A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Régészet - Almássy Katalin: Kelta temető Tiszavasvári határában

A hamvasztásosak közül mindössze egy volt urnás, a többi szórthamvas rítusú. Ebben sincsen semmi meg­lepő, az urnás temetkezések száma mindig kicsi. In­kább a LTC korszakra jellemzőek, bár megjegyzen­dő, hogy a legtöbb urnás temetkezésben kevés mel­léklet van, ezért ezek pontos kormeghatározása nem mindig lehetséges. A korai urnás temetkezések egyik példája Pi§colt 31- sírja, ahol stomfai típusú vágókés volt (NÉMETI I.50.,54.Fig.3./M.31.). A nemek és a te­metkezés rítusa között nincs összefüggés. Említésre méltó tény viszont, hogy az 5 gyereksírból 4-ben csontváz volt. A nyugat-szlovákiai temetők hasonló képet mutatnak. 1-2 bizonytalan kivételtől eltekintve minden meghatározható gyereksírban csontvázat bontottak ki. A 16. sírba zsugorított helyzetben fek­tették a halottat. Bár nem túl általános, de rendszere­sen előfordul ez a Kárpát-medence kelta lelőhelyein. A halottak tájolása vegyes, az ÉNy-DK tengely kö­zelében mozog. A meghatározható tájolású 11 sírból 5 esetben fejjel DK-re, 2 esetben pedig fejjel ÉNy-ra fektették a halottat (2. kép). A gyereksírok kiásásakor eltértek az általános irányítástól: szinte már Ny-K-i tá­jolású a 14., D-É-i a 8. és 10., illetve É-D-i a 36. sír. 2. kép A csontvázat tartalmazó sírok gödrének tá­jolása. Fig. 2. Orientation des tombes à inhumation. Ha a Kárpát-medence más kelta temetőit vizsgál­juk, ettől némileg eltérő képet kapunk. A nyugat­szlovákiai temetőkben a D-É-i tájolás általános. Kivé­telt képez ez alól Dvory nad Zitavou és Chotin, ahol Tiszavasvárihoz hasonlóan a DK-ÉNy-i a főirány. A gyereksírok tájolása igazodik az általánoshoz. Pi§colton az ÉNy-DK-i tengely a meghatározó, de itt több a fejjel ÉNy-nak fektetett halott. Ugyanakkor jó­val változatosabb a tájolás iránya, mint a tiszavasvári temetőrészletben. Lásd még Vörös Istvánnak a temető állacsontanyagát feldolgozó Kelta temető Tiszavasvári határában Külön is meg kell vizsgálnunk a 10. sírt. Itt egy 1­2 éves(!) gyerek koponyája felső részének töredéke­it, agyagfigurát, egy edényt, egy felnőtt méretű kar­perecet, illetve egy őrlőkőtöredéket találtak. Az írott források vagy a galliai szentélyek egyértelműen utal­nak a keltákra jellemző koponyakultuszra, ami kü­lönböző áldozatokhoz kötődött. A temetőkben na­gyon ritkán fordulnak elő csak koponyát tartalmazó sírok. Dürrnberg bei Hallein 19. sírjában egy nő ko­ponyája volt de a felső nyakcsigolyákkal egyetem­ben, amulettek, csigaházak, kis bronzkarikák, boros­tyángyöngyök kíséretében. Linz St.-Peter 44. temet­kezésében három kő alatt volt a koponya egy füles bögre és egy kis tál mellett. Érdekesebb és inkább utal halotti áldozatra egy dél-németországi lelet (Ranis), ahol egy hosszúkás halomban fekete csere­pek alatt négy északra néző koponya és egy vaskari­ka töredéke feküdt (PAULI 1975. 147.). Kiegészíthet­jük Pauli kutatásait Holiare 688. - a szerző szerint va­lószínűleg (vermutlich), vagyis nem teljesen bizo­nyosan hamvasztásos - sírjával, melyben csak egy gyerek koponyacsontjait találták egy kis grafitos edény társaságában. Azt nem írják, hogy ezek a töre­dékek égettek lettek volna (BENADÍK-VLCEK­AMBROS 1957. 95.). A tiszavasvári sír rítusa minden­ben megfelel a temető szokásainak, ezért inkább haj­lom arra a feltételezésre, hogy az eredetileg csonkí­tatlan kis halott csontjait a talaj semmisítette meg. A melléklet-együttes mindezzel együtt nem tekint­hető mindennapinak. Sírba tett őrlőkőről a Kárpát­medence területén nem tudok. Magyarszerdahely bolygatott 9- (egyébként szintén gyerek) sírjában for­dult elő egy - a publikáló által dörzskőként - leírt tö­redék. Horváth László játéktárgyként értelmezi (HOR­VÁTH 1979-13.,62.). Ezt az ötletet nem használhatjuk a tiszavasvári kisbaba esetében. Lehetséges, hogy mindkét darabot a fej alá szánták támasznak s csak véletlen, hogy megmunkált darabok kerültek a sírba. Még mindig érthetetlen marad azonban a normá­lis méretű bronzkarperec. Lehet, hogy a felnőtt nő (az anya?) karperece, a talán a bő termést, s így a ter­mékenységet szimbolizáló őrlőkő töredéke és az esetleg gyerekre utaló agyagbaba valamilyen bonyo­lult varázslat vagy áldozat része volt, melyet a kis­gyermek elvesztése miatt mutattak be? Ugyancsak unikális a 9- sírba helyezett róka. A Kárpát-medencében nem ismerek hasonló leletet. 17 Hamvasztásos kutyasír viszont került elő Németor­szág területén. Szabályos, üveg- és fémtárgyakkal, ételmelléklettel ellátott hamvasztásos sírról van szó, melyből az azonosítható hamvak kutyától származ­nak (BLÄNKLE 1986.). Az állatsírok között a Sop­ronbécsidombi vadkan-sírt kellene megemlítenem, de erről Vörös István vizsgálatai alapján kiderült, hogy nem teljes állat (és nem vadkan, hanem házis­ertés) volt. Ahogy б is megállapítja, illetve a tisza­vasvári sír szinte teljesen eltűnt hamvai is bizonyít­cikkét ugyanebben a kötetben! 75

Next

/
Thumbnails
Contents