A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Képző- és iparművészet - Felhősné Csiszár Sarolta: XVII–XVIII. századi úrasztali terítők a kárpátaljai református templomokban

Felhősné Csiszár Sarolta 4. kép Akli. Színes selyemmel hímzett úrasztali abrosz sarokmintája. XVII. század közepe Abb. 4 Akli. Eckmuster einer mit farbiger Seide bestickten Altardecke, Mitte 17. Jahrhundert körbe, ezért a közepén, az összevarrásnál a pontosan megszerkesztett minta tükörképszerűen ismétlődik, így az egész terítőn 8 diagonális irányba mutató rene­szánsz sarokminta található. Az oldalak szélén egye­nes szárakon akantuszvirág és liliom váltogatja egy­mást. Az ismétlődő virágbokrokat az erdélyi hímzé­sekre jellemző, csigásán beforduló S-inda köti füzér­be, amelyeket az akantuszvirág száránál két, a liliom száránál három gyűrű fog össze. Az inda nagyobbik ívének közepét egy-egy, az álló liliommal megegye­ző nagyságú liliom, a kisebbik ív közepét egy-egy hétszirmú virág tölti ki. Ez a kompozíció kétszer is­métlődik a szél középvonalán egy álló akantuszvirág­gal, amelyet jobbról és balról érint az inda íve, és amelyet gyűrűk kapcsolnak egybe. Az abrosz végei­nek mintáját a terebélyesen elnyúló sarokminta alkot­ja. A körbefutó virágfüzér egyetlen pillanatra sem sza­kad meg. A két oldalról találkozó S-indát az álló akantuszvirág szárán átívelő, kettős gyűrű köti egybe. A mintákat finom árnyalással színezték, ezüst fém­szállal, ekrü, óarany, kékesszöld, lángvörös, halvány­zöld selyemszállal hímezték (3-4. kép). Ajándékozó­járól és az ajándékozás vagy készítés idejéről nem maradt feljegyzés. Az 1808-as leltárból szűkszavúan a következőket tudjuk meg: „Egy bétsi házi arannyal és mindenféle selyemmel varrott nagy abrosz". Hasonló mustrák a XVII. század második és a helyezkednek el a terítő négy sarkában. A terítő kö­zepét rozmaringkoszorú díszíti. A koszorú által kör­bezárt rész anyaga kikopott, új batisztanyaggal pó­tolták. Elképzelhető, hogy lehetett itt valamilyen fel­irat is. A két legérdekesebb tárgyat ebből a korból az aklii egyház őrzi. Az egyik egy kis vászon, 84x35 cm-es „pesgir kendő", amelyet eredetileg a törökök­nél használtak kéz és arc törlésére. A mai asztali fu­tó térítőkhöz hasonló, keskeny kendőnek csak a két végét hímezték. Mindkét végét háromszor ismétlődő, törökös virágbokor díszíti. Az ágak végéhez tulipán és akantuszvirág kapcsolódik, amelyet készítője szár­öltéssel, ferde laposöltéssel, halszálkás technikával, ekrü színű selyemszállal és kevés skófiummal hím­zett (2. kép). Ritkán előforduló, de nem egyedülálló kézimunka. Hasonlót ismertet V. Ember Mária is a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményéből, a XVII. század elejéről (EMBER 1981.100. 67. tábla). A másik terítő egy nagy, 222x282 cm-es takácsvá­szon abrosz, amelyet színes selyemszállal és skófium­mal, leöltögetett laposöltéssel, tűfestéssel és halszál­kás technikával hímeztek. Mesterien megszerkesztett, egyedülálló darab, készítője nagy hímzésbeli jártassá­gáról tanúskodik, aki minden bizonnyal ismerhette a mintaszerkesztést is. A két szélből összedolgozott ab­rosznak mind a két darabját széles csíkban hímezték 326

Next

/
Thumbnails
Contents