A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Képző- és iparművészet - Földing Zoltán: A kisvárdai vár XV–XVII. századi kályhacsempéi

Földing Zoltán A XVI-XVII. század kisvárdai kályhacsempéi 1. Heraldikus díszítésű csempék A kisvárdai vár első építési periódusából származó figurális kályhacsempék közül két csempetöredéken a Várdayak egyik címerállata a sárkány látható (11. és 14. kép). A két példány közül az előbbin az egykori címerpajzs köré tekeredő pajzstartó funkcióját ellátó sárkány a Sárkány-rendhez való tartozást fejezi ki. A kezdetben politikai okok és erők szülte rend jelentősége a XV. század végére csökkent, mindinkább elvesztve vallási, lovagi és politikai tartalmát a rendhez tartozást kifejező és a címeren megjelenített sárkány csupán heraldikai dísszé, címerpajzstartóvá vált. Mátyás uralkodására már csak „dekoráció és jelvény", melyet az udvarában élő és őt a hadjárataiba is elkísérő nemes uraknak, s úgy látszik külföldieknek is érdemeikért, királyi kegye jeléül osztogatott a király. Egyszerű udvari jelvénnyé sülylyedt. II.Ulászló uralkodásának idejére már csak az emléke és a jelvénye maradt fenn a rendnek, mint a család előkelőségének és ősiségének bizonyítéka. Megtartották ezért anélkül is, hogy maguk a Sárkányrendnek tagjai lettek volna. II. Ulászló idejében a legelőkelőbbek már nem is alkalmazták a Sárkányrend jelvényét címerükben (CSÁNKI 1887.10-11.). A sárkány pajzstartóként alkalmazásának népszerűsége a - Várday családdal rokon - Báthory család tagjainak széles körben ható heraldikai reprezentációja révén nőtt meg. Ugyanazt a Gut-Keled címert használta a Báthoryn kívül a Várday, a Guti-Ország és a Szokoly család is. A Várday család sárkányrendes címerhasználatáról értékes adalék ez a kályhacsempetöredék, mivel eddig a XV-XVT. századból csupán Várday Miklós lovászmester és csongrádi ispán (meghalt 1438-ban) kisvárdai sírkövéről volt ismert a rendjelvény használata, a szárnyas sisakdísz előtt a lángkereszten csüngő sárkány alak formájában, tehát nem pajzstartó funkcióban. Ezen a kisvárdai csempetöredéken azonban ilyen formán látható a farkával kétszer a saját nyaka köré tekeredő sárkány. Hasonlóképpen - de a pajzson belül - szerepel Várday Mihály 1579-es címerén is egy meglehetősen sematizált körívben meghajló sárkány (már inkább kígyó). Itt azonban az állat a saját farkába harap, nem pedig a nyaka köré tekeri a farkát, ahogyan a csempén lévő teszi (WAGNER 1802.Fig. 6.). Várday Katalinnak XVII. század eleji címerén sem pajzstartóként szerepel már-már a felismerhetetlenségig leegyszerűsített „sárkány", hanem a sírkövön látható ábrázoláshoz hasonlóan (LŐVEI 1987.148-152.,155-156.). Véleményünk szerint legkésőbb a XVI. század második évtizedére, de nem kizárt, hogy már a XV. század utolsó harmadában elkészült a sárkányrendes Várday címert ábrázoló kályhacsempe (11. kép). A mély keretben ülő és erősen plasztikus ábrázolás mindenképpen korai készítésre utal. A család címerhaszná270 latából az egykori pajzstartó állat pedig úgy tűnik a XVI. század végére kikopott. A vár kályhacsempéinek XVI-XVII. századi csoportjában néhány töredék erejéig képviselve vannak a XVI. század első felére datálható vegyes mázas csempék, amelyeket a művészi és technikai színvonaluk révén valamelyik felső-magyarországi bányavárosi kályhás centrumhoz köthetünk, ahol Mátyás király majolikagyártó műhelyének örökösei telepedtek meg a királynő patronálásával 1490 és 1500 között (VOIT-HOLL 1963-49-50.). A figurális ábrázolású példányok e másik nagy csoportja, amelyen heraldikus díszítmények találhatók, szintén a Várdayakhoz köthető (12. és 13- kép). E csempecsoportnál is találunk még ágaskodó állatokkal díszített, illetve kék alapon fehér szárnyas angyalfejet ábrázoló, ónmázas kivitelű darabokat (12., 13- és 15-, 16. kép). Ezek anyagukban is megegyeznek. Ezeknek a példányoknak a közelebbi kormeghatározása töredékes voltuk és a társleletek ismerete nélkül szinte lehetetlen. Az ilyen ónmázas technikával készült kályhacsempék kora a XVI. század közepére lehanyatlik, egészen a habánok betelepüléséig, akiknek hatására újra meghonosodik a Királyi Magyarország és Erdély területén az ónmázas technika a XVI. század legvégén, a XVII. század első harmadában (VOIT-HOLL 1963.54.). Ők azonban szigorú vallási előírásaik értelmében egészen a XVII. század végéig nem ábrázolhattak sem emberi, sem állati alakot. A töredékek alapján nem igen alkothatunk képet az egykor teljes kályhacsempék ikonográfiájáról sem. A 12-13- kép két töredékének egy csempéhez tartozása azonban bizonyos a töredékek azonos anyaga, keretelése, mázazása és a rajtuk látható ágaskodó vadállatok (oroszlánok) megformálása alapján. A valaha teljes példány két felső sarkában helyet kapó, szimmetrikusan elhelyezett két ágaskodó állat és a közöttük lévő angyal vagy sas esetleg a Gut-Keled nemzetség címerein szereplő szárnyas sisakdísz valószínűleg egy Várday címerpajzsot foghatott egykor közre. Mázazását tekintve kiválik a vár kályhacsempéi közül az a szarvast és rozettát ábrázoló négyzetes példány, amelyet sárgászöld máz borít (18-19- kép). A szarvasnak fontos szerepe van a keresztény művészet szimbolikájában. Nemcsak a keresztelés liturgiájának, a keresztelendő léleknek a szimbóluma, hanem a keresztény hívőé, a kereszténység megtisztító erejéé is. Emellett a magyar mondavilágban betöltött központi szerepe is indokolja a heraldikában betöltött fontosságát, kedveltségét (FÜGEDI 1993-78.,80.). A Várday család heraldikai reprezentációjában is szerepet kap a szarvas. Várday Mihály már említett 1579-es címerének pajzsában a saját farkába harapó, láb és szárny nélküli sárkány egy szarvasagancsot fog körül (WAGNER 1802. Fig.6.). A XVII. század elején Várday Kata és férje, Nyáry Pál házasságára veretett emlékpénzen látható Várday címer sisakdíszében pedig koronából kinövő szarvasfejet találunk (BENDA 1975. Első képmelléklet). Nemcsak Magyarorszá-