A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Képző- és iparművészet - Küllős Imre: Jelzett óntányérok Kárpátalja beregi részein

Küllős Imre 1. kép Óntál budai jelzéssel. XVI. század(?) Abb. 1 Zinnschüssel mit Budaer Zeichen. 16. Jahrhundert(?) a budai céh, viszonylag kevés korai készítménye maradt fenn, ami bizonyosan a történeti események következménye (Kat. 1.). A következő, ugyancsak budai jeggyel ellátott, gótikus nyomokat őrző tál évszámos, 1623-as datálású. Az előbbivel összehasonlítva szélesebb az öble és keskenyebb a pereme, tulajdonképpen már a napjainkban is általános formát követi (Kat. 2.). Másfél évszázaddal később készült egy viszonylag egységes csoport. A XVIII. század végén - a XIX. század elején működött Budán a Fauser ónöntő család. Két tagjának - az apának, Fauser Mátyásnak és fiának, Fauser Jánosnak - több munkája ismert. Koruk kedvelt és foglalkoztatott mesterei voltak. Az apa jegyét négy tál, a fiáét ugyancsak négy őrzi területünkön (Kat. 3-6-, illetve 7-10.).

6 Fauser János két utolsó tányérján 1848-as ajándékozási feliratot találunk. Ez azért figyelemre méltó, mert mutatja, hogy az ajándékozás dátuma a tárgy készítési idejének meghatározásakor bizonyos fenntartásokkal vehető alapul, hiszen e két időpont nem esik szükségszerűen egybe. Fauser Jánosról tudjuk, hogy már 1847-ben meghalt, míg táljait 1848-as évszámmal látták el. A Felföld jelentős ónedénygyártó központja volt századokon át Kassa/Kosice. Meg kell jegyeznünk, hogy az egész Alföldön a református egyházak tulajdonában lévő, és fennmaradt ónkannák szinte kizárólagosan a kassai, esetleg a másik jelentős központ - Eperjes/Presov - műhelyeiből kerültek ki. Ezzel szemben a tálak között kevesebb származik erről a területről.

7 A legkorábbi, területünkön előkerült kassai tál a XVII. század végén készült. A „N. EGERESI C JÁNOS N ÚJHELYI EVA 1696" feliratú tál formája egyedülálló. Hatszögletű alakja az ezüsttálak között nagyobb számban fordul elő (Kat. 11.). A többi kassai tál már XVIII. századi, nagyjából a középső harmadában készültek. Teljesen sima vonalú, keskeny karimájuk homorúan ível a széles, egyenes öbölrészhez. Beütött jegyük hátul, körbe foglalva látható. A legkorábbi - 1736-os évszámún - hoszszabb, elmosódott latin nyelvű felirat látható körben a karimán. Az 1747-es datálásún „NY" bekarcolt betűk jelennek meg (Kat. 12-13-). Az 1773-ban ajándékozott tál felirata: „A Hettyeni Ref. Sz. Ekklesisnak TKtts Feier István Ur özvegye Tktts Váradi Ersebet Aszszony ajánlotta Szathmárrul 1773" (Kat. 14.). Az utolsó kassai jeggyel ellátott tálon csupán „IW" betűket láthatunk, formailag megegyezik az előbiekkel, feltételezhető, hogy korban is hasonló (Kat. 15.). Ugyancsak felföldi a következő két tál, amelyek különlegességét az adja, hogy a XVII. században készültek. Az 1639-es tál formája eltér az eddigiektől, karimája egyenes, perem nélküli, vízszintesen álló, öböl részéből alig emelkedik ki, patena formát követ. Felirata: „AZ : VITÉZLŐ : ZABO : MIHÁLY : ZAPZOLI : DEDIKÁLTA : AZ ZAPZOLI : ECCLESIANAK : AZ CENAHOZ : ANNO : DOMINI 1639 : 20 : DECEMB". Külön figyelmet érdemel jelzése, az eperjesi városjegy mellett harangos mesterjegy látható (Kat. 16.).

9 A „PÉRCSI ERSE ajándéka 1686" - felirattal ellátott, általános formát követő tál kancsós címerpajzsos jegye Besztercebányára/Banská Bystrica utal (Kat. 17.).

10 Debrecen ónöntése bizonyos mértékig még feltáratlan. Tudjuk ugyan, hogy dolgoztak ónöntő mesterek a városban, de a XVIII. század végéről ismerünk csak rájuk levéltári adatokat. A korábbi időszakra vonatkozóan feltételesen kapcsolható ide a zászlós bárányos jegy, amely anyagunkban egy 1783-as évszámmal ellátott általános formát követő tálon jeleEzt a jegyet közli WEINER 1978.31.3- szám alatt. Ezt a tálat részletesen ismerteti KÜLLŐS 1998/A. A Fauser családról lásd WEINER 1971.41. és WEINER 1978.30-31. Viszonylag jelentős számú munkájuk ismert. Az Alföldről a Hajdú-Bihar megyei anyagot WEINER 1975.335-360. közli. Egy-egy gyülekezet anyagát ismerteti SZALAY 1985.81-88. (Füzesgyarmat és Szeghalom), SZALAY 1991-33-342. (Mátészalka), SZALAY 1992.583-594. (Biharnagybajom), SZALAY 1998. (Békés megyei ónedények). Németh Gábor is említi a hatszögletű formát (NÉMETH 1981.176.). További kutatás tárgyát képezhetik a tálakon előforduló nevek, az ajándékozók vizsgálata. Németh Gábor foglalkozik a harangöntők és ónkannagyártók kapcsolataival (NÉMETH 1981.172-174.). A tálat részletesen ismerteti KÜLLŐS 1998/A. Besztercebánya ónművességéről WEINER 1971., NÉMETH 1981. 348