A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Régészet - Almássy Katalin: Kelta temető Tiszavasvári határában

Almássy Katalin Tiszavasváriban a szórvány darabok között volt a típus egy képviselője. Díszített, lapos kengyelét szinte háromszög formájúra hajlították. Pontos párhuzamát nem ismerem. b. Vasfibulák 1. Kisméretű fibula (35. sír) Kisméretű vasfibulák a kárpát-medencei késő vaskor legelejétől előfordulnak a sírokban. A korrózió miatt formájukat csak ritkán lehet biztosan megállapítani. A tiszavasvári temetőben egyetlen darab képviseli ezt a típust a 35. sírból. Keltezésében a vele együtt előforduló két hosszú testű fibula segít. 2. Hosszú testű, szabad vagy kötött lábú fibulák (2., 5., 6., 8., 9-, 12., 19-, 22., 25., 31-, 35. sír és szórvány) A hosszú testű, kötött lábú fibulák a LTC1 és az azt követő időszak jellegzetes képviselői. Ez nem zárja ki azonban, hogy a legkorábbi szabad lábú darabokat még a LTB2 időszak legvégén elkészíthették. Mivel azonban a piscolti temető anyagában a hosszú, nyújtott testű fibulák határozottan elkülönülnek a LTB2 horizont vezértípusaitól (pl. nagy gombos, ill. gyöngyözött kengyelű, kis gombos lábú fibulák), ráadásul a Curtuiu§eni-i, a Sanislau-i, a bodroghalmi és az izkovcei temetőkben is ugyanazokkal a tárgytípusokkal kerülnek elő (lapított, kis, lapos gombbal díszített és kötött lábú fibulák, 5-4-3 tagú bokaperecek, nyolcas alakú szemekből álló vas övlánc) - újabb egységes horizontot alkotva -, úgy gondolom, hogy a felső-Tisza-vidéki darabokat egységesen LTC1 korúnak tekinthetjük, ha azt a temetkezés más tárgya nem cáfolja. Tisza vasváriban a 17 biztosan késő vaskori temetkezésből 12-ben fordult elő hosszú, nyújtott testű vasfibula, ami a kis temetőrészlet kronológiai egységességére is utal. II. Övek Az övek képviselik a kelta viselet másik nagyon fontos tartozékát. A női öv fémrészei, illetve a fémövek divatcikkek lehettek. Nem jellemzőek az egyes törzsekre, nagyobb területen terjedtek el, és valószínűleg kizárólag esztétikai szempontok miatt változtak. A női övek kizárólag a ruha rögzítésére szolgáltak, csak kivételesen találunk deréktájon olyan apróbb tárgyakat (pl. orsógombot), amelyeket kis bőrtarsolyban vagy egyéb módon az övre erősítve hordhattak. A férfiak övét két fő csoportba sorolhatjuk: a múlékony szerves anyagból készített darabokra, melyekre a ritkán előforduló vaskarika utal, illetve a vas fegyverövekre, melyeknek egészen egyedi típusait alakították ki a kelták. Ezeket a fegyvereknél tárgyalom. a. Női övek 1. Vasszereiékes, esetenként lándzsa alakú övkapoccsal ellátott övek (25-, 31- és 35-(?) sír) A különböző vasszegecsekkel, alkalmanként sima vagy poncolt díszű vaspánttal erősített és díszített övek a lándzsa alakú övkapoccsal együtt jöttek divatba, de mind az egyik, mind a másik öv magában is előfordul. Arra is van példa, hogy vasszereiékes övet egyszerűbb vaskapoccsal láttak el (pl. Hurbanovo Bacherov major 11. sírja, ahol az ezüst huzalkarpereccel és aranygyűrűvel felékszerezett halott vasszegecses övének sima meghajlított vas huzalkapcsa volt - BENADÍK-VLCEK-AMBROS 1957.66.,70. T. XXV.). Használata hosszú ideig kimutatható. Már a LTB1 korszak legvégén, a LTB2 elején (Pi§colt 2. sírjában dobfibula, korall(?)betétes korongos fibula, babos karperec és hernyós mintájú bronzlemez karperec is kísérte - NÉMETI I.50.Fig.2./M.2.) megjelent, de tömeges használata a nagy gombos fibulák időszakára esik. Megtaláljuk még a vitézkötéses, a kötött és gombos lábú, illetve a hosszú testű vasfibulákkal ellátott LTC1 korú sírokban is. Tiszavasváriban a 25. és a 31. sírban volt lándzsa alakú övkapocs, s valószínűleg a 35. sír hegyes töredéke is hasonló lehetett. A 31- sírban az övet gombos vaslemez erősítette. Alighanem ugyancsak övtartozékok a 35. sírban lévő vaslemeztöredékek és összeégett vasláncdarabkák és a 25. sír összehajtogatott vastárgya (szíjvég?) is. 2. Nyolcas alakú tagokból álló övlánc (9. sír) Ezt az általánosan elterjedt övláncot alapvetően vasból, alkalmanként bronzból készítették. Chotín/ Hetényben LTB2 korú, de már az i.e. III. századra datálható sírokban is előfordul nagy gombos lábú bronzfibulák, nagy rugójú, rövid kengyelű vasfibulák, széles rugójú vasfibulák társaságában (RATIMORSKÁ 1981.60.P1. XXIII, XXIV/A., 44., Pl.XVB., XVI/A.). Ugyanakkor a pi§colti temetőben egyértelműen a LTC1 horizonthoz tartozik (NÉMETI IV128. Fig.7.). Ezt a többi északkelet-kárpát-medencei temető is alátámasztja: pl. az izkovcei temető több temetkezése vagy a Curtuiu§eni-i temető 4/1968. sírja, ahol négytagú bokaperec és hosszú testű, kötött lábú vasfibula volt mellette. Egyedi megoldásként egy-egy nagyméretű vaskarikát erősítettek a lánc két végére, sőt valószínűleg egy vasgombra erősített csüngő is az öv tartozéka lehetett (NÁNÁSI 1973-31.). Mind a pi§colti, mind az izkovcei temetőben igen gyakori. A tiszavasvári 9- sírban is nagyméretű hólyagokból álló boka(?)perec és hosszú testű vasfibulák kísérték. 3- Egyedi megoldású öv (5. sír) Érdekes és szokatlan módon állították össze az 5. sír halottjának övét. A bőrszíjhoz hozzáerősítették egy - inkább kardkötőláncként ismert - csavart ta68