A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)
Helytörténet - Bene János: Az utolsó lovasroham. A Hadik huszárok a nyikolajevi csatában 1941 augusztusában
Bene János Nyikolajev elfoglalása után lépett a gyorshadtest, benne a lovasdandár a negyedik hadműveleti időszakba, melynek a lényege, hogy a Dnyeper nyugati partján biztosítsák a német 1. páncéloscsoport déli szárnyát. A gyorshadtest Krivoj Rog térségében gyülekezett. Anyagi állapotáról az augusztusi 18-i jelentés az alábbiakban számol be: „Az utolsó időszak alatt uralkodó 49 fokos hőség, a vízhiány a csapatokat a dandárparancsnokok egybehangzó véleménye szerint nagyon igénybe vette. Az óriási hőségben végrehajtott nagy menetek a lovasdandár lóállományát egyharmaddal csökkentették. A még használatban lévő gépjárművek zöme javításra szorul, aminek esetleges elmaradása kieséssel fenyeget." 7 ' 5 A további hadműveletek azonban még nehéz feladatokat tartogattak a gyorshadtest számára. A Dnyeper keleti irányban előreugró nagy kanyarulatának a Dnyetropetrovsz-Zaporozsje szakaszát kellett tartaniuk több héten keresztül. Ebből a majdnem 200 kilométeres védőkörletből a 2. gépkocsizó dandár (mely középen volt) 55 kilométeres, a tőle jobbra fekvő 1. gépkocsizó dandár 100 kilométeres, míg a balra fekvő, Ankay-Anesini Győző vezérkari ezredes 34 harccsoportja 45 kilométeres szakaszon figyelte a Dnyepert. A lovasdandár két, lóval ellátott huszárosztálya egyelőre tartalékba került, a többieket pedig szétosztották a gépkocsizó dandárok között. 1941. augusztus 27-én vonult be a 4. huszárezredhez Makay István ezredes és átvette a parancsnokságot Ireghy Imre alezredestől. Ezen időszakban indították haza tartós szabadságolásra az idősebb, sokgyermekes családapákat és az idősebb korosztályhoz tartozó tartalékos tiszteket. A hazainduló részt Szepessy-Schaurek Ottmár százados, a 4/1. huszárosztály eddigi parancsnoka vezette. Ugyanekkor szervezték meg huszárezredenként a lónélküli legénységből a második gyalogszázadot. A 4. huszárezrednél a két gyalogszázad parancsnoka Iby Sándor^ és Péchy Gábor 56 főhadnagyok voltak. Amíg a Dnyeper előtt az átszervezések folytak itthon a magyar politikai és katonai vezetés a teljesen tönkrement gyorshadtest hazahozatalán működött. A Honvéd Vezérkar újonnan kinevezett főnöke, Szombathelyi Ferenc altábornagy és Bárdossy László miniszterelnök 1941. szeptember 7. és 10. közötti, a német főhadiszálláson tett látogatásuk során kiharcolták, hogy a gyorshadtest felszerelését a németek kiegészítsék, s így az legkésőbb október 15-ig kinn maradhat. Ezen kívül a németek egy teljes páncélos hadosztály felszerelését Magyarország rendelkezésére bocsátják, Magyarország pedig 12 gyalogzászlóaljnyi megszálló erőt biztosít a németek számára. A Dnyepert biztosító magyar erők ellen az ellenség erős ágyú- és aknavetőtűzzel szinte állandóan erőszakolta az átkelést. A zaporozsjei vízierőmű felrobbantása után a folyó vízszintje mintegy 10 métert apadt, s így számos sziget keletkezett, ezzel is segítve az átkelési kísérletek sikerét. A gyorshadtestre nehezedő nyomás csak szeptember közepe után enyhült. Kijev szeptember 18-i elfoglalása után a német 1. páncéloscsoport fokozatosan felgöngyölítette a Dnyeper menti szovjet védelmet. Szeptember végétől azután megkezdődött a lovasdandár alakulatainak kivonása, a gyorshadtest többi része pedig ismét a német 17. hadsereg alárendeltségébe lépett, s feladata az lett, hogy Izjum irányába törve minél előbb érje el a Donyec folyót. A lovasdandár alakulatai, a huszárezredek páncéltörő ágyús századai nélkül, melyek a gyorshadtestnél visszamaradtak, október 16-tól kezdték meg a vasúti berakodásukat Sznamenyka állomásán és indultak haza. A dandár utolsó alakulatai november 10-én rakodtak ki békehelyőrségükben. Ezzel az 1. honvéd lovasdandár hadműveleteit befejezte, ünnepélyes fogadtatása a kormányzó jelenlétében 1941. november 17-én volt Nyíregyházán. A hadműveleti területen maradt két gépkocsizó dandár a német 17. hadsereg alárendeltségében tovább folytatta előnyomulását, s a szinte teljesen járhatatlan sártengeren átevickélve végül is október 28án elérték a Donyec folyót. A szüntelen esőzés és a teljesen felázott föld, a felrobbantott hidak és a Donyec túlpartján álló erős szovjet védelem arra kényszerítette a német hadvezetést, hogy a további előnyomulást ne erőszakolja. November 24-én megkezdődött a gyorshadtest alakulatainak kivonása, kiknek ünnepélyes fogadtatása december 14-én történt meg Budapesten a Hősök terén. A hadműveletek négy hónapja alatt a gyorshadtest - benne az 1. lovasdandár - mintegy 2000 kilométer mélyen nyomult be a Szovjetunió déli területére. A harcok során 3730 fő véres veszteséget (hősi halott, eltűnt, megsebesült) szenvedett, elvesztette kis harckocsijai 100 %-át, könnyű harckocsijai 80 %át. Elvesztett 30 repülőgépet, 28 különféle tüzérségi löveget és mintegy 1200 páncélozott és egyéb jármű33 HL. Vezérkar Főnöke I. a. osztály, szám nélküli iratok. Napi helyzetjelentések: 1941. aug. 18. 34 Ankay-Anesini Győző (Marosújvár, 1893- nov. 23. - Argentína, 1955.) vezérkari ezredes, 1941. nov. 1-től vezérőrnagy. Katonai pálya35 futásáról nem rendelkezünk adatokkal. Iby Sándor nemes, ibby (Csigerszőlős, 1907. ápr. 12. - ?, 1990. jún. 27.) főhadnagy, 1942. ápr. 1-től százados. Tényleges szolgálatra 1928. okt. 5-én vonult be a 4. huszárezredhez. Továbbszolgáló, 1941. nov. 1-től hivatásos tiszt. 1941-től a páncéltörő ágyússzázad szakaszparancsnoka (1941. júl. 29-től a 4. huszárezred első gyalogszázadának parancsnoka), majd századparancsnoka. 1944. jún. 30-án a keleti fronton megsebesült. Felgyógyulása után az 1/IV. pót huszárosztály nehézfegyver század parancsnoka a magyarországi hadszíntéren, majd a 6. újonckiképző huszárszázad parancsnoka Németországban. 1945. máj. és 1947. máj. között angol hadifogságban volt. Péchy Gáspár vitéz (Kassa, 1915- jan. 9. -Ásványráró, 1975. aug. 2.) főhadnagy, 1944. jan. 1-től százados. 194l-ben a 4/1. lovasszázad arcvonalmögötti tisztje (szept. 4-től az ezred második gyalogszázadának parancsnoka). 1942-1944-ben az örkénytábori lovagló- és hajtótanárképző iskola hallgatója, 1944. ápr. 1-től fogságba eséséig, 1945. máj. 11-ig a 27. önálló huszárszázad parancsnoka. Az orosz hadifogságból 1947. jún. 16-án tért haza. 250
