A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Képző- és iparművészet - Felhősné Csiszár Sarolta: XVII–XVIII. századi úrasztali terítők a kárpátaljai református templomokban

XVII-XVIII. századi úrasztali terítők... XVIII. század első feléből a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében Erdélyből ismeretesek (EMBER 1981.3- tábla, 3- sz. leírás; 6. tábla 4. sz. leírás). Készíthettek ilyet Rédey Júlia mintarajzai alapján is. Megmaradt mintái közül a 3-as számú az, amely közel áll szerkesztésében és motívumaiban az aklii térítőhöz (PALOTAY 1941.7.131.SZ.). De nagy hasonlóságot mutat Árva Bethlen Kata olthévízi/Hoghiz térítőjéhez és egy korábbi darabhoz, a Thoroczkay Mária monogramjával és címerével jelzett 1656-os nagyvarsányi terítő széles szegélymintájához is (PALOTAY 1942.). Néhány világi célra készített hímzésen is felfedezhetjük a hasonlóságot. A sarokminta párhuzamát egy XVII. század közepéről való párnalap mintájában láthatjuk. A kézimunka a Nemzeti Múzeum gyűjteményében található (EMBER 1981.14. kép, 17. sz. leírás). A szélminta párhuzamát szintén egy XVII. század közepéről való tárgyon találtuk meg. Ez egy nagyméretű lenvászon abrosz, amely a Kornis család szentbenedeki birtokáról került a Nemzeti Múzeum gyűjteményébe. Itt a tulipános és gránátalmás virágtövek úgy alkotnak összefüggő sormintát, hogy a csigás indát, amely egyik ágtól a másikig ível, egy-egy gyűrű köti össze az álló virágtő közepénél (EMBER 1981.69. kép, 137. sz. leírás). Erdélyi lepedőszél-mintaként is előfordul ilyen egységes és jól megszerkesztett, álló virágszálakból összeállított, és S-indával füzérré összekapcsolt díszítmény (EMBER 1981.64. kép, 61. sz. leírás). Az abrosz művészi összeállítása, mesteri kivitele arra enged következtetni, hogy valamelyik nemes patróna adományozhatta ezt a páratlan terítőt az egyháznak. Itt a XVII. századi úrasztali terítők között meg kell még említenem két olyan darabot, amelyeket ma a sárospataki gyűjtemény őriz. Az egyik Makkosjánosi£>ó//Ivanovka való, amely az 1808-as leltár szerint: „ Gyolts, selyemmel és kevés arannyal kivarrott keszkenő, Paládi Judith ajándéka 1664? A másik egy rececsipke terítő, amely Verbőcről került a gyűjteménybe 1880 táján. Takács Béla véleménye szerint az 1600-as évek elején készülhetett. Különlegessége főként az, hogy a mintegy 20 cm széles vertcsipkével körbeszegett terítő két széles rececsipke sávból áll. Mind a két recesávnak más a mintája. Egyiké indás virágminta, a lendületes indaívekben kétféle szekfűmintával és az indához kapcsolódó kis leveles-virágos ágacskákkal. A másik recesáv Ábrahám és Izsák áldozati jelenetét ábrázolja. A mozgalmas jelenet a recesávban tükröztetve megismétlődik. A kompozíció tengelyében egy életfa áll. Itt láthatjuk a térdeplő-imádkozó Izsákot. Háta megett Ábrahám az áldozathoz előkészített késsel a kezében, abban a mozzanatban, amikor a jelenet egy pillanatra megáll, mert elhangzik az Izsák feje felett lebegő angyal szájából a feloldozó szózat és a jelenet befejezéseként Ábrahám háta mögött megjelenik az áldozati bárány. A szerkesztésben a szimmetria oly mértékben érvényesül, hogy még a nyomtatott nagybetűvel írott ÁBRAHÁM és IZSÁK nevek is tükörképként ismétlődnek. Takács Béla szerint a terítő a Felvidéken készülhetett (TAKÁCS 1983.104.64. kép). XVIII. századi úrasztali terítők A felmért 81 egyházközségből 24-ben összesen 59 darab XVIII. századi úrasztali terítőt és egyházi textíliát sikerült regisztrálnunk. Néhány helyen több darabot is találtunk. Nagyszőlősön pl. az 1808-as leltárban szereplő 7 darabból 6-ot, Salánkon/Salánki a 10-ből 4-et, Akliban a 12-ből 5-öt, Huszton 4-et, Munkácson 4 darabot őriznek ma is épségben. A többi egyházközség: Csepe, Forgolány/Gyevicsnoje, Feketepatak/Csornij Pótok, Fancsika/Fancsikovo, Szőlősgyula/Julivci, Técső/Tyacsev, Ungtarnóc/ Tarnovci 3-3, Bene/Dobroszelje, Sárosoroszi/Oroszijevo, Rafajnaújfalu/Rafajlovo 2-2, Beregszász/Beregovo, Beregújfalu/Novoje Szelő, Borzsova, Kígyós/Zmijovka, Matyfalva/Matyijevo, Beregvégardó/Csepovka, Fertősalmás/Zabolotyje l-l darab XVIII. századi textíliát őriz. Bár a leltárak tanúsága szerint a XVIII. századi úrasztali terítők anyaga igen változatos, a ránkmaradtak között a batiszt-, gyolcs- és vászonanyagok vannak túlsúlyban, de sikerült megőrizni ebből a korból 5. kép Huszt, 1736. Skófiumos úrasztali terítő gránátalmás sarokmintája Abb. 5 Huszt, 1736. Altardecke mit Goldfadenstickerei, Eckmuster mit Granatapfelmotiv néhány selyem-, elsősorban selyemtaft- és brokátterítőt, illetve kendőt is. A kárpátaljai kézimunkákon feltűnően sok az arany- és ezüstszálas hímzés, amikor egyáltalán nem használtak selyemszálat. Fancsikán és Munkácson pl. két-két aranyos skófiummal hímzett terítő is van (6-7. kép). Ugyanígy hímezték a beregszászi egyház 327