A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Képző- és iparművészet - Felhősné Csiszár Sarolta: XVII–XVIII. századi úrasztali terítők a kárpátaljai református templomokban

Felhősné Csiszár Sarolta 6. kép Munkács. Ibolyacsokros úrasztali terítő díszítésének szerkezete, aranyskófiummal, ferde laposöltéssel Abb. 6 Munkács. Altardecke, Veilchenstraußkomposition mit Metallfäden in schrägem Plattstich 1747-ben készült térítőjét is. Tiszta aranyskófiummal varrott a csépet egyház egyik térítője, arany- és ezüstskófiumos egy itteni másik kis terítő (8-9- kép). Az akiit egyház két XVIII. századi kendőjét is tiszta arany, arany- és ezüstskófiummal hímezték (10. kép). De ilyet találtunk Beregújfaluban, Kígyóson, Sárosorosziban, Salánkon (11. kép), Bükén, Feketepatakon, Huszton is. Nem véletlen ez, hiszen itt könnyebb volt hozzájutni ezekhez a finom fonalakhoz, mint máshol, mivel a XVII. század végétől II. Rákóczi Ferenc munkácsi uradalmában török és örmény munkásokkal skófiumhúzó műhely is működött. Egyéb színezésben a ránkmaradt kézimunkákból ítélve, a kárpátaljai hímzések a felvidéki kézimunkákhoz igazodtak. A skófium mellett leggyakrabban a kék szín különböző árnyalatait használták. Ilyen a salánki egyház két évszámos, 1740-es és 1774-es (11-12. kép) térítője és az ungtarnóci 175l-es terítő (13. kép), amelyek sötétkék és ezüstskófiummal készültek. Egyszínű sötétkék a forgolányi egyház 1756os térítője (14. kép). Világoskék és aranyskófiummal hímzett az évszám nélküli ungtarnóci (15. kép) tulipánbokros és egyszínű, világoskék a kígyósi gránátalmás kis vászonterítő (16. kép). De van a terítők között olyan, amit rózsaszín és ezüst együttes alkalmazásával varrtak, mint pl. a huszti 1735-ös terítőt (5. kép), és ekrü és arany színnel hímzett, mint a beregvégardói és egy másik munkácsi tulipánbokor mintás terítő (17. kép). Egyszínű ekrü selyemszállal, különlegesen változatos öltéstechnikával készült az ungtarnóci egyház harmadik, XVIII. századi térítője (18. kép). 328