A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)
Régészet - Almássy Katalin: Kelta temető Tiszavasvári határában
Kelta temető Tiszavasvári határában kiai anyagra alapvetően ebben az időszakban jellemzőek. A Kárpát-medence ÉK-i részén azonban az i.e. III. század folyamán hosszú ideig használatban maradtak (pl. Pi§colt 175. sírjában nyolcas alakú szemekből álló vas övlánccal - NÉMETI II.95-Fig.17/ M.175.). A tiszavasvári temetőben ez a leggyakoribb bokaperec típus. Érdekes megoldás az 5. sír halottjának övére húzott két darab, de mivel ugyanennek a nőnek ilyen bokaperece is volt, önként adódik a feltevés, hogy egy tartalék pár bokaperecet tettek a sírba. Mint a 31- sír bizonyítja, előfordulhat, hogy egy második ékszerkészletet is kap az elhunyt. 6. Hólyagos bokaperecek (9-, 12. és 35. sír) Az előző, lemezes bokaperecek mellett ez a másik leggyakoribb és leghosszabb ideig használatban lévő kelta boka-, ill. karperec forma. Idővel a hólyagok száma fokozatosan csökken és nő azok mérete. Pi§colton pl. a nagy gombos lábú fibulák horizontjában még 11 tagú is előfordult, ugyanakkor a hosszú testű vasfibulákkal, nyolcas alakú láncszemekből álló övlánccal, és lapított testű, kötött gombos lábú fibulákkal jellemezhető időszakban már csak 4-6 tagú változatok kerültek a sírokba. A tiszavasvári három bokaperec mindkét „végletet" képviseli. A 12. sírban talált tizenkét tagú darab alátámasztja azt a feltételezést, hogy ez a temető egyik legkorábbi temetkezése, a 9- sír valószínűleg öttagú példánya viszont jól megfelel a temetkezés egyéb tárgyai által meghatározott LTC1 időszaknak. C. Fegyverek Meglepően kevés (20-ból mindössze 3) a fegyveres sír. Ez is alátámasztja azt a feltételezést, hogy a temető szélét tárták föl. /. Kard{6.(J) és 19- sír, szórvány) Ebből az alapvetőnek számító fegyverből mindössze egynek a - tipológiai besorolásra alkalmatlan töredékei kerültek elő Tiszavasváriból. Kérdéses, hogy a 6., hamvasztásos sír vasövét kardra utaló jelnek tekintsük-e. Elég hihetetlen, hogy a kard teljes egészében elenyészett volna, ha a többi vastárgy ilyen jó állapotban megmaradt. Mindenesetre az öv - akárcsak a szórványként előkerült darab a legáltalánosabban elterjedt és hosszú ideig használatban lévő egyszer, illetve többször csavart szemekből álló típust képviseli. A 6. sír övének szerkezete nyújt némi kronológiai támpontot. Rapin elemzése alapján a fegyverövek második generációjára jellemző, hogy a hosszabbik tag végződik kampóban (RAPIN 1991-324.). //. Pajzs (6. és 19- sír) Egy karéjos szárnyú pajzsdudor és egy ívelt végződésű pajzsfogó került elő a tiszavasvári temetőben. A 19- sír pajzsfogójának formája nem korspecifikus. Eleve egy vékony, emiatt törékeny tárgyról van szó, amit nagyon sokszor azonosítani sem lehet a sírokban. A karéjos szárnyú pajzsdudor a szalag alakú pajzsdudorok második nemzedékéhez tartozik. Az első nemzedék képviselői, a szögletes szárnyú darabok sorozatban kerülnek elő a nyugat-szlovákiai LTB2 korú temetők anyagából (pl. Holiare/Gellér 29.,70.,472. és 544. sír - BENADÍK-VLCEK-AMBROS 1957.T.XXXI./8., 12-13. ,TXXXII./24. ,T.XXXVI./4-5.). Ezektől jól elválnak a LTC1 korú lelőhelyek darabjai (pl. a kelet-szlovákiai izkovcei temető 7.,8., 10. és 25. sírjában - VIZDAL 1976.0br.l2./2.,Obr.24./4., Obr. 2Ó./3- és Obr.44./7.), melyek ívelt vagy karéjos szárnyúak, több közülük áttört díszű. Hogy közelebbi példát is említsek, ugyanebbe a körbe tartozik a Bodroghalmon szórványként előkerült pajzsdudor (HELLEBRANDT 1993-9- kép 1.), illetve a tiszavasvári 6. sírban talált darab is. Ami az abszolút dátumokat illeti, a pikárdiai Gournay-ban feltárt szentély fegyverleleteinek vizsgálata alapján az áttört díszű pajzsdudorok ott az i.e. III. század utolsó harmadára - a II. század elejére tehetők. Ugyanakkor a szerzők megjegyzik, hogy az áttört szárnyú darabok KözépEurópában jóval nagyobb számban fordulnak elő, elképzelhető tehát, hogy itt valamivel hamarabb megjelentek, és az i.e. III. század teljes második felét figyelembe kell vennünk (BRUNEAUX-RAPIN 1988. Fig.39-, 83-). III. Lándzsák (6. és 13- sír) Két lándzsa került elő a temetőben, közülük az egyik (6. sír) annyira töredékes, hogy vizsgálatra alkalmatlan. A 12. sírból előkerült darab az egyik legáltalánosabb, minden korban használatban lévő hajítófegyver típust képviseli (BRUNEAUX-RAPIN 1988. Fig.66./L). D. Használati tárgyak /. Kések (6. és 13- sír) A görbe hátú hallstatt- és a változatos formájú LTtípusú kések megközelítőleg egyenlő arányban fordulnak elő a Felső-Tisza-vidék temetkezéseiben (Pi§colton például 19 hallstatt és 16 LT jellegű kés volt.). Funkciójukban sincs jelentős különbség, kivéve a nagyméretű harci késeket. Ilyen azonban Tiszavasváriban nem került elő. Az egyetlen figyelemre méltó tény, hogy a pi§colti temető azon sírjaiban, ahol mind a két típus előfordult és ételmelléklet is volt a sírban, inkább a hallstatt jellegű vágószerszám került az étel mellé (NÉMETI II.103-Fig.22/ M.207., NÉMETI III.91.Fig.l2/M.l64.). 71
