A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Természettudomány - Legány András: Madárnati kontrollvizsgálat a tiszavasvári Fehér-sziken bekövetkezett faunaváltozás tisztázására

Legány András arvense játssza. A korábban jelentős területeket borító gyékény (Typha sp.) ma már nem látható. A zsióka csak kis területeken maradt meg. A szikes nagy részét erősen elgyomosodott gyepek borítják. Egy drasztikus vegetációs átrendeződésnek vagyunk tanúi, amely egy korábbihoz hasonló, de nem azonos állapot irányába halad (3- kép). 3. kép A Fehér-szik vegetációs viszonyainak vázlata 1997-ben Fig. 3 Chart of vegetation conditions of Fehérszik in 1997 A szikes tó - nem kapván kívülről vízutánpótlást a tartós aszály következtében megsüllyedt talajvízszint miatt 1994-re teljesen kiszáradt. Olyannyira, hogy víz csak kora tavasszal volt benne, amely május elejére már eltűnt. Mindez igen mély nyomot hagyott a terület madárvilágában. 1959 óta kísérem figyelemmel a Fehér-sziket és az ott folyó madáréletet - megközelítően 10 évenként elvégzek egy-egy felmérést, amire nem sok példa van Magyarországon. Tehát mindenképpen időszerűnek éreztem egy újabb vizsgálatot, amelyet 1986. január 12-én kezdtem el és 1997. augusztus 15-én fejeztem be. Míg az előző - 1984-es - munka célja egy élőleltár készítése és egy kezelési javaslat összeállítása volt, most a kiszáradás eredményeként bekövetkezett változások leírása és elemzése lett. Azaz: 1. Konkrétan milyen minőségi és mennyiségi változások következtek be a vizsgált terület madárállományában? 2. Milyen jellegű ez a változás? Milyen irányba tart és mi várható? 3. Mi indukálta ezt a változást és milyen módon? 4. Mindezek után milyen feladata van a kezelést végző természetvédelmi szervezetnek? Vizsgálati módszerek Az adatgyűjtés, megfigyelés módszereit, programját a fent vázolt céloknak megfelelően kellett összeállítanom. Ennek érdekében egy meglehetősen pontos fajlistára és állományfelmérésre volt szükség, hogy a jelenlegi állapot hiteles módon legyen összehasonlítható a korábbival. Ezért választottam a gyakori területbejárást: 1996-ban 19 alkalommal, amelyből 8 esett a költési periódusra, míg 1997-ben 17 alkalommal, amelyből ugyancsak 8 esett a fészkelési időszakra. Az állomány nagyságának megállapításánál a territórium-térképezés módszerét alkalmaztam, amely a fajok és egyedek eloszlásának megállapítását is lehetővé tette. A vizsgálatot eredetileg csak 1996-ra terveztem, de az ősz folyamán lehullott jelentős csapadék arra engedett következtetni, hogy a tartós aszály a végéhez közeledik és a vízzel megtelt tómeder a vizsgálat folytatására ösztönzött. Az így kapott két éves adatsor birtokában úgy vélem, megállapításaim is megalapozottabbak. Erre törekedtem a legújabb vegetációs térképvázlat elkészítésénél is. A helyszíni bejárás adatait légi fényképek készítésével pontosítottam, illetve helyesbítettem. A vizsgálat eredményei Az 1996-ban elkezdett munka már az elején jelezte, hogy jelentős változások történtek 1984 óta. Hogy ezek milyen mértékűek és milyen irányba hatnak, annak megállapításához fel kellett használnom az utolsó vizsgálat adatait, amihez a jelenlegit hasonlíthattam. Az új adatok jelentősen eltértek mind a faj-, mind pedig az egyedszám tekintetében (lásd az 1. sz. táblázatot!). A korábbiaktól való különbséget és a két utóbbi év hasonlóságát számszerűsíthetjük, ha a Jaccard-index segítségével meghatározzuk a fajazonosságot: 422