A Nyíregyházi Jósa András Múzeum évkönyve 39-40. - 1997-1998 (Nyíregyháza, 1998)

Helytörténet - Hegedűs Ágota: Tanítók és iskolák helyzete a XIX. században a beregi falvakban

Hegedűs Ágota Nehéz lehetett az elvárásoknak eleget tenni, s volt is, aki fellázadt ellene. Az ilyen kihágások nagy port vertek fel, az egész egyházmegye tudott róla, mivel esperesi körlevél útján értesítették az egyházközségeket elrettentő példaként. . A vigyázók Mint láttuk, eleinte a tanítók csak a lelkésznek tartoztak számot adni munkájukról, magatartásukról. Ám többen is voltak, kik - nem tartván a lelkésztől nem hivatalukhoz méltóan viselkedtek, a tanítással nem törődtek, túl világiasan öltözködők, részegesek, erkölcstelenek, gyűlöltséget szerzők voltak. E kihágások miatt volt szükség a tanítóra való vigyázás megreformálására. Egy 18 pontból álló rendeletet adtak ki, mely mindenre kiterjedő részletességgel újítja fel a tanító jogait és kötelességeit: - A lelkész mellé az eklézsia elöljárói közül kettőt kiválasztva hárman lettek a tanító vigyázói. - A vigyázók tudta nélkül a tanító egyetlen leckét sem mulaszthatott el, sem más városba vagy faluba nem mehetett. Ha mégis megtette, a fizetéséből vontak le a mulasztott leckék számának megfelelő rénes forintot. - A vigyázóknak kellett arra is figyelniük, hogy a tanító mit, mikor, és mennyit tanítson. Ennek ellenőrzésére a tanítónak vasárnaponként be kellett mutatnia a könyvet, melybe minden nap felírta, hogy mit tanított. (Ez a mai osztálynapló elődje.) Ezen kívül az órákat is látogatták. A vigyázók feladata volt a tanítók ismeretségeit, barátkozásait a helyes irányba terelni, a rossz társakat, s magát a tanítót is megfeddni, ha kell; végül a vigyázók kötelességei közé tartozott a tanítóskodási idő lejártával a bizonyságlevél kiállítása a magaviseletről, tanításról, amit a Superintendencia a legfontosabb kötelességüknek tartott. Mert ha jó bizonyságlevelet állítanak ki a rossz tanítóról, „hasonlókká lesznek az olyan pásztorokhoz, akik a nyájat farkasokra bízzák... Mert ha szerencsétlen is lesz a tanító, 10, 20, vagy 50-60 gyerek szerencsétlensége (akik holtig adják az árát) nagyobb, mint egy emberé."

43 S valóban igaz ez, mivel a rossz tanítókat nemigen tűrhették meg a falvak, települések, s ezért ő többször váltogatva helyét (ami neki is rossz volt), mind több kisdiákot hagyott tudatlanul. A vigyázók közvetlenül szemlélhették a gondjaikra bízottakat, így elképzelhető volt, hogy csupán személyes okokból ellenségeskedtek velük. Nem egy helyen fordult elő, hogy falugyűlést szerveztek, ahol kibeszélték a belső emberek hibáit, akik ezután érthetően kevesebb megbecsülést kaptak a lakosok részéről. Ezért a Superintendencia megtiltotta az ilyen gyűléseket, és ha valakinek problémája volt a tanítással, a seniornak vagy a Tractusnak kellett bejelentenie. Ha valakinek a tanító ellen panasza van, jelentse a „seniornak'.

5 De a vigyázóknak is voltak felügyelőik, akik az esperes által kijelölt prédikátorok lehettek. Az egyházmegyét 10 részre osztva, ugyanannyi oskolalátogató volt. Egy prédikátorhoz több község tanítója tartozott, akiket bizonyos időközönként, az ún. Canonica Visitatio alkalmával látogatott meg. „Az oskolák célszerűbb évenkénti látogatására az egyházmegye 10 szakaszra osztván, ugyanannyi iskolai látogató neveztetik, kik félévenként alkalmatos időben szakaszukat meglátogatandják, és arról hivatalos jelentést terjesztenek." Ez a jelentés tulajdonképpen Gergelyi jegyzőkönyv, 1869- • • • tudósttanom kell azon botrányos viselkedésről, melyet a gulácsi tanító, Dávid Lajos vitt véghez: tudott a gyermek haláláról, és tudta, hogy mikor lesz a temetés, mégis elment hazulról és azt mondta, hogy neki mindegy, kifogja temetni. Mindezekért megrovást fog kapni. Mérk iskolai prot. 1795. május 19. Méltó és fájdalmas panasza egynéhány esztendőktől fogva- kivált a nagyobb eklésiáknak-, hogy oskola mestereik többnyire hűségtelenülfolytatják hivataljukat, alig van valami láttatja tanításoknak, találtatnak közöttük engedetlenek, függeni nem akarók, kényesek, büszkék, öltözetekkel nem oskola mestert mutatók, hanem az úri rendeket majmolok, hiába való emberek, tobzódók, részegesek, feslett erkölcsűek, gyanús társalkodásuak, a helység, város, vagy eklésia elöljáróit nem becsülők, hanem azok között gyakorta gyűlöltséget, veszekedést szerzők. Igen kevesen találtatnak pedig, akik mind erkölcsökre, mind egyéb tulajdonságaikra nézve alkalmatos tanítók volnának. Mérk iskolai prot. 1795. május 19- Szükség, hogy válasszanak a prédikátor mellé az elöljárók közül még két embert és legyenek hárman vigyázók, akik vigyázzanak az oskola mesterre, annak tanítására, magaviseletére, de úgy, hogy ezt a vigyázást az oskola mesteren való uralkodásra becsületének tanítványai előtt való elvetésére ne fordítsák. A vigyázók adják ki írásba az iskola mesternek: mit? mikor tanítson?, és meddig végezze azt el elébe adván, hogy ne tanultasson a gyermekkel, hanem tanítson. A vigyázók néha látogassák az órákat, nem fontos kikérdezni a gyermekeket, néha csak üljenek ott. Mérk, Iskolai prot. 1795- május 19- Alig lehet nagyobb hasznot tenni valamely helységnek, vagy városnak, mint az alkalmatos, jó erkölcsű, szorgalmatos és Istenfélő oskola tanító és valójában megérdemli a közönséges szeretetet, becsületet és fáradságának jutalmát az ilyen tanító: ugy nagyobb kárt és romlást akárki sem okozhat valamely falunak, vagy városnak, mint a hűségtelen, az oskolára nem gondoló és feslett erkölcsű oskola mester: mert azokból a gyermekekből akik az ilyen tanítónak keze alóljőnek ki, azért válnak idővel Istennel nem gondoló káros tagjaivá valamely falunak, vagy városnak, azért nincsen idővel azokra nézve semmi hasznok a szüntelenvaló prédikálásoknak és közönséges intéseknek is, mivel gyermekkori tanítójuknak hűségtelensége miatt tudatlanul hagyják el az oskolát. A tákosi determináció 1817. No. 65. A Pőtiszteletű Superintendencia már több izben megparancsolta azt, hogy az eklésia elöljárói helységgyűlési ne tartsanak annak kitudakozása végett, hogy kinek, mi panasza van a belső emberek ellen és kinek tetszik, kinek nem valamelyik belső ember, mert a helybeli consistórium, avagy az eklésia hites elöljárói arra valók, hogy ki-ki azoknak jelentse be panaszát. Úgy fedeztetett mindazonáltal fel a közelebbi vizitáció alkalmatosságával két- vagy három eklésiák felől, hogy ottan az elöljárók annak színe alatt, hogy a népnek panaszát kívánták kitanulni, összegyűjtötték a népet a belső emberek eránt való kérdés dolgában, azt is vitatván hogy kinek kell és kinek nem kell a belső ember. ... tehát annak színe alatt, hogy a nép panaszát kívánná megtudni a népet többé a belső emberei dolgában össze ne gyűjtse. Tivadar 1809. január 14. Vásárosnamény IV.sz. anyakönyv 186.57.sz. 228