A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Képző- és iparművészet - Földing Zoltán: A kisvárdai vár XV–XVII. századi kályhacsempéi

Földing Zoltán metrikussá válik (FÜGEDI 1993-145-149.). Az aszimmetrikussá vált sellők azonban egy képzeletbeli tükörtengely két oldalán egymással párt alkotnak. Ebben a csoportban van egész, négyzetes csempe (22. kép), és feles méretű, négyzetes darab (23. kép) mellett párkánycsempe is (24. és 37-39. kép). A 22. kép négyzetes és a 23- kép feles méretű sellő ábrázolásos csempetöredékének világoszöld mázazása és szürkés anyaga megegyezik a 25. kép lovas alakjával díszített töredékével. A másik két sellő ábrázolású kályhacsempe nem tartozhatott ugyanehhez a tüzelőhöz, amelynek testét valószínűleg valamilyen centrális növényi ornamentikával ellátott típusok alkották. Ezek közül az előbbi (24. kép) sötétzöld mázas és a vár legépebben megmaradt lovas alakos kályhacsempéjéhez (26. kép) kapcsolható a hasonló díszítőelemek használata miatt, az utóbbi (37-39- kép) pedig barna alapon sárga és zöld mázas és az anyagában is eltérő. Szintén tükörképes szerkesztésű lehetett egykor az a sötétzöld mázas párkánycsempe (30. kép), amelynek töredékén egy jobbra futó vadállatot láthatunk, előtte valamilyen növényi motívummal, amelyen egykor valószínűleg megkettőződött az állat alakja. Talán a legismertebb kisvárdai kályhacsempe az a korábban előkerült, lovast ábrázoló példány (26. kép), amelyet Éri István az 1632-es évszámmal datált, szárnyas angyalfejes pártacsempéhez köt (27- kép). Ez a típus zöld- és barna mázas kivitelben is előkerült az ásatások során, mint azt az a kis töredék bizonyítja, amelyen a lószerszámos lófej látható barna mázzal leöntve (szintén a 26. szám alatt). Eszerint a kétféle színű csempéből vagy egy tarkább összhatású kályhát emeltek, amelyben a zöld és a barna csempék színkompozíciót alkotva épültek a kályha testébe, ahogyan azt a sárospataki vár bokályos házában álló, rekonstruált habán kályha esetében is láthatjuk. Vagy az is lehetséges, hogy az egyező csempetípusokból két eltérő színű, egy sötétzöld- és egy barna mázas kályhát építettek. Az alakok megmintázása közötti hasonlóságok a kisvárdai lovas alakos kályha műhelyéhez kapcsolja az egyik korsós virágtövet közrefogó, egymással szembe forduló sellőpárt ábrázoló párkánycsempetípust (24. kép). Mindkét csempén megfigyelhető a kevésbé plasztikus, részletező vonalas kidolgozás, a párhuzamos vonalkázással és a pettyezéssel való térkitöltés. Ugyanilyen alapon szintén a lovasalakos csempéhez kötjük az egyik centrálisán elhelyezett ornamensekkel díszített négyzetes kályhacsempét is (54. kép), amelyen mindezek mellett a lovast ábrázoló kályhacsempén az alakot körbefogó leveles-virágos térkitöltő elemek egyik középen osztott levelét látjuk viszont, a központi gombból az oldalfelezők irányába kinőni. A három típus minden valószínűség szerint egy műhely terméke, és talán egy kályhát is alkottak. Ez esetben a lovas alakos kályhacsempékből (26. kép) rakott sor a kályha testében legalul kaphatott helyet. 272 A kályha testét a centrális növényi díszű típusból rakták (54. kép). A tüzelő felső lezárását pedig valamilyen oromzati elemmel kiegészítve vagy önállóan, a kifelé hajló felsőrésszel ellátott párkányzati elemekből rakott sor (24. kép) képezte. Ugyanehhez a XVII. század harmincas éveiben lezajlott építési periódushoz köthetünk két másik típusba sorolt figurális kályhacsempét, amelyeken szárnyas fejeket láthatunk díszítésként. Ez a csoport - az előbb már említett - pártacsempével (27. kép) és párkánycsempével (28. kép) van képviselve a leletanyagban. Ezek a típusok anyagukban és mázazásukban megegyeznek, e mellett díszítésükben is felfedezhetők közös vonások. Igaz a két szárnyas fejes példány alakjának feje és szárnya eltérő kidolgozású és megformálású. Valószínűleg a tárgyalt típusok egy növényi díszítésű csempékből álló testű kályhának lehettek részei, melyet 1632 körül rakatott a szabolcsi főispánná kinevezett Nyáry István. Növényi és virágdíszek keverednek az állatábrázolással a kisvárdai leletanyag egyik legszebb, XVII. századi népies darabján (29. kép), amelynek gyönyörűen megkomponált, tükörképszerűen felépített mintája egymással szembe néző, kétfelé ágazó farkú „szerelmes" madárpáron nyugszik. A kályhacsempe nyomódúcának készítője a népi fafaragómesterek egyik tehetséges képviselője lehetett. A szárra fűzött lendületesen, mozgalmasan hajladozó növényi motívumok, a margaréták és a két madáralak kisebbek és finomabb rajzolatúak, mint a korábban tárgyalt kályhacsempék mintái. 4. Centrális díszű csempék A XVI. században, különösen annak második felében népszerűvé váló növényi motívumokból építkező centrális díszítési elvet követő kályhacsempék vannak jelen a legnagyobb számban a leletanyagban. Ez arra utal, hogy a XVI. század utolsó harmadára helyezett építési periódusban egy jelentősebb átépítésen eshetett át a belső vár is. Igen kedveltté vált ez a díszítési mód a XVI-XVII. századi falusi-mezővárosi népies kályhacsempéknél. Az itt bemutatott darabok is többnyire a XVI. század második feléből és a XVII. század első feléből származnak. A kevés teljesen rekonstruálható korabeli magyarországi kályha esetében a centrális, és szinte kizárólag növényi díszítést mutató, négyzetes csempék mellett gyakran találunk állatábrázolású párkánycsempét is a tüzelők testében. így kell elképzelnünk a kisvárdai lelet hiányos reneszánsz kályháit is. A 34. csempe zöld és barna mázzal borított felületén a XVI. század közepétől igen kedvelt, az okleveles adatok alapján 1557 és 1576 között kimutathatóan Miskolcon alkotó fazekas-kályhás mester (VOIT 1954/A. 119-120.), Miskolci Mihály által is használt és az ő igen keresett, Északkelet-Magyarországon széles körben elterjedt kályhái révén népszerűsített díszítési módot alkalmazott a kályhásmester. A kályhacsempe díszítésében csúcsára állított négyzetet alko-