A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Régészet - Almássy Katalin: Kelta temető Tiszavasvári határában

Kelta temető Tiszavasvári határában 100-101. sírjában - a tiszavasvári 31- sírjában találthoz hasonló - szabad lábú, sima gombos változatok hornyolt és kis gombbal díszített lábú, nyújtott testű fibulákkal fordultak elő. Hodson mindkét sírt a Q-T generációba sorolja (HODSON 1968.54.Pl.44.,45- List I.). Mindhárom Tiszavasváriban előkerült példány a láb kengyelre kapcsolódását közvetlenül megelőző típushoz tartozik, ahol a lábvég teljesen rásimul a kengyelre. A 12. sírban a fibulapáron kívül hosszú testű, szabad lábú vasfibula, de ugyanakkor 12 tagú bokaperecek, poncolt díszű karperecek és vas felkarperec volt. A 31. - és a hozzá tartozó leleteket tartalmazó 27. - sírban hornyolt, gombos és visszakapcsolt lábú, lapított testű, megnyúlt lábú fibulapárok, üreges babos bokaperecek, sima, tagolt végű bronz karperecpár mellett lándzsa alakú vaskapoccsal és gombos vaslemezekkel felszerelt öv és ugyancsak hosszú testű, szabad(?) lábú vasfibula kísérte. Ezt a temetkezést a fentiek alapján már inkább a LTC1 időszak elejére, az i.e. III. század második harmadára, közepére keltezhetjük. A 12. sír lehet egy kicsit idősebb. 2. Hornyolt lábú, kis gombbal díszített fibulák (31. sír) A kisméretű, hornyolt lábú és/vagy kengyelű, kis gombbal díszített, viszonylag rövid lábú fibulák az előző típushoz hasonlóan az egész Kárpát-medencében elterjedtek, és szintén a LTB2 időszak jellemző típusai. Ismert szabad és kötött lábú változatuk is. Pi§colt 45. sírjában egy fél gombos változatot a többi között vasgyűrűvel díszített vas csőtorques, hegedűvonó alakú kengyelű, korongos lábdíszű nagyobb vasfibula, meghajlított ezüstgyűrű, grafitos-fésűs szitula, füles bögre és hosszabb nyakú kis korsó kísért (NÉMETI III.65.Fig.4.). Ugyancsak Piscolton előfordult teljes vasszereiékes öv (bronzdíszes lándzsa alakú övkapocs és nagyméretű csüngős szegecsekkel díszített vaspánt) társaságában is (NÉMETI III.67. Fig.7.). A tiszavasvári példányok kicsit nyújtottabb testűek, a láb hosszabb, megközelíti a kengyel hosszát. Ezzel a LTB2 kor utáni időszak fejlődése irányában mutatnak, ezzel megerősítve a 31. sír fenti keltezését. 3- Kis gombbal díszített, kötött lábú, kis méretű fibulák (9- és 35. sír, illetve szórvány) A LTB2 időszak végétől kezdve változatos formájú, gombos díszű fibulák kerültek használatba. Közös jellemzőjük a kis méret, a lapított, megnyújtott forma, az egyszerű drótszerkezet. A tiszavasvári fibulák egységesek, arányaikban a fenti gyöngyözött lábvégű/kengyelű, illetve az alább tárgyalandó korongos fibulákra hasonlítanak. 4. Korongos díszű fibula (6. sír) Nem túl gyakoriak ezek a kisméretű, vékony Tiszavasvári Múzeum 66.56.1-3- és 67.21.1-2., ill. JAM 63-24.1. és bronzhuzalból hajlított fibulák. Izkovce/Iske 16. sírjában zománc(?)betétes, kicsit szögletesedő kengyelű, alul húros változata került elő, melyet többek között vitézkötéses lábvégű bronzfibula, hosszú testű, kötött vasfibulák és többször csavart tagokból álló vas övlánc kísért (VIZDAL 1976.l6l.Obr.33-). A tiszavasvári példány legközelebbi párhuzama - kicsit lapítottabb formában - a közvetlen környékről, egy másik Tiszavasvári határában fekvő lelőhelyről származik, egy bolygatott női sírból, melyben négytagú bokaperec is volt. Nyújtottabb formájú, de hasonló konstrukciójú változat volt a pi§colti 6l. sírban szintén négytagú bokapereccel, lapított gombos és kötött lábú, megnyúlt testű bronzfibulával, gombos lábú vasfibulával és apró szemekből álló vas öv(?)lánccal (NÉMETI 111.70.,Fig.8./M.6l.). Ugyanennek a temetőnek a 127. sírjában egy igen töredékes, s emiatt meghatározhatatlan szerkezetű, korongos díszű fibulát öt- vagy négytagú bokaperec és tagolt gombbal díszített lábú fibulák is kísérnek (NÉMETI III. 91. Fig. 23./M.127.) Egyik együttes sem lehet a LTC1 korszaknál, a III. század második felénél korábbi, a négytagú bokaperecek pedig már inkább e század végére, sőt a II. századra utalnak. 5. Álrugós fibula (szórvány) A nyugati kelta területeken már a kora LT időszakban feltűnt ez a fibulatípus, kialakulási területe a középső Rajna- és a Szajna-vidék. A LTB1 korszaktól kezdve Közép-Európában is általánossá vált (PESCHEL 1972.10.,32.). A kárpát-medencei anyagot vizsgálva is több lelőhelyen találkozunk vele. Magyarszerdahelyen pl. egészen kisméretű és szabad lábú darabok voltak együtt ugyancsak kicsi, gombos díszű, szabad lábú fibulákkal all. sírban (HORVÁTH 1987.89-, Pl. XI.1—4.). Rezi-Rezicserin a 47. sírból került elő egy két rugóval díszített, kisméretű darab, nagy gombos lábú fibulával, babos lemezkarpereccel és nyolctagú karpereccel (HORVÁTH 1987.116-117. P1.XXV.1020.). Ugyanakkor a Hurbanovo/Ógyalla- abadombi temető 9-, hamvasztásos sírjában, bronzcsüngős és kapcsos vas láncöv(?), illetve kétgombos, kötött lábú vasfibulák voltak mellette (BENADÍK-VLCEK-AMBROS 1957. 49.T.XVII.). Izkovce 18. hamvasztásos sírjába is tettek álrugós fibulát közepes méretű gombbal díszített és kötött lábú, nyújtott testű bronzfibula, nyolcas alakú tagokból álló vaslánc és három- vagy négytagú bokaperec társaságában. A Ciume§ti-i temetőből szórvány darabot ismerünk a nagyrészt a LTC1 korszakra datálható anyagból (lásd pl. vitézkötéses fibulák, hosszú, nyújtott testű, kötött lábú vasfibulák, közepes gombbal díszített és kötött lábú, nyújtott testű bronzfibulák, nyolcas alakú szemekből álló vas övlánc!). A fentiek alapján Dél-Zalában, a Kárpát-medence DNy-i részén valamivel korábbra, a LTB2 időszakra, míg az É-i területeken már inkább a LTC1 korszakra lehet ezt a típust datálni jelenlegi ismereteink szerint. 87.63.1. 67