A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Régészet - Almássy Katalin: Kelta temető Tiszavasvári határában

Kelta temető Tiszavasvári határában a. Kúpos nyakú, bikonikus hasú tálak (4., 8., 12., 13. és 25- sír) Ennek a formának alapvető változatait az alapján lehet elkülöníteni, hogy a legnagyobb (hasi) átmérője milyen magasan van. Inkább a korábbiakra jellemző, hogy az edény hasa mélyen ül, a későbbieknél ez a vonal a magasság felére vagy a fölé kerül (lásd pl. a maTai temető anyagát - BENADIK 1983-). Hangsúlyozom, hogy csak egy tendenciáról van szó, amit jól példáz, hogy a tiszavasvári 8. sír magasan ülő hasú táljához hasonló Horny Jatov-Trnovec nad Váhom/ Tornóc több sírjában is előkerült, s míg az 518. sírban nagy átmérőjű rugós vasfibula, S-profilú tál és egy széles hasú korsó kísérték (BENADÍK-VLCEKAMBROS 1957.33.T.XI/11.), addig a 398. sírban négytagú bokaperec, plasztikus stílusban öntött bronz kar(?)perec, fenőkő és olló volt mellette (BENADÍKVLCEK-AMBROS 1957.30.T.VIII.). Mind magas, mind alacsony változatok léteznek, tehát fazékként vagy tálként is használhatták őket. A tiszavasvári temetőben két darab annyira töredékes, hogy pontos formájukat nem tudhatjuk. Ezeken kívül előkerült három magasan ülő hasú darab. A 13- sír edényének nyakát függőleges besimítások is díszítik. b. Függőleges nyakú tálak (9-, 32. és 36. sír) A formából következően (a válltól hangsúlyozottan - árkolt vonallal, az edény ívének megtörésével elválasztott, hosszabb-rövidebb nyak, és többé-kevésbé legömbölyített bikonikus alsó rész) az edények legnagyobb szélessége az edények alsó felére esik. Funkciójukat tekintve is fazekak a magasságuk alapján. A LTB korszak második felében megjelenő, hosszú életű forma. A tiszavasvári 9. sír edényéhez hasonló volt Pi§colt 1. sírjában, többek között nagy gombos lábú, illetve gyöngyözött kengyelű fibula és lándzsa alakú övkapocs társaságában (NÉMETI 11.75.

Fig. l/M. 1.). Ugyanakkor a 32. sír edényének párhuzamát pl. kétgombos, nyújtott testű, kötött lábú vasfibula mellett találjuk a piscolti 130. sírban (NÉMETI III.91.Fig.24/ M.130.). c. Széles peremű, rövid nyakú tál (4. sír) A LTB korszak első felére jellemző S-profilú tálak hagyományát folytatják a hasuknál szélesebb peremű, rövid nyakú, alacsony tálak. A maTai temetőben több sírban is előkerült hosszú testű vasfibulák társaságában, ami azt jelenti, hogy a LTB2-LTC1 átmeneti időszakra lehet az ottani darabokat datálni (95-, 130.,135. sír - BENADIK 1983.Taf.XXXTv72-9., Taf. LIII/l-7.,Taf.LV/3-5.). d. Gyűrűs peremű tálak (6., 19-, 31. és 35 sír, két szórvány) A különböző korú szlovákiai temetőkben, de a felső-Tisza-vidékiekben is rendre előfordul változatos méretben (pl. Horny Jatov-Trnovec nad Váhom 233- gazdag, körítő árkos női sírjában többek között Tiszavasváriból is ismerős tárgyakkal, így a nyaknál bronzlánccal, a derékon férfias vasöwel, kilenctagú hólyagos karpereccel, üreges babos bokaperecekkel, nyújtott testű, kötött lábú vasfibulákkal - BENADÍKVLCEK-AMBROS 1957.21.,23-24.,T.V. az 537. férfi sírban szintén Tiszavasvárira is jellemző leletek voltak mellette: többször csavart tagokból álló fegyveröv, ívelten kiszélesedő végű pajzsfogó, a tiszavasvári 35. sírban lévőhöz hasonló, széles hasú, rövid nyakú nagy edény - BENADÍK-VLCEK-AMBROS 1957. T.XII.1.,3-17. Holiare-ben urnaként szolgált egy ilyen tál (BENADÍK-VLCEK-AMBROS 1957.91.T.XXXIV/ 17.). A típus alapvetően alacsony, ezért tálként használhatták. Tiszavasváriban is előfordul egészen széles (35. sír) és kisebb változat is. III. Korsók A nagyméretű edények formavilága ugyanolyan vagy még változatosabb, mint a tálaké. Itt is azt figyelhetjük meg, hogy a LTB2 időszakban egyre több új forma jelent meg, melyek aztán hosszú időn keresztül használatban maradtak. Ezért keltező értéke inkább annak van, ha bizonyos formák hiányoznak. Általános tendenciaként jellemző, hogy az i.e. III. század második harmadára - felére egyre gyakoribbak lesznek a szűk nyakú, széles hasú formák. Tiszavasváriban alapvetően ilyen edények fordultak elő, csak az edények legnagyobb szélessége van alacsonyabban vagy magasabban. A nagy edények készítésénél általánosan követett technika szerint miután az alsó rész elkészült, azt belül függőleges irányban eldolgozták valamilyen ecsetszerű vagy egészen finom fogazású eszközt használva. Ez egyébként általában jellemző a Felső-Tisza-vidék anyagára. A szűk nyakához képest erőteljesen kihasasodó, s inkább mélyen ülő hasú változat (22. és 31. sír, illetve a 10. sír „ügyetlen" edénye) korai (=LTB2 elejei) megjelenésére példa Hurbanovo-Bacherov major temetője (BENADÍK-VLCEK-AMBROS 1957.T.XXXXVI.). A későbbi időszakra teljesen általánossá válik. Ugyanez igaz az egészen széles hasú, rövid nyakú és vállú, magasan ülő hasú edényekre is (6., 19.,25. és 35. sír). A 23- sír urnájához hasonló, és szintén urnaként szolgáló darab volt Horny Jatov-Trnovec nad Váhom 204., melléklet nélküli sírjában (BENADÍK-VLCEKAMBROS 1957.TIV./19.). Kicsit nagyobb méretű, ilyen formájú edényt találtak ugyanennek a temetőnek a 87. sírjában többek között rövidebb, kötött lábú vasfibula kíséretében (BENADÍK-VLCEK-AMBROS 1957.TI./13). Hurbanovo-Bacherov major 1. sírjában is megjelenik ez a forma szabad lábú, bevág73