A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Képző- és iparművészet - Felhősné Csiszár Sarolta: XVII–XVIII. századi úrasztali terítők a kárpátaljai református templomokban

XVII-XVIII. századi úrasztali terítők... A díszítésben zömmel a keleti hatás érvényesült, kiegészítve azzal a jellegzetes magyaros ízzel, amely keleti és nyugati hatású kézimunkáinkon egyaránt felfedezhető, s amelyet úrihímzés néven ismerünk. A mintakincs igen változatos, mégis tapasztalható a minták szerkezetében és belső elrendezésében egy állandóság. A sokszínűséget inkább a járulékos és térkitöltő elemek biztosítják. A mustrák megkomponálásában több mintatípussal is találkozunk. Leggyakrabban az ún. virágbokros mintákat alkalmazták. Ezt követte a csiga vonalas szerkezetű mustra. Más kompozícióval csak kivételként találkozunk egy-egy tárgy esetében. A keleties, aszimmetrikus virágbokrok a terítő négy sarkában helyezkednek el és szinte mindig az óramutató járásával megegyező irányba néznek (19kép). Más szerkezet ritkán fordul elő. A bokrok mindig két hajló főágból állnak, amelyek szinte kivétel nélkül mind keresztezik egymást, ezáltal egy különleges, mandorla (mandula) alakú teret képezve, melynek közepét általában hosszanti irányban petytyekkel töltik ki. Akad néhány kivétel is, így pl. az ungtarnóci terítő (13- kép). Az ágak végei mindig valamilyen nagyobb méretű virágban végződnek, és az ágakhoz még kisebb száracskák is kapcsolódnak, amelyekhez a fő ágak végén lévő virággal megegyező vagy más egyéb virágok járulnak. A leggyakrabban előforduló motívum a gránátalma és a tulipán. Ezeknek nagyon sok változatával találkozunk, de előfordul a minták között a szekfű, az 7. kép Munkács. Csigavonalas-gránátalmás úrasztali terítő mintájának szerkezete. XVIII. század Abb. 7 Munkács. Altardecke, Komposition eines Musters mit Spirallinien- und Granatapfelmotiv, 18. Jahrhundert 329