A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)
Képző- és iparművészet - Földing Zoltán: A kisvárdai vár XV–XVII. századi kályhacsempéi
Földing Zoltán dig egy régi, kívül és belül is fűthető zöld mázas cserépkályha. Az emeleten két helyiségben is „puszta kemencét" talált az összeíró (VIRÁGH 1981. 131— 137.). Kályhacsempék a XV. századból és a XVI. század elejéről A legkorábbi kisvárdai kályhacsempék még a gótikus művészet körébe sorolhatók, és a kor igényeinek megfelelően a figurális ábrázoláson kívül már megjelenik rajtuk az ornamentális díszítés is. Bár a vár építésének idején a Várday család tagjai magas egyházi és udvari tiszteket viseltek, mégsem találkozunk a királyi műhely eredeti termékével a leletanyagban. E korai kályhacsempéket előállító központok termékein kívül biztosan került a várba kassai céhes kályhás termék is. Az egyik legkorábbinak tartható csempe nem figurális díszű, hanem egy centrálisán elhelyezett, nagy, ötszirmú rozetta díszíti (1. kép). Ahogy a rozetta Szűz Mária tisztaságának és ártatlanságának szimbóluma az európai művészetben, úgy a virág öt szirma Krisztus öt sebét jelképezi (TAMÁSI 1995.19.). Jelen példány egy a lovagalakos kályha műhelyéből kikerült kályhacsempetípust (16. típus - HOLL 1971.176., TAMÁSI 1995.25.) utánoz. Az utánzatot azonban nem az egész csempelapról vett lenyomat alapján készítették (ez esetben másolatról lenne szó), hiszen igaz, hogy a budai kályhacsempét nemcsak szerkesztésében, hanem több helyütt részleteiben is követi, de ezt nem következetesen teszi. Például a csempe keretelése tagoltabb, egy fonott borda egészíti ki, 7 a keretet alkotó kúszólevélsor itt igen leegyszerűsített, és a csempe mintázata sem olyan mélyen ül a keretben, mint az eredeti típushoz tartozó példányokon. A két egymásra helyezett ötszirmú rozetta szirmai a kisvárdai darab esetében egymást fedik, ellentétben az eredeti példányéival és a másolatokéival, ahol a belső rozetta szirmai a külső, nagyobb rozetta szirmainak találkozási pontjait takarják. Emellett a csempe plasztikus mintázata éles. Valószínűbb, hogy a valahol látott kályhacsempéről készített rajz vagy emlékezet után mintázta meg a mester a nyomódúcot, semmint, hogy a kályhacsempéről levett mintanyomat után. Az eredeti mintát átalakítva, kissé leegyszerűsítve született ez a, még a késő gótikus művészet nyomait viselő csempetípus. Nem a műhely eredeti termékével van tehát dolgunk, hanem - a példány provinciálisabb kivitelének tanúsága szerint - a királyi műhelyből kikerült magas kvalitású csempe vidéki adaptációjával. Hasonló nyomódúcot használtak egy újabban előkerült centrális, rozettás terebesi kályhacsempe előállításakor is (CHOVANEC 1996.8. tábla). Ez az ötszirmú rozettás kályhacsempetípus különböző változataiban széles körben elterjedt a Felső-Rajna-vidékétől a Bódeni tó környékén keresztül a középkori Csehországig, Morvaországig és Magyarországig. A lovagalakos kályha műhelyének ötszirmú rozettás kályhacsempéje azonban kompozícionálisan önálló a Felső-Rajna-vidékiektől (TAMÁSI 1995-19-30.,171-172. 8 ). E budai csempetípus valamelyik változatának vagy utánzatának ma ismert legkeletibb előfordulási helye Kisvárda. A nyilvánvalóan a kor divatját követő Várdayak a vár építkezéseihez Kassáról is igyekeztek kőműveseket hívni. Ezen igyekezetük során kerülhettek kapcsolatba a város céhes fazekasaival is, akiktől a vár egyik legkorábbi kályháját vagy kályháit rendelték. Bizonyos, hogy jóval a XVI. század közepét megelőzően jelentős, az európai divatot követő kályhásipar alakult ki Kassán (CHOVANEC 1996.13-14., FELD 1996.6-7.). A Kassa város 1502-ig használt címerét tartó angyalt ábrázoló, zöld ólommázas párkánycsempe töredékei (2-4. kép), melyet a címer és az építkezés kezdete keltez az 1400-as évek utolsó negyedére, nemcsak a Várdayaknak a kassai fazekasokkal fennálló kapcsolatát bizonyítja, hanem egyben azt is, hogy a vár építkezései során a XV. század végén már lakható állapotba került az épület. Ugyanehhez a típushoz tartozó töredékek kerültek elő a füzéri és a tőketerebesi várból. 9 Szintén a kassai kályhához tartozhattak a 5. és 6. képen bemutatott figurális díszű, hátoldalukon a műhely technikájáról tanúskodó textillenyomatot megőrző, azonos anyagból készült, zöld mázas, lovas katona küzdelmét és egy másik, oroszlánt ábrázoló barna mázas kályhacsempe-töredékek. Az utóbbi kályhacsempén egykor vagy egy történetet mesélt el a mester (pl. Sámson küzdelmét), vagy heraldikai szerepet szánt az oroszlánnak, amelynek a farkából megmaradt töredékek nem zárják ki, hogy a kettősfarkú cseh oroszlánt ábrázolták valaha. Sajnos az nem derül ki, hogy az állat viselt e a fején koronát úgy, mint az a cseh címereken látható. A kisvárdai barna mázas töredéken megmintázott oroszlán eltér a Dunántúlon ismert daraboktól, amelyeket Kozák Károly a XV. század közepére, a XVI. század elejére keltez és az előképüket a Zsigmondkori cseh oroszlános udvari kályhacsempékben látja, ezek népies megfogalmazású darabjaiként. A cseh Ugyanilyet találunk egy Műhibán előkerült, az eredeti budai csempetípust utánzó, de a kisvárdaitól más részleteiben eltérő kályhacsempén is (TAMÁSI 1995.44. kép). Tamási Judit a budai lovagalakos kályha műhelye A változatú ötszirmú rozettás csempéjének öt különböző másolatát mutatja be. A kisvárdai a hatodik ilyen darab. FELD 1996.6., GYURICZA 1992.84.7. kép és Kat. 58., CHOVANEC 1996. későbbre datálja a Kassa-címeres csempét: a XV-XVI. század fordulójára, de bizonyos jelek szerint inkább az 1500-as évek második évtizedét adja meg a készítés idejének. Úgy véli továbbá, hogy a tőketerebesi példányon nem megfelelően végezték el a restaurálást és az angyal feje felett még egy kereszt is látható volt. Sajnos a kisvárdai darab ezt sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudja, mivel - az egyébként bizonyosan azonos nyomódúccal készült csempének pont ez a része hiányzik. 268
