A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Képző- és iparművészet - Emőke P. Szalay: Szatmárer Goldschmiedearbeiten in der Karpatoukraine - Patay Pál: Szatmári harangok

Szatmári harangok Conscriptio 1991.1020. IX.9. 1809- - KISS 1878.880. - VÁRADY Saját adatfelvétel 1981.111.26. és 1997. A felsoroltakat összegezve a vizsgált területen 191 meglévő harangot írhattunk össze. Közülük 130 a reformátusok, 8 31 a római katolikusok, 9 25 a görög katolikusok,

50 2 az evangélikusok,

51 2 az unitáriusok

52 birtokában volt, míg 1 egy községi ravatalozóban létezett.

53 Van még további 4, egykor a reformátusok birtokában volt harang, amely ma már a területen kívül található.

54 A 195 meglévőn kívül azonban levéltári és irodalmi források alapján további 116, az idők folyamán elpusztult harangot is ismertettünk.

55 A kiértékelhető harangok száma tehát 311. Meg kell azonban említenünk, hogy a meglévők közül három (Kocsord, unit., Szamosújlak, ref., Tunyog, ref.) nem a vizsgált terület számára készült, sőt állítólag egy negyedik meglévő is, egy már elpusztulttal együtt (Szamosbecs). Végül megemlítettünk még 40-et, amelyről viszont semmilyen közelebbi adat (öntőmester, év) sem áll rendelkezésünkre, csupán az egykori létük volt a forrásokban megemlítve. Történeti áttekintés Bármennyire is kevésbé voltak a harangok Szatmárban háborús pusztításnak kitéve, középkori, azaz 1500 előtti a területünkön nem maradt fenn napjainkig. Az irodalmi, levéltári forrásokban említettek közül is legfeljebb csak a komlódtótfalusi református templom egykori kis harangja lehetett az, minthogy annak „AVE MARIA GRATIA PLENA" felirata még a reformáció elterjedése előtti időben történt öntésre utal. A meglévők közül kétségtelenül a túrricsei református harangtorony kisebbik harangja a legidősebb (8. kép). Ezt a felirata antiqua típusú betűinek jellege, többek között a derekukon kis karikával ellátott I, valamint a vízszintes tetővel ellátott A betű alapján a XVI. század közepére keltezhetjük. A „IESVS NAZARENV ..." szöveg is még középkori tradícióról tanúskodik. Feltehetőleg hasonló korú vagy nem sokkal fiatalabb lehet - a koronájának sarkosan megtört füleiből következtetve - az a felirat nélküli harang is, amelyet a nemesborzovai harangtoronnyal együtt vett meg a szentendrei Szabadtéri Múzeum. 48 68 településen 54 templomtoronyban 104, 3 szilárd harangtoronyban 4, 4 műemlék fa harangtoronyban 8, 7 egyéb haranglábban 14 harang. 49 16 településen 6 templomtoronyban 15, huszártoronyban 1, 9 haranglábban, állványon 14 (közülük 1 Császlón a görög katolikusok haranglábján), leszerelve a plébánián 1 harang. 50 17 településen 10 templomtoronyban 16, 7 haranglábon 9 harang (közülük az egyiken - Rozsály - a kisebb harang a felirat szerint közös a római katolikusokkal). Az egyetlen templomtoronyban (Kölese). 52 Az egyetlen templom (Kocsord) tornyában 1, mellette vasállványon 1 harang. 53 Géberjén. 54 A Magyar Nemzeti Múzeumban 2 (Túristvándi, utóbb Mánd és Kishódos), a szentendrei Szabadtéri Múzeumban 1 (Nemesborzova), Szentén - Nógrád megye - a római katolikus templom tornyában 1 (Panyola). 55 Református tulajdonban volt 106, római katolikusban 8, görög katolikusban 2. 5 Református tulajdonban volt 32, görög katolikusban 7, evangélikusban 1. 57 A továbbiakban, ahol a községnév után a felekezet nincs megnevezve, református értendő. Ha hihetünk az 1808. évi kocsordi feljegyzésnek, amely „igen régi"-nek említi az akkori kis harangot, elképzelhető, hogy az is többszáz éves lehetett, talán még a porcsalmaiaké is, amit 1806-ban eladtak Májusnak. Ugyanakkor viszonylag sok, összesen 7, a XVI. század utolsó másfél évtizedében öntött harangról van tudomásunk. Közülük három napjainkig is fennmaradt (Vámosoroszi 1586:10. kép, Túristvándi, később Mánd 1595, Csegöld, gk. 1596:. 1. kép).

57 Ezek feliratának betűi romlott minuszkulák. Hasonló romlott minuszkulás felirata van a területünkhöz közel fekvő Baktalórántháza római katolikus temploma 1596. évi harangjának is. (PATAY 1989-87., 15.L3-4-, 64.t.l.) Ennek a betűtípusnak a használata a XVI. század végén már ritkaságszámba ment, ezért feltűnő, hogy e harangok viszonylag szűk területre koncentrálódnak. Felveti ez annak a lehetőségét, hogy ugyanannak a mesternek a munkái. Ebben az időben Északkelet-Magyarországon működött mint harang- és ágyúöntő Urban Speiger (PATAY 1989-95.), akivel Melith Pál szatmári kapitány 1599-ben Csenger számára öntetett egy harangot. Elképzelhető, hogy talán ő lehetett a fenti négy harangnak is az öntője. De bárki is lett légyen az, szakmáját jól értő mester volt, e harangok immár 400 évet is megértek. Azonos korú (és talán ugyancsak a fenti mester által öntött) harang létezett Fehérgyarmaton (1587. év) és Fülpösdarócon (1594. év) is. De ide sorolhatunk még a fentebb említett vámosoroszi (10. kép) és egykor református birokban volt csegöldi harangon (1. kép) is olvasható, a protestantizmus szellemét tükröző „Verbum Domini manet in aeternum" felirata alapján egy évszám nélküli, szamosújlaki harangot. Az 1599- évi csengeri harangot a helység egyik földesura, Melith Pál Szatmár várának kapitánya készíttette (fieri curavit). Az 1587. évi fehérgyarmati is a földesúr, Báthory István országbíró, szatmári főispán „gondoskodásának" (cura) köszönhette létrejöttét. De miután az öntést a város rendelte meg, nem világos, hogy ez alatt mi értendő, a költségeket is ő viselte-e vagy csak utasította a várost a harang megöntésére (mint 1640-ben Bethlen István és fia Nyírbátort - PATAY 1989-32.). Jellemző egyébként a korra, 383