A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Képző- és iparművészet - Földing Zoltán: A kisvárdai vár XV–XVII. századi kályhacsempéi

A kisvárdai vár XV-XVII. századi kályhacsempéi tó borda osztja a tükröt, amelyben egy középső körből indulnak ki a növényi ornamensek és a levágott sarkokban is levéldíszek vannak. Ez a díszítési mód igen kedvelt volt a XVI. század közepétől kezdve, különösen a mezővárosi és falusi céhen kívüli kályhások körében, mint amilyen az okleveles adatok alapján kimutathatóan a XVI. század második felében alkotó Miskolci Mihály is volt (VOIT 1954/A., VOIT 1954/B.). Innsbruckból is ismerünk ugyanilyen szerkesztésmódban díszített csempékből 1626-ban rakott kályhát, ami azt bizonyítja, hogy nemcsak időben, de térben is tágabb népszerűségnek örvendett ez a fajta díszítésmód (FRANZ 1981. Abb.446.). Ugyanezt a szerkesztésmódot alkalmazták a 35. zöld mázas csempén is. Utóbbi csempe és egy többszínű mázas példány (36. kép), amelynél a tükröt nem egy négyzet, hanem egy, az oldalfelezőket érintő körszalag osztja, egyes motívumai azonos kéz munkájáról tanúskodnak - az azonos anyag felhasználásán és a díszítés szerkesztésmódján kívül. Ilyenek a két csempetípus sarkaiban látható virágok, illetve madarak sziluettjének vékony vonallal való megduplázása, a csempék hasonló mérete és keretelése. Mint bevezetőnkben már említettük, Nyáry Pál a XVII. század legelején anyai ágon örökölte a diósgyőri uradalmat, így könnyedén kapcsolatba kerülhetett a miskolci vagy diósgyőri kályhás mesterekkel és megbízhatta őket, a vár komfortosabbá tételére, tüzelők rakásával. Nem keltező értékű azonban az öröklés, hiszen nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy a vár urai a diósgyőri uradalom tulajdonlása nélkül is kapcsolatba lépjenek miskolci-diósgyőri vagy azok hatására alkotó mesterekkel. Valószínűleg egyazon többszínű mázas kályhának a lábazatát és a közép- vagy oromzati párkányát felépítő csempetípusok egy-egy példányát képviselik a 3 7-39. töredékek és a 40. csempe. Mindkét típus alul és felül csak vékony léccel lezárt, mázazásuk és anyaguk megegyezik, emellett hármas tagolásukban is hasonlítanak. Anyagát és mázszíneit tekintve ebbe a csoportba tartozik az 41. centrális díszű, többszörösen tagolt keretelésű, négyzetes csempe is, közepében kisebb négyzetet kitöltő rozettával. Motívumkincsével azonban némileg kilóg a sorból. Ismerünk a füzéri várból egy ezzel a csempével rokonítható, XVI. század második felére datált példányt, amelynek ugyancsak a belsejében lévő kisebb négyzetben található virág a tulajdonképpeni mintája (GYURICZA 1992. Kat.51.). Hasonló minőségbeli színvonalat képvisel az az egyszerű, ám igen szépen megkomponált, centrális díszű, zöld mázas kályhacsempe (42. kép), amelyen szintén középső gombból nőnek ki a sarkok felé a szív alakú és a fogazott, középen éllel ellátott hegyes és vékony levelek. A mezővárosi, céhen kívüli, ám tehetségesebb mester által készített kályhás termékek közé sorolhatók a 43-46. négyzetes példányok. Rajtuk leegyszerűsített, sematikus növényi elemek, virágok és geometrikus formák töltik ki a tükröt. Ilyen népies megfogalmazású csempékből rakott tüzelőket koronáztak egykor a leletanyag geometrikus formákkal, bordákkal és pettyezett felületekkel díszített pártacsempéi (47-49-). Sokkal kevésbé kvalitásos az 50. kályhacsempe, igen leegyszerűsített, geometrikus formák adják a díszítést. Az ebből a kályhacsempe-típusból rakott kályha a vár egyik, a cselédek vagy a darabontok számára fenntartott, földszinti kiszolgáló helyiségében állt. Az effajta népies kályhacsempék nagyrészt szolgáltatásként kerülhettek váraink jelentős részébe akkor, amikor igyekeztek mezővárosainkat ismét rászorítani a különböző szolgáltatásokra (MÉRI 1957. 198.). Az ilyen mesterek gyakorlatában a negatív formában könnyebben ábrázolható egyszerűbb, geometrikus díszítés honosodott meg. Az egyszerű, geometrikus minták felvitelében voltak jártasak (MÉRI 1957.196.). A centrális díszű kályhacsempék egy igen szép példányát találjuk a vár leletanyagában (51. kép), amelynek legközelebbi párhuzamait a füzéri vár 1620-ban „puszta palota" néven említett terme mázatlan kályhájának négyzetes példányaiban véljük felfedezni. Ennek az igen népszerű kályhacsempe-típusnak egy, a füzérinéi kvalitásosabb, jóval kidolgozottabb - ám szerkesztésében, motívumait illetően vele egyező - példánya többszínű mázas kivitelben alkotta a vár egyik kályháját. A kisvárdai csempénél már nem találjuk meg a léckeretet, ami lehetővé tette, hogy az oldalak felezésénél levő feles virágmotívumok ne csupán egy-egy soron belül, hanem függőlegesen is egésszé álljanak össze, amennyiben az egyes csempékből álló sorokat nem kötésben rakta egymásra a kályhásmester. Minden bizonnyal egy kályhához tartozott egy kisebb és egy nagyobb méretű, négyzetes példány (52. és 53- kép), amelyek mázatlan kivitelben készültek és a valamilyen párkánnyal elválasztott, két részre osztott testű kályha alsó, illetve felső részét építették fel. Ugyanezekhez a típusokhoz tartozó, de zöld mázas csempetöredékeket Éri István is közölt (ÉRI 1954. XXXVIII. tábla 1-10.). Éri közleményében találunk e típusokkal nagyfokú hasonlóságot mutató, de kidolgozásában és néhol az egyes motívumok tekintetéÚgy tűnik ez a megoldás miskolci sajátosság volt, mivel ugyanilyen „párhuzamos" vonalak láthatók a XVII. század végén a törököktől visszafoglalt egri vár számára Miskolcon készített, alakos kályhacsempéken. Egy téglalap alakú példányon (5. és 6. kép) Szent Mihály arkangyal szárnyait és ruházatát, a kétfejű sasos kályhacsempéken (9. és 11. kép) pedig a sas alakját követi plasztikus vonal (KOZÁK 1965. 55., 56.). Vö. FELD 1996.8., KATALÓGUS 1996.73- és GYURICZA 1992. Kat.77-79! A típus különböző változatai ismertek több hegyi várból (Barkó, Boldogkő, Jeszenő és Abaúj) és várkastélyból (Pacin, Kéked, Szerencs) (FELD 1996.8-9.)- Sajnos a kisvárdai példány mázazása igen kopott, az azonban megállapítható, hogy több színt alkalmazott a kályhásmester. 273