A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Képző- és iparművészet - Küllős Imre: Jelzett óntányérok Kárpátalja beregi részein

Jelzett óntányérok Kárpátalja beregi részein nik meg (Kat. 18.). Gaspar Weber munkája a következő teljesen dísztelen tál (Kat. 19.).

n Miskolc ónöntő művességét is képviseli két tál. A homorúan ívelő karimájú tálak Martinus Peppich mester munkái. Az egyiket (Kat. 20.) koszorúba foglalt „IIJ 1791" felirattal látták el, míg a másik (Kat. 21.) évszám nélküli.

12 Mindkét tál ugyanannak a gyülekezetnek a tulajdonában van, formai egyezésük miatt bizonyosra vehető, hogy az évszám nélküli is 1791-ben készült, egyszerre párban vásárolták meg a két tálat, ahogyan erre az úrasztali borospoharak esetében is ismerünk példát.

13 Az erdélyi ónöntő céhektől - ahonnan talán a legszámosabb és korai adattal rendelkezünk az ónedény gyártására vonatkozóan - csupán egyetlen tálat találtunk. A kolozsvári jelzésű vízszintes, keskeny karimájú, lapos öblű tál W K I D betűkkel ellátott, valószínűleg korai, feltételezhetően XVII. századi (Kat. 22.).

14 A távoli Győrből is került edény területünkre. Az eddig bemutatott formáktól teljesen eltérő, erősen felhajló karimájú, bordás tál díszes barokkos formája mutatja (3. kép), hogy bizonyosan nem egyházi használatra készült, hanem jellegzetes asztali edény volt (Kat. 23.).

15 3. kép Óntál győri jelzéssel. XVIII. század Abb. 3 Zinnschüssel mit Raaber Zeichen. Jahrhundert a 2. kép XVI-XVIII. századi ónjegyek. a: Buda (1. számú tál, Balazsér), b: Eperjes (16. számú tál, Zápszony), c: Besztercebánya (17. számú tál, Borzsava), d: Kolozsvár (22. számú tál, Kígyós) Abb. 2 Zinnzeichen des 16.-18. Jahrhunderts, a: Buda (Teller Nr. 1, Balazsér), b: Eperjes (Teller Nr. 16, Zápszony), c: Besztercebánya (Teller Nr. 17, Borzsava), d: Kolozsvár (Teller Nr. 22, Kígyós) Utoljára a koronás rózsa jeggyel ellátott

1 tálakat soroljuk fel, amelyek jelenleg még városhoz nem köthetők. Az első közülük karima nélküli, ívelt oldalú, viszonylag mély tál 1788-as évszámmal ellátva (Kat. 24.). A következő három tál - karéjos szélével - egyértelműen a barokkra utal. Mivel semmilyen megkülönböztethető jelzésük nincs, jelenleg csupán azt mondhatjuk róluk, hogy feltehetően magyar műhelyből kerültek ki (Kat. 25-27.). Hasonlóan keveset tudunk egy homorúan ívelt karimájú tálról (Kat. 28.) is. Áttekintve a jeggyel ellátott tálakat, figyelemre méltó, hogy a XVII. században a felföldi céhek edényei vannak jelen területünkön. Bár a XVIII. század közepéig megőrzik fontosságukat, azonban a század végén megjelennek a budai készítésű edények. Ez az időszak ugyanakkor már az ónedénykészítés hanyatlásának ideje is. A régi, több évszázados múlttal rendelkező ónöntő céhek háttérbe szorulásának lehet ez az egyik oka, de emellett feltehetően 18. szerepet játszik Budának és Pestnek egyre növekvő jelentősége is. Debrecen ónöntéséhez lásd WEINER 1971.43., majd részletesebben WEINER 1975-335-360. Egy újabb adatot közöl KÜLLŐS 1997/A. Miskolcról WEINER 1969-, WEINER 1971.247-264. közöl adatokat, majd KÜLLŐS 1998/B. újabb adatokat ismertet a XLX. századi ónművességről, valamint egy eddig ismeretlen ónöntőről. A párban adományozott edényekre több példát ismerünk. Ilyen például a B. Bobrovszky Ida által ismertetett két ezüst „szőlőfő" serleg Hajdúszoboszlóról (BOBROVSZKY 1980.85-86.). Az erdélyi ónműves jegyekről WEINER 1971.21., WEINER 1978.48., SASIANU 1986.53. A győri ónöntésről lásd WEINER 1965.430-456., WEINER 1971.42., WEINER 1978.48! A koronás rózsás jegyeket Weiner Mihályné mint városhoz nem köthetőket említi. Mária Terézia 1770-ben rendelte el az ón minősítési jegy használatát, amely koronás rózsa vagy angyalos jel lehetett. Ezekből a koronás rózsa többnyire a nyersanyag schlackenwaldi eredetét jelzi, a mérleget és kardot tartó angyal pedig az angol finomságú árut jelentette. Az utóbbiban egyáltalán nem volt ólom, helyette antimont használtak. Erről STARA 1977.14. ír részletesen. A további kutatás feladata, hogy az előkerült kevésbé kopott jegyek alapos vizsgálatával megkísérelje e jegyek pontosabb meghatározását, városhoz kapcsolását. 349