határában

Almássy Katalin 82.Fig.4./M.30; 85. sír: NÉMETI III.76.Fig

. 13./ M.85-; 175. sír: NÉMETI II.95.Fig.l7./M.175.). Ezeket szerves anyagból készített nyakbavalóra fűzhették fel. A tiszavasvári 12. sírban a bronzláncot díszíthették a halott mellkasán-nyaktájékán előkerült vasakkal. Még egy temetkezés van, melyben nyaklánchoz tartozhatott a fémkarika. Az 5- sír bronz lemezkarikája nemcsak a fejdísz része lehetett, hanem esetleg egy szerves anyagból készült nyakláncé. b. Csüngő

XI2. sír) A díszként vagy amulettként viselt állatfogak közül a sertésagyar terjedt el leginkább az egész kelta területen, kortól és nemtől függetlenül. Ezt követi a medvefog, mely szintén elég gyakori, majd kisebb számban az egyéb állatfogak (PAULI 1975-129-130.). A 12. sír agyar- és fogcsüngője tartozik ebbe a kategóriába, azzal a megjegyzéssel, hogy ezek valószínűleg elsősorban amulettként és nem ékszerként szolgálhattak. 777. Kar- és lábperecek Együttes tárgyalásukat indokolja, hogy vannak olyan típusok, melyek hol kar- hol bokaperecként szolgáltak és a hamvasztásos sírokból előkerült darabok esetében eldönthetetlen, hogy melyikről van szó. Ebben még az egyes darabok átmérője sem mindig segít. 1. Mélyen kivésett motívumokkal díszített darabok (5. sír) A dél-magyarországi anyagban találtam meg az 5. sír karperec párjának legközelebbi párhuzamait, a gyomai temető szórvány tárgyai között (MARÁZ 1977.3- kép). Maráz a LTB korszakra, a IV. század második felére keltezte ezeket, együtt kezelve a tömör babos, a gyöngyözött és a hernyódíszes bronz lemezperecekkel. Az itt felsorolt típusok mindegyike továbbél a III. században, legalább annak közepéig. Hasonlóan mélyen vésett, bár kicsit más motívumokkal díszítették a MaTa/nagymányai temető két sírjának karpereceit is (BENADÍK 1983-57-58.,60. Taf.XLVII/l4-15,Taf.LII/4-5.). Kísérőleletei közül a fenti dátumnál fiatalabbak is lehetnek a korábban tárgyalt, bronzláncra fűzött vagy másként viselt borostyánkarikák. A tiszavasvári 5- sírban hosszú testű, szabad(?) lábú vasfibula és másodlagosan felhasznált többször csavart tagokból álló vaslánc is előfordult, ezért a leletegyüttest az i.e. III. századnak inkább a második harmadára-közepére lehet keltezni. 2. Poncolt díszű karperec (12. sír) A poncolás a kelta tárgyakon viszonylag ritkán figyelhető meg. Ennek oka valószínűleg az, hogy ezt a finom díszítést könnyen eltünteti a korrózió. Piscolt 202. sírjának lemezes bronzgyűrűin is csak a restaurálás után tűnt elő a kereszt alakú poncsor. A temetkezés a nyereg alakú, négy helyen duzzanatokkal dí70 szített, karmantyús záródású karperec, a kiszélesedő kengyelű duxi fibulák, a kis bikónikus üveggyöngyök alapján a temető legkorábbi, LTB1 végi horizontjához tartozik (NÉMETI I.6l.Fig.lO/M.202.). A poncolás feltűnik a svájci Fribourg-kantonbeli Montagny-les-Monts kőpakolásos sírjában is egy bokaperec páron. Más tárgy a sírban nem volt. A temetkezést Kaenel a LTAP-LTB1 korra keltezi. Münsingenben is LTA sírokból származó tárgyakon jelenik meg a poncolás (KAENEL 1990.241.Kat. 104. Pl.76.). Mindezek alapján általában a korai anyagra jellemző ez a díszítésmód. A tiszavasvári 12. sír kötött és nagy gombos lábú bronzfibulája alapján - valamint a fentieket figyelembe véve - valószínűleg a temetőrészlet egyik legkorábbi sírjáról lehet szó, melyet a LTB2-LTC1 átmeneti időszakban áshattak. Mindenesetre e két karperec a korábbi formák lehetséges továbbélésének bizonyítéka. 3. Sima karperecek (10. és 31- sír) Rendkívül egyszerű, éppen ezért gyakran felbukkanó formáról van szó akár az elkeskenyedő, akár a hornyolt végű változatot nézzük. A piscolti temetőnek is előfordul mind korai, mind késői horizontjában (pl. NÉMETI 1.61.

Fig. 11./M.206, NÉMETI 111.74. Fig.ll/M.76

. és NÉMETI II.95.Fig.l7/M.175.). 4. Vas karperecek (5-, 9-, 12., 25-, 32., 35- sír) Mivel mindkét típusú (a lemezből hajlított csőből, illetve huzalból készített) vas karperec jellemzői közösek, együtt tárgyalom őket. Az egyetlen különbség, hogy a vas csőkarpereceket szinte kivétel nélkül a felkaron találjuk, ezzel szemben a huzalkarperecek csuklón és felkaron egyaránt előfordultak. A hamvasztásos sírok esetében a funkciót nehéz meghatározni. Általában - de nem mindig© - a nagyobb átmérőjű és szabályos kör alakú darabok felkarperecek voltak (pl. NÉMETI II.82.Fig.5./M.35.; 82.Fig.6./ M.86.). A vas karpereceket hosszú időn keresztül használták, kronológiai szempontból nem meghatározóak. A tiszavasvári 5- és 12. sír példányai felkarperecek. Formájuk alapján a többi darab is inkább az lehet. Ami azt jelenti, hogy nem annyira ékszerekről, mint inkább a ruha ujjának leszorítására szolgáló darabokról'van szó. 5- Bronzlemez bokaperecek (5-, 25, 31- és 32. sír) Két alapvető forma létezik, melyeket azonos körülmények között és nagyjából egyidőben használtak. Az első az üreges babos, a második az üreges hernyós mintájú változat. Mind kar-, mind bokaperecként előfordulnak. A LTB2 korszakban tűntek föl, az i.e. IV század legvégén - III. század elején (pl. Kamenín 8., fordítva tájolt sírjában, duxi fibulákkal, díszes bronzlemez karpereccel, nyereg alakú és sima bronz- és vasgyűrűkkel - BENADÍK-VLCEK-AMBROS 1957.102-104.T.XXXLX/8.,10.). A nyugat-szlová-