A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Képző- és iparművészet - Földing Zoltán: A kisvárdai vár XV–XVII. századi kályhacsempéi

A kisvárdai vár XV-XVII. századi kályhacsempéi címert - a vár első építési periódusa alatt uralkodó Mátyás király is szerepeltette heraldikai reprezentációjában (KOZÁK I963/B.). A kisvárdai oroszlános csempén az állat méretéből következtethetően más alak is szerepelhetett. A széles körben ható lovagalakos kályha műhelyéből kikerült, fát őrző oroszlánt ábrázoló kályhacsempékkel vagy ezek másolataival, illetve utánzataival sem rokonítható ez a töredék. Itt nem fekvő (mint a fát őrző oroszlán esetében), hanem lépő testhelyzetben látjuk az állatot és nem a csempéből kifelé néz, hanem profilból ábrázolta a dúc készítője. Emellett a fát őrző oroszlánt általában balra fordulva ábrázolták, míg a kisvárdai oroszlános példányon jobbra fordulva láthatjuk az állatot. A kályhacsempék egykor egységes képciklust alkothattak, miként az, az ikonográfiailag igen gazdag, szentekkel és bibliai alakokkal díszített újabban napvilágra került terebesi kályha esetében is megfigyelhető (CHOVANEC 1996.8-14.). Az oroszlán a lovagi eszmény, a bátorság jelképe, s ekként helyet kaphatott a középkori szobabelső „képes könyvében", egy XV. .század utolsó harmadában rakott kályha testében. Az itt tárgyalt kisvárdai figurális kályhacsempék egyébként sok rokon vonást mutatnak a terebesi darabokkal. Megegyezik a csempéken látható figurák kerek arcának és hajviseletüknek az ábrázolása (CHOVANEC 1996.12. tábla 2. a nemes alakja, 13. tábla a férfi alakja és a kisvárdai lovas egyezik meg). Az egykori kályha testének alakját egy, a meráni várban 1493 és 1519 között emelt, és eredeti állapotában fennmaradt kályha alapján tudjuk elképzelni. Ennél a tiroli kályhánál a test egy alsó rozettákkal díszített négyzetes formára és egy felső, sokszög alaprajzú, téglalap alakú és figurális díszű kályhacsempék alkotta hasábra oszlik, ahol a felső lezárást adó várfokokat utánzó oromcsempékből (ilyeneket a kisvárdai várból is ismerünk, igaz csak mázatlan kivitelben: 8. és 9- kép) álló koszorú alatt, a kassai városcímert tartó angyalos, homorúan meghajló felületű kályhacsempékkel egyező kiképzésű és igen hasonló címertartó angyalokat találunk a párkánycsempéken (FRANZ 1981.54. Abb. 104.). A kassai kályhát a városcímerrel ellátott csempe zárta le felülről, valószínűleg valamilyen orom- vagy párkányzati elemmel kiegészülve, így a meráni kályhához hasonlóan egy zöld mázas, címeres sáv futott végig a kályha felső párkányán, azt azonban nem tudhatjuk, hogy ez a felső test négyzetes vagy sokszög alapon nyugodott-e. Feltehetően szintén XV. század végi - XVI. század eleji eredetű az a késő gótikus, mérművekkel áttört előlapú kályhacsempék díszítésmódjából sokat őrző négyzetes, zárt előlapú, és a XV. századi kályhacsempék mély, korongolt hátlapjával rendelkező sötétzöld mázas csempe (7. kép), amelynek tükrében az oldalfelezőket érintő körbe szerkesztett, egymásba fonódó rozetták teszik hullámossá a tükör felületét, a sarkokban pedig szerkesztett, sokszirmú rozettákat láthatunk. Fennmaradt két, a XV. század végén, a XVI. század elején kedvelt várfokokat utánzó lezárást mutató, mázatlan oromcsempetípus töredéke (8. és 9. kép). Ezeken geometrikus osztásokat és pettyezett felületeket látunk ismétlődni. E kisebb művészi értékű csempék a vár egyik nem reprezentatív célokat szolgáló helyiségében álló kályhát koronázták, amelyet talán kályhaszemekből is rakhattak. Hasonló kiképzésű, pettyekkel és bordákkal díszített népies oromcsempét közöl a ma Románia területén fekvő nadabi várból Méri István a XVI. század első felére keltezve (MÉRI 1957.201. XLIV. tábla 1.), Szécsényből pedig szintén a XV-XVI. századra keltez hasonló várfokokat utánzó típusokat Bodnár Katalin (BODNÁR 1988.VII. tábla 11., VIII. tábla 12.,13.). A nadabi csempék tanúsága szerint a kisvárdai oromcsempetöredékek alul valamilyen alakos díszítésű négyzetes felületben folytatódtak. Erdélyből is ismerünk ilyen kiképzést mutató pártacsempéket. Újabban Nagyváradról és környékéről nagyobb számban kerültek elő egy, a városban készített oromcsempetípus darabjai, melyeket szintén ívesen előreugró, pártázatos oromzati rész zár felülről, és amelyeken ezt az íves részt függőleges és ferde rovátkolás és kis pontok tagolják. Ezeket a példányokat Emődi Tamás a XV-XVI. század fordulójára, a XVI. század első negyedére keltezi (EMŐDI 1996.). Megtalálható a vár korai kályhacsempe leletanyagában egy, feltehetően a gótikus művészet egyik igen kedvelt ikonográfiái témáját feldolgozó, Szent György alakos(?) darab is (10. kép). Bár a töredék igen kicsi, mégis van egy-két jellegzetes részlete. Az itt látható töredéken a kopjáját lefelé, a lova lábainál heverő alakra (sárkányra ?) tartja a lovas. Sárkányölő Szent Györgyöt szinte kivétel nélkül ebben a pozícióban ábrázolják a korabeli művészeti emlékeken. A Szent György alakos kályhacsempék több típusát ismerjük a budai várból (IRÁSNÉ 1986.). Ezek egyikével sem rokonítható a kisvárdai típus. A kisvárdai vár építésének korára már a Szent György kultusz eltávolodott az eredeti vallási mondanivalótól, a Sárkány-rend megalapításával pedig politikai jelentéssel bővült, majd a főúri, királyi divat kedvelt díszítőelemévé egyszerűsödött. A XV. század közepére már széles körben elterjedt az országban, a díszítőművészet minden ágában megjelent. Mint tudjuk a Várdayak is a sárkányrend tagjai lettek és címerükben is szerepeltették a sárkányt. Az e század végén még élő lovagi kultúra kisvárdai reprezentálója ez a kályhacsempe. Az itt előkerült töredéken nagy részletezőkedvvel formálta meg a mester a lovas alakját, ábrázolta a lovas ruházatát, páncélzatát és a lószerszámot a nyereggel is. Ezek a részletek viszonylag megbízható támpontokkal szolgáltak a töredék keltezéséhez. 269