A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Helytörténet - Bene János: Az utolsó lovasroham. A Hadik huszárok a nyikolajevi csatában 1941 augusztusában

Az utolsó lovasroham miatt a parancsnokságot Ireghy Imre alezredes, a 4/1. huszárosztály parancsnokságát pedig Szepessy­Schaurek Ottmár százados vette át. A 4/II. huszár­osztály parancsnoka Mikecz Kálmán őrnagy volt. Június 30-án hajnalban kezdte meg az ezred a bera­kodást a vasúti szállításhoz. Mivel még mindig nagy volt a legénység hiánya, az egyes alosztályokat ösz­szevontan szállították. A rendelkezésre bocsátott ti­zenegy szerelvénnyel végül is az ezred a tervbevett időre, július 3-án 18 órára elérte a felvonulási terüle­tet, amely Nagybocskó és Kisbocskó községek terüle­tén volt. Itt Kricsfalussy Ferenc százados, 23 ezred 2. segédtiszt mint szállásszabályozó tiszt irányította a kirakodást és az elhelyezkedést. Itt fejezték be a lo­vak vasalását is, majd az utolsó szállítmányok beér­kezése után, július 4-én délután az ezred elindult a Tatárhágó irányába.. A Kárpátokon átkelő magyar alakulatok nem üt­köztek ellenállásba. A szemben álló orosz csapatok a Tatárhágó előterét teljesen kiürítették és a műtárgyak (hidak, utak, vasutak) felrobbantásával, megrongálá­sával s a „felperzselt föld" taktikájával igyekeztek las­sítani a Kárpát-csoport előnyomulását. Vattay Antal vezérőrnagy a Magyar Katonai Szem­lében megjelent cikkében (VATTAY 1942.19.) az 1941. július elejétől október 7-ig (a lovasdandár kivo­násáig) tartó harccselekményeket négy csoportba osztotta: - A Sztálin-erődvonaltól nyugatra lefolyt esemé­nyek. - A Bug menti harcok. - A nyikolajevi csata. - A Dnyeper menti védelem. A lovasdandár július 4-én Nagybocskóról indulva lépcsőzetesen követte a két gépkocsizó dandárt, és 5-én érte el az ezeréves határt. Innen Delatynig az ál­landó eső és az elpusztított műtárgyak nagyban kés­leltették a gyorshadtestet azon feladatának végrehaj­tásában, hogy üldözze az ellenséget a Dnyeszterig, ott ép hidakat vegyen birtokába és a túlparton hídfő­ket létesítsen. Ezt a feladatot, éppen az elhúzódó műszaki munkálatok miatt, szinte teljesen a 2. gép­kocsizó dandár alakulatai hajtották végre, melyek jú­lius 6-ára eljutottak a Dnyeszterhez, s átkelve a fo­lyón július 10-én birtokba vették Kamenyec-Podol­szkot. A lovasdandár július 10-én Kolomeán át Zalescsikitől nyugatra lépte át a Dnyesztert egy hadi­hídon. 1941. július 9-én megváltozott a magyar csapatok alárendeltsége, a gyorshadtest kivált a Kárpát-cso­portból és a Heeresgruppe Süd parancsnoksága alá lépett, mely július 16-án közvetlenül a német 17. hadsereg parancsnoksága alá utalta. A német elkép­zelés az volt, hogy északról a német 1. páncéloscso­port Kijevig tör előre, délen a német 11. valamint a román 3- és 4. hadsereg a Dnyeszteren átkelve a Bug folyóig nyomul, itt érintkezésbe lép a német 1. páncéloscsoporttal, s így a Vinnyica körül állomáso­zó, több hadsereget magába foglaló szovjet Délnyu­gati Front erőit bekerítik. Ehhez a német 6. és 17. hadseregnek arcból kellett a támadásokat erőltetnie, hogy minél nagyobb orosz erőt kössenek le, s előse­gítsék a bekerítés sikerét. A gyorshadtest, mely a német 17. hadsereg déli szárnyát biztosította, július 10-én kezdte meg továb­bi előnyomulását. A mostoha útviszonyok, a napok óta tartó esőzések, az oroszok ellenállásának meg­erősödése, s nem utolsó sorban a gépkocsizó anyag erős igénybevéte folytán a gépkocsizó dandárok me­netüteme lelassult. Éppen ezért Miklós Béla vezérőr­nagy az eddig a második lépcsőben haladó lovas­dandárt vonta előre, melynek alakulatai július 13-án Zvancziknál ütköztek meg először a harckocsikkal is megerősített ellenséggel. Utcai harcban elfoglalták a települést, a harckocsitámadást visszavetették. Júli­us 17-én a lovasdandár újabb feladatot kapott: Zvanczikon át nyomuljon előre kelet felé, vegye bir­tokába a Sztálin-erődvonal előretolt állásait és derít­se fel az erődvonalat magát. Az oroszok jól kiépített védőállásokból, erős tüzérségi- és aknavetőtűzzel akadályozták a felderítést, úgyhogy csak 19-én tud­ták az elől lévő lovas és kerékpáros részek az előre­tolt állásokból az ellenséget kivetni és a Sztálin-vona­lat megközelíteni. Másnap az egész lovasdandár tá­madásba lendült az erődök ellen, melyeket azonban az éjszaka folyamán az oroszok kiürítettek, s csak gyenge hátvédet hagytak hátra. E kétnapos harc so­rán esett át Halajkovcénél a 4. huszárezred a tűzke­20 Ireghy (Furman) Imre vitéz (Zselickislak, 1895. jan. 20. - Budapest, elhunyt) alezredes, 1942. ápr. 1-től ezredes. 1940 és 1943 között a 4/1. huszárosztály parancsnoka, közben 1941 nyarán megbízott ezredparancsnok. 1943-tól orosz fogságba eséséig az örkénytábori Hu­szár és Kerékpáros Központi Iskola parancsnoka. A hadifogságból 1948. júl. 2-án tért haza. 21 Szepessy-Schaurek Ottmár (Budapest, 1901. dec. 22. - Budapest, 1965. aug. 24.) százados, 1945. ápr. 20-tól ezredes. Az 1930-as évek­ben lovaglótanár, a nemzetközi és díjugrató csapat tagja. 1938. szept. 1-től 1941. okt. l-ig szolgált a 4. huszárezredben pótló idomító különítmény parancsnokaként, a 4/5- lovasszázad parancsnokaként, majd 1941 nyarán a 4/1. huszárosztály megbízott parancsnoka­ként. 1942-1944-ben a Bolyai Műszaki Akadémia, majd a Hadiakadémia lovaglótanára volt. 22 Mikecz Kálmán vitéz, nemes (Nyíregyháza, 1895- szept. 22. - Budapest, 1974. szept. 15.) őrnagy, 1943. aug. 1-től ezredes. 1940-1941­ben a 4/11. huszárosztály parancsnoka, majd lónyilvántartó tiszt Nyíregyházán, illetve az áttelepülés után Sopronban. 1945. márc. 21. és 1948. jún. 28. között orosz hadifogságban volt. 23 Kricsfalussy Ferenc (Nyíregyháza, 1901. márc. 17. - ??) százados, 1943- máj. 1-től alezredes. A Ludovika Akadémiát 1921-ben végezte el, s ettől kezdve 1942. júl. 30-ig megszakítás nélkül a 4. huszárezredben szolgált. 1942-1943-ban a lovashadosztálynál kiképzési elő­adó, majd 1943- szept. 1-től 1945. febr. 10-ig a budapesti I. önálló huszárosztály parancsnoka. 1945. ápr. 1-én esett orosz fogságba, ahonnan 1948. júl. 1-én jött haza. A Sztálin-vonal a Szovjetunió nyugati határán kiépített, betonerődökkel, géppuskafészkekkel, tüzérségi- és aknavetőállásokkal meg­erősített védelmi rendszer volt. 247

Next

/
Thumbnails
Contents