A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Helytörténet - Bene János: Az utolsó lovasroham. A Hadik huszárok a nyikolajevi csatában 1941 augusztusában

Bene János resztségen. Vesztesége 3 halott, 2 súlyos és 2 könynyebb sebesült, 2 eltűnt huszár.

25 Ezzel a lovasdandár hadműveleteinek első időszaka 8 menet- és 9 ütközetnap alatt 585 kilométert megtéve, lezárult. A 2. gépkocsizó dandár előrevonása után a lovasdandár ismét a második lépcsőbe került. 1941. július 23. után a Búgon átkelt német 17. hadsereg Umany felé tört előre, hogy az ott lévő orosz csapatokat bekerítse. A gyorshadtest ugyanakkor délnyugati irányba fordult, hogy a Bug-kanyarban semmisítse meg az ellenséget. Az élen a két gépkocsizó dandár haladt, melyek már július 24-én elfoglalták Tulcsint, s tovább nyomultak előre. A lovasdandár tartalékként követte őket. Erre az időre esik a huszárezredeknél a nagyszámú beteg ló leadása következtében egy-egy gyalogosszázad megalakítása. Július 28-án a gyorshadtest általános támadást kezdett Bersagy felé, s az 1. gépkocsizó dandár augusztus 2-án megközelítette Pervomajszkot, „...ahol úgy a város felől, mint délről a Bug-kanyárból, a hadjárat folyamán eddig tapasztalt legnagyobb ellenállásba ütközött..??

6 A szovjet 6. és 12. hadsereg részei még a város eleste előtt harcolva visszavonultak, a többiek azonban az elkésett visszavonulási parancs miatt Umanynál a német 1. páncéloscsoport gyűrűjébe kerültek. Az umanyi katlanba szorított erők azonban nem nyugodtak bele körülzárásukba, hanem napokon keresztül kétségbeesett kitörési kísérleteket hajtottak végre, melyek közül egyet augusztus 8-án Golovanevszknél a lovasdandár páncélos zászlóaljának egyik páncélgépkocsi szakasza Merész László tartalékos zászlós

27 parancsnoksága alatt, hathatós beavatkozással hárított el. Ezzel a hadmozdulattal megrendítette a kitörni készülő ellenséget és elegendő időt biztosított arra, hogy a lovasdandár zöme (4. huszárezred, 14. kerékpáros zászlóalj, 1. lovas-, 3- gépvontatású tüzérosztály) a golovanevszki műút mentén és attól keletre lévő magaslatokra felvonuljon és a helyzetnek megfelelően az esetleg keletre kitörni akaró ellenséget megsemmisítse. Ugyanakkor az ott már csak csekély biztosítással állomásozó német LII. hadtestparancsnokságot és a német 257. hadosztály ellátó részeit is a páncélgépkocsi szakasz beavatkozása mentette meg a megsemmisítéstől. Az időközben beérkező német 100. hadosztály azután a támadást észak felé továbbvitte, s a bekerítést újra teljessé tette, a lovasdandár pedig augusztus 7. és 9- között a Bug biztosítása mellett a golovanevszki erdő és a Bug közötti területet tisztította meg az átszivárgott szovjet erőktől, s mintegy 3000 hadifoglyot ejtett. Ezzel az akcióval zárult le a lovasdandár második hadműveleti időszaka. A Bug menti harcok sikeres befejezése után a német Dél-Hadseregcsoport tovább folytatta hadműveleteit kelet felé. Az 1. páncéloscsoport kijutott a Dnyeperhez, elfoglalta annak hídjait és Krivoj Rog városát, majd tovább tört előre Dnyepropetrovszk felé. Célja az volt, hogy szétverje a Krivoj Rog-IngulecHerszon térségben fekvő, déli szárnyával a Feketetengerre támaszkodó szovjet Déli Front csapatait. 1941. augusztus 9-én a gyorshadtest ismét a német 1. páncéloscsoport alárendeltségébe lépett. „Kleist tábornok a Nyikolajev elleni támadáshoz Konsztantyinovka, Voznyeszenszk körzetében vonta össze a gyorshadtest 1. és 2. gépkocsizó dandárát. Az előnyomulásra 35 kilométeres sávot jelölt ki számukra a Bug és az Ingulfolyók közötti, elaknásított terepen. A kapott parancs értelmében a 2. gépkocsizó dandár augusztus 11-én kezdte meg az előnyomulást Voznyeszenszkből Novaja Odessza, az 1. gépkocsizó dandár pedig Konsztantyinovkából Nyikolajev felé. Ugyanezen a napon az 1. lovasdandár Pervomajszkból indult el és 200 kilométeres menet megtétele után augusztus 13-án felzárkózott az 1. gépkocsizó dandár bal szárnyára. Azt a feladatot kapta, hogy biztosítsa az összeköttetést a gyorshadtest és az Ingül keleti partján előnyomuló német 16. páncéloshadosztály között." - írja Tóth Sándor (TÓTH 1985. 322.). A 4. huszárezred augusztus 12-én indult. Ekkor értesültek arról is, hogy Ehrlich Géza ezredparancsnok betegsége miatt Makay István ezredest

29 nevezték ki ezredparancsnoknak, aki már el is indult, hogy átvegye a parancsnokságot Ireghy Imre alezredestől. Ebben a hadműveleti időszakban a lovasság ismét bebizonyította, hogy hozzájárulhat a nagy csaták eldöntéséhez, különösen olyan területeken, ahol az útviszonyok nem kedveznek a motorizálásnak. A huszárok erőltetett menetben három nap alatt 40 °C feletti hőségben 200 kilométert tettek meg délre Nyikolajev felé, egy fa- és vízszegény pusztaságon át. „...A menetek végrehajtására különleges gyakorlat alakult ki. Az alosztályok között 150-200 méter a távköz, az ezredek között, ha nem mentek külön úton, több kilométer a távolság. A fő jármod az ügetés volt, 25 Hősi halált halt Benyusz János őrvezető, K. Berencsi Miklós címzetes őrvezető (4/5. lovasszázad), Kecskés Béla tizedes (4/4. lovasszázad), megsebesült Sereg István, Béres Pál és Gáli Miklós huszár, eltűnt Frecska Mihály és Bodnár János huszár (4/5. lovasszázad) 26 HL. Tanulmányok és visszaemlékezések gyűjtője. 3059. Nagy Miklós: 1941. évi oroszországi hadjáratok 4-5. 27 Merész László (Kaposvár, 1915 - ??) tartalékos zászlós, majd tartalékos hadnagy, szakaszparancsnok. Bátor és öntevékeny magatartásáért soron kívül tartalékos hadnaggyá léptették elő és a Tiszti Arany Vitézségi Éremmel tüntették ki. 28 Kleist, Ewald von (1881 - 1954) német tábornagy (1943). Páncélosaival részt vett a Wermacht franciaországi és jugoszláviai hadműveleteiben. 1941-től az 1. páncéloshadsereg, majd az A Hadseregcsoport parancsnoka. 1944. ápr. 30-án Hitler leváltotta. A brit hadifogság után előbb Jugoszláviának, majd a Szovjetuniónak adták ki, ahol kényszermunka-táborban halt meg. 29 Makay István vitéz, nemes, makói és geleji (Budapest, 1891. jan. 14. - Luniniec, 1944. jún. 21.) ezredes, majd vezérőrnagy, postmortem altábornagy. 1941. febr. 1-től a gyorshadtest-parancsnokságon szolgált, onnan vezényelték a 4. huszárezred élére. 1942. nov. 15. és 1943. aug. 10. között a 8. (108.) könnyű hadosztály parancsnoka, majd az 1. lovashadosztály lovasparancsnoka (hadosztályparancsnok-helyettes). 1944. június 21-én Lengyelországban gépkocsijával aknára futott. Holttestét hazaszállították és Budapesten temették el. 248