A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Régészet - Almássy Katalin: Kelta temető Tiszavasvári határában

Almássy Katalin dosott tűtartós és lábú F22 bronzfibula, pecsétlős végű bronz karperec és lapos vas övkapocs kíséretében (BENADÍK-VLeEK-AMBROS 1957.57./T.XX./ 10.). Díszítés Nem esett idáig szó az edények díszítéséről. A LTB2-LTC korú anyagban a bögréket díszítették leggyakrabban, azután következtek a nagy edények, majd a tálak. A tiszavasvári temetőrészletben alig volt bögre, itt a nagy edényeken fordul elő a legtöbb minta. Pecsételés egy edényen volt (22. sír), a legáltalánosabb pont-kör és girland motívumról van szó. Tiszavasvári érdekessége, hogy három edény nyakán is előfordul a besimítás (függőleges vonalak: 13. sír, sűrű hullámvonal: 25. sír, illetve függőleges vonalak és vízszintes sávok: 31. sír). Ez azt jelenti, hogy a bordák után ez volt a második leggyakoribb díszítésmód. Az is felmerült bennem az edények rossz állapotát, különösen felszínük pusztulását látva, hogy a jelenleg ismertnél jóval gyakoribb lehetett a besimítás, csak nem marad meg vagy nem vesszük észre a tárgyak kopása miatt. A 25. sír nyakának grafitos bevonata is figyelmet érdemel, előfordul ez a Gáva-katóhalmi temető szórvány, széles szájú edényén 0ÓSA I9l5.203-,l6.a.), s gyakori a mátraszőlősi temető anyagában is. Már Hunyady Ilona a késői edények jellemző díszítéseként tárgyalja a grafitos sávokat (HUNYADY 1944.146.). Ezt megerősíti, hogy az eddig közölt anyag alapján mindkét temetőt a III. századnak inkább a második felére és a II. századra datálhatjuk (PATAY 1972.). A plasztikus díszítményeket nemcsak a rendkívül általános vízszintes bordák képviselik. A 31. sírnak a besimítás kapcsán már említett korsóját, a hasán három kis bütyök is díszíti. Ez a fajta plasztikus dísz inkább a kézzel formált edényekre jellemző. A megelőző szkíta kor hagyománya, ezért érdekes, hogy itt korongolt edényen fordult elő. Nem unikális. Hasonlóan díszítették a nem is olyan távol fekvő balsai temető egyik edényét és egy temesi nagy edényt is (ROSKA 1915.10.kép, HUNYADY 1942.XCI.t.l-2.). F. Egyéb /. Agyagbaba A 10. gyereksírban lévő agyagbabához hasonló nem került még elő a Felső-Tisza-vidék vaskori lelőhelyeiről. Különböző antropo- és zoomorf figurákat jelentős számban ismerünk az i.e. IV. századtól kezdődően Moldávia területén, a Kárpátoktól keletre, illetve délre, majd később a Kárpátok belső területeiről is. V. Sírbu kutatása szerint az egyes formákat sem egyes időszakokhoz, sem lelőhelytípushoz nem lehet kötni. Nagy területet felölelő anyaggyűjtésének mindösszes hét antropomorf figurája (5%) származott temetkezésből (hozzátéve, hogy 40%-uk lelőkörülményei ismeretlenek!). Mind a hét sírból előkerült példány a Kárpátokon kívülre eső területről ismert, s egyet kivéve az i.e. IV-III. századra keltezhető (SÍRBU 1993.60-6l.,110-122., 151.,Fig.6.). A Zimnicea C2 M4 sírjában lévő darab hasonlít legjobban a tiszavasvári példányra. A szerző szerint a sírban - a benne lévő kocka és különböző formájú agyagtárgyak alapján - varázsló nyugodott (SIRBU 1993122.). Hasonló összeállítású leletegyüttes (kocka nélkül) volt még 2 bulgáriai sírban. A fenti logika alapján ezekbe sem kerülhetett hétköznapi halott. A többi temetkezés mellékleteiről keveset tudunk, de van közöttük csontváz, hamvasztás és halmos sír is. Az egyikbe gyereket temettek, akárcsak Tiszavasváriban. A tiszavasvári figurának formailag van még egy igen közeli párhuzama Budureasca temetőjéből, bár annak egyes testrészei már plasztikusak (PREDADUPOI 1979.80.Fig.3-). Sirbu - s más szerzők - szerint típustól és helyszíntől függetlenül ezeket a figurákat minden esetben valamilyen mágikus célra használták, esetleg az istenség megszemélyesítésére szolgáltak. II. Meghatározatlan leletek A 16. sír kettős karikájához hasonlót fűztek az 5. sír övére. Mellkas tájékáról nem ismerek ilyet, funkcióját sem lehet meghatározni. Ugyanez a helyzet a 32. sír kis bronzveretével, melyet akár bőr- akár fatárgyra felerősíthettek. A temető Mint a bevezetőben már írtam, a temetőnek csak kis részletét tárták föl. Mind a bánya északi, mind déli oldalán kerültek elő kelta sírok. Ez, és az ásatás előtt összegyűjtött leletek alapján egyértelmű, hogy a homokkitermelés során is pusztítottak el temetkezéseket, ráadásul valószínűleg a leggazdagabbakat. Vagyis a temető szerkezetére, időbeli változásaira vonatkozóan csak óvatos feltételezésekkel élhetek. Elemzése során elsősorban általános statisztikai szempontokat vettem figyelembe. A temetkező hely széleit nem sikerült biztosan meghatározni. A bányától É-ra eső terület be volt vetve, ezért itt csak a kisebb bolygatott részeket vizsgálták meg. Ennek ellenére a homokbányától nyugatra és északra eső területen valószínűleg nem sok sír kerülhetne már elő, mert a domb ezen a részen sokat kopott. Ezt bizonyítja a 23- urnás temetkezés, mely szinte teljesen a humuszban volt. A rítus Mint az általában jellemző, egyaránt előfordulnak csontvázak (9+3) és hamvasztásos temetkezések (8). 74